A tegnap volt történelem

Mysty Kata: A tegnap volt történelem,

A tegnap volt történelem,  miérten hagy       
Miérteket! Sok igazság,
 hallgatagon
-  szendereg
sok sírhalmon.
Tátongó üregekben
múltunk,
nagyon sokan
belehaltunk!
- Nem okultunk!

Hiteltelen
tegnap történelem,
(cserben hagyott
benneteket!)
csak hitelt teremtő:
Hitel terem...

A tegnap volt irodalom,
csendes ösvény, túl sírokon...
Szobor a kitiltott Isten,
éden - öntvényen..
Az erkölcs-oltó birodalom:
csak pusztába kiáltott
szó - tanya,
ahol bezárt megannyi iskola!

Gyermek a térkép előtt,
szemében mételyt motozó
a sötét.
Vaktérképet rajzol keze, s
azon jár az esze:
hogy szabták át a hazát,
csapták arcul lelke templomát;
hamisak érdekjutalmát.
A trianoni bűvös kocka-vetők
hirdetik ma is:"El van vetve a kocka!"
56!- a hatos dobta,
honi dalban lett a kotta!

A gyermek tanul, nincs határ!
Húzza, húzza vonalát,
úgy tudja, átrajzolhatja; mert a
Szeretetnek nincs határa, de
lesz-e jövője, hazája,
s annak, lesz-e Határa?!

 szerző:  Mysty  Kata

 Uram, a te Szentlelked állt
 mellettem, elveszni nem hagytál.
 Bizonyosságom voltál és maradtál,
 Örökké hűséges hittel, szolgád.


 Atyám!

 Jó hírre várunk, mert
 te vagy a mi Várunk!
 Újítsd meg világunk,
 hogy Új hittel álljunk
 eléd, kivárva bíráink
 jogos ítéletét, amely
 el nem, csak megítél;
 Mérlegre téve is jót ígér.

 Üdvösséget a mennyben ígér!

Mysty Kata
Alkot_Ok

Mohó vágy kúszik a szűrt fényen át
láthatatlan kincsért,
finom megigazulás fon babérkoszorút
a még nincs-ért.
Érzem esőcseppektől síró fák
friss leheletét,
sőt hallom, amint nevetésbe tör
a fürdőző nap
aranyzuhanya alatt, és kinyílva
ragyog  fény rózsájától.
   Ezért alkotok én...

Mysty  Kata

 Egy politika-falóhoz

Amíg a magyar
a magyar zsebében
motoz vagy kotorász,
kemót csempész bele
saját haza fiának,
a Rák mégis terjed
tovább!

"Se ide, se oda
nem fütyül a madár..."
mert az már rég
csak egy halálmadár!
A Politikafa...
Piszkafa...
vagy nimfa, tilalomfa?
Tiszafa, a hintaló
 fája...
és még van - p.fája!?
Fapofája...

szerző: Mysty  Kata

Az okozat tintakék folt

 

Véd-e fedelem, s
 benne kegyelem...
Gyermeki tisztaság
hitelez-e nekem...

  A van ; volt,
nincs sehol;
 persze engem
 okol! Hajamra
a" Gond-Ok"esőt melíroz,
s bent is randalíroz ..

 Az okozat tintakék folt,
égből szakadt, s holt..
csurogna rám, csapdosna tán...
Ázott veréb, ha tehetné
elúszna egyre messze még
az ég tengerén....

Mysty Kata
Alattomos Ármány!

Álmomban ismét miattad kárhoztam,
ellenem harcod fojtogató; - folytattad!
Bűnöd halmozta bűnöm, fokozta,
álnok róka voltod csak a nyugtom botja.

Ellenség mégsem vagy, alattomos
Ármány! - bár elevenen téped szét
szelíd voltom, ellencsapás nem ér...
Nincs benne semmi örömöd! Akkor meg miért?

 

Mysty Kata
A fájDalom
Fáj Dalom!Tudom, ez
a fájdalom. Honnan
bújik elő? - Ott él
legbelül; - ott, ahol
azúrkék madarunk.
Foglár is vigyázza,
erősen bezárja,
kamra pitvarába;
Ezért fáj a szívünk.

Kiutat nem talál,
bár csak repülni vágy!
Néha vér áramán
csap rá a rút magány.

Ez, ami fáj nagyon.
Nincsen kalitkában,
szívünk az otthona...
Foglárja nem tudja,
lelkünk a kamrája.

Ádventi töprengés

 

Minden hálára kötelez;
Szülővé válsz, bölcsőt ringatsz,
Ölelő karokban csókot is kapsz.
Viruló kert szorgos gazdája lehetsz.
Aranyló búzamező neked integet.
Zöld pázsitok ölén olykor megpihenhetsz.
 A természet csodái örömmel tölthetnek.

Gondunkat csak a jövő sorsa nyomja;
Mi lesz a Föld és az ember sorsa!?
Lesz-e az életnek szabad az útja...
Vagy kiapad végleg feneketlen kútja?!
Elfárad-e a bánat, egyszer csak elalél...
visszatérő vendég-e az emberi szenvedés.

Mysty  Kata