Életút

 

Életút                  

                                                      Homokfutás az életünk,
                                                     Sok mindent nem érthetünk,
                                                     Csupán tétlenül nézhetünk,
                                                     Nyom nyomán lépkedhetünk,
                                                     sorsunk homok a szélviharban,
                                                     Építjük vagy romboljuk esetten, 
                                                     Míg egy örvény égbe nem emel...

                                                                       
                                                                           

                                                                           
                                                                  




                            

 Mysty Kata
Ötvenen túl

Ötvenen túl
a múlt meseszám...
a jelen valós szám...
a jövő sorszám.

Ötvenen túl
az én ellenszegül ,
a te benned elmerül,
az ő rajtad derül ,
s a mi felszínre kerül ...
és
Ötvenen túl
a kötél lazul,
hangod halkul ,
haragod puhul ...
bár
a harc benned dúl ,
a gond vállaidra hull ,
bánat ül szíved körül ,
mégis kitartol konokul...
bár
az igaz igazabb
a hamis hamisabb,
a tér végesebb,
az idő tétlenebb...
bár
az élet színe játék:
szava még ajándék ,
szobra már rég kész,
szikrája tettre kész.
S mert
nem jó
magányosan futni,
levegőtlen közegben fuldokolni ,
ágrólszakadtként bandukolni ,
a halálfélelembe belehalni...
de
munkálkodni magyarként ,
imádkozni keresztyényként (keresztény) ,
Élni Emberként ...
szeretni az Életért...

 Mystyk

" Hulló Levelek " Versfesztivál

Sok barátot szereztem,
versek hozzájuk vezetnek....
várnak és szívükbe zártak
ott már örök otthonra találtak...Mysty Kata

                                                                    
A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátásra.
Charles Haddon Spurgeon
Az Úristen soha nem csuk be egy ajtót anélkül, hogy kinyitna egy ablakot.
Ana Leigh
Az Isten mindig formálja az embert, és ez a formálás fájdalommal jár.
Urbán Gyula


1.Jozsefcsősz
Ha így látod, jó végeztem dolgom,
bár nem dolognak érzem, és hidd
ebben a feltörő lángban hevülsz
Te is Író Barátom,
és hiszem az élre kerülsz!


2.Ari
Ebben is hasonlítunk!
Ha nem rangsorolunk..
Színvilágom  mandalám,
Úgy is jó, ha fény és árny!


3.Beához
AZ ÉN VÁGYAM ennyi!
téged virágban keresni,
A kristály nyomára lelni,
kristályként a nap fényét szórni!


Milyen jó, ha szív a szívhez így szól,
átélt örömök csodája csengőszó;
átlibbenő kendő meleget árasztó,
vállamra rólad lehulló![/b]

4.Ágicához
Most az érzékennyé tett
pillanat harmatossá lett
a csöndben a sóhaj megállt
s egy érintő kis puszi a fejedre szállt.


A szívembe lopta magát!!
Isten - hiszem -- útján ; figyel reá!
Egyszerű a tehetség lám, lám!
Ágicám Te is ilyen lehetsz! -
 ezt súgja valami nekem!

Zsuzsókához
Hagod lágy lüktetése
elérte szívemet,
szavad selyme simogat...
szerető sóhajom Tied!

Értem már titkát a Dolomitoknak!
A női vágyak mindig is boldogítottak!
A fehérség a boldog egybekelésnek lett a színe,
meg az örök életbe költözők takaró szemfödele.

Évihez
Visszavár a szív szava,
a zene édes dallama,
a szépség mágnesvonzata
egy kirándulás a szeretet sugárútján!


Helena
"E világon nincs más, mi többet ér,
Mint mikor kezed a kezemhez ér,
Mert a mulandó léleknek nem elég
Csupán kenyér, bor s menedék;
Az éj elszáll, a menedék nincs többé,
A kenyér sem tart örökké,
De egy baráti kéz és egy hang,
Végigkísér és örökké tart."..

Percvers

Bolyongsz a szívemben
mint eltévedt kis manó...
Mosolygunk
 olykor - olykor
némi" balgatagságunk "érzetén, s
nem is tudjuk;
 mit is volna jó érzeni?
Talán szívhangjainkat mossa össze
a csönd a Csak szigetén...
 néma levente ;- a csöndbiztos -,
ki tudja lement - e
a kikötőnkbe:
a Szív palota álmodó partjára,
hogy megtudja ;
 kit kötünk be
szíveinket önkéntelenül hajtó ,
a széllel is szembe szálló Szeretethajónkba?

Borigit
Megköszönni jöttem a pillanatokat,
s kívánni melegtől édes szép napokat!
Tudom karjaidat tárnád ölelésre felém,
ha kopogtathatnék hirtelen ajtódon én!


Bety
Katika olyan a blogod, mint egy kincses láda, mindig ide varázsolsz valami csodát ..

Tudod, az a csoda, amit
tudat alatti énünk művel...
Teszi a dolgát ,tökéletlenségünkből
is kihozza életcsíránk maximumát!

Rózsa
 Istennél........
Jó benne bízni!
Bízva hozzá menni!
Nála megpihenni!
A halál árnyékában az örök életben hinni!


Kikelet verséhez

Jaj de ismerősök
az illetők!
Minden hálózaton
tiltóra "menthetők"!
"Szerelmi sokszögek,"
fejekbe üt sok szöget!
a példa jó , tükrözi a valót,
kesernyés nevetnivalót!


Katóka1
Életed legyen ilyen vidám,
 ütemre dalos tánc és vígság.
Tárja föl a környező szép világ előtted kincseit ,
le ne vedd kezedről az öröm bilincseit!

Katatordaimné
Szíven talál, ami mélyen a mélyből
egy szikrányi létből , egy érzésnyi fényből,
minden szeretett lényből kipattan,
s életünk közös légkörén átölel...



Manyika Mikus
Nyugalom száll fejemre,
béke költözik  szívembe;
mosollyal telik meg lelkem ,
s mint könnyű fény villan a szemem!

Garai Katika
Képzeleted építette hídon
vágyaid bizton mennek
át és elérik kedves alanyát
szerelmed fénylőn ragyogó csillagát!

Kinga
Veled sírtam el

búdat , a gyász

szakasztotta virágot

elhoztam,Bibliám

lapjai közt nyelem

sóhajod; Testvérem!


P. Ibolykához
Meseszép lesz az éj,
ha tiszta szív a zenész!
Te is egy vagy közülük,
mert a szépséghez van közöd!

F,né Magdikához
Szomjoltó kutad meglátogattam,
belőle az élet vizét ihattam;
Már a számban érezhettem melegét.
A szívemben forrt tőle a szenvedély.
Mysty kata

D Magdi
Most látom, hogy megy az idő
azt hittem csak fölöttem!
Milyen csodás az élet!
Hatvannál több éves!
Nőjön nagyra ez a szám,
s a szám nem hiába jár!

Jolika 1957

Ha szép a gondolat..
" a Nő" már nem ostoba..
Pedig a közszó erre kitér,
"oltalma alá "ez is belefér!

napotszép
"Nem csak sugározza belső napod a fényt!
Nem csak valakit , Te Mindenkit elérsz!
Szemed erős" szíved Tükre": akarásod ,
tiszta álmod,Szerelmetes Szép Leányod"


kacsakata
Buzdít és biztat minden szó,
óhajtó vagy felszólító;
szárnyat ad és röptet :
egy -egy ösztönző magot vet...




P. irénke
Népes kis társaság
mind angyalkára vár,
szava szépít, szava
szólít:- meghódít ,
élteti alattvalóit!

Mysty Kata

mystyk 2011.11.13.

Mustármagvak: Rózsahang

Mustármagvak: Rózsahang: A bíborrózsa Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ősz ha...

Rózsahang

                                  



A bíborrózsa

          Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ősz hajú, délceg férfi volt, akin nem fogott az idő nyoma. Szépséges felesége nagyon szerette őt. Mindenük megvolt, amiről csak álmodni mertek. Kincseskamrájuk tele drágakövekkel, igazgyöngyökkel és temérdek arannyal.
          A király, és a királynő mégsem voltak boldogok. Nem volt gyermekük, és hiába szerettek volna, nem adatott meg nekik ez az öröm. Szomorú volt az ország is, látva a királyi házaspár boldogtalanságát. Szerettek volna segíteni az alattvalók, ezért elmentek a közeli erdőben lakó, magányosan élő javasasszonyhoz, hátha gyógyírt lel a bajra. Az agg asszony alig járt már. Ereje is fogytán volt, de mivel szerette a királynőt, úgy gondolta, utolsó erejével még megpróbál segíteni rajta. Készített egy mindenféle bűbájból összekevert varázsitalt. Azt mondta a tanácsot kérőknek, hogy ha ebből a főzetből iszik a királynő, akkor születik neki egy leánygyermeke.
        De jól gondolja meg mit vállal, mert a kislány úgy fog megszületni, hogy egész életében nem fog látni, sem beszélni. Sosem fogja meglátni szülei arcát, addig a percig, amíg valami nagy-nagy csoda nem éri a kislány szívét. Még azt is mondta, ahhoz, hogy a kislány életben maradjon, mindennap egy szál rózsát kell vinni a szobájába a királyi kertből. Ha mégis kimaradna egy nap, rózsa nélkül, akkor a hercegnő azon az éjjelen meg fog halni.]Nosza, szaladtak is a szolgák a királynőhöz, és elmondták neki az egész történetet. Az asszony úgy gondolta nincs semmi veszíteni valója, és ezzel a tudattal, egy kortyintásra megitta a bűbájos italt. Nem is gondolkodott akkor a jóslaton, és nem vette figyelembe a következményeket sem. Kilenc hónap után, valóban megszületett a várva várt gyermek. Csodaszép kislány volt, aranyszőke, hullámos hajjal, mely göndör fürtökben simult tündéri arcára. Törékeny teste az alabástrom tört fehér színéhez hasonlított. Hatalmas ünnepséget rendeztek születése tiszteletére. Már első nap hozták a királyi kertből a legszebben illatozó rózsát, és odatették a kislány bölcsőjéhez, egy igazgyöngyökkel díszített aranyvázába. Múltak a napok, nőtt a hercegnő, és egyre szépült. A világ minden tájáról eljöttek, hogy megismerjék. A király száz kertészt hozatott, hogy gondoskodjanak az ezerféle színben játszó rózsákról. A királynő szomorú volt, mert a hercegnő nem beszélt, nem mosolygott és nem hallotta anyja kedveskedő szavait sem. Időnként eszébe jutott a jóslat, és tudomásul vette, hogy csak így lehet életben tartani egyetlen gyermekét. Az évek hamar elfutottak.
A kislányból nagylány lett. Szépsége páratlan volt a világon. A király annak ígérte lánya kezét, aki hallgatását szóra bírja és megtanítja mosolyogni a hercegnőt. Jöttek is mindenhonnan ifjú vitézek, izmos szép szál legények, de senki nem tudta elérni, hogy megszólaljon a hercegkisasszony. Egyetlen öröme volt a lánynak, ha a rózsakertben sétált és érezte a rózsák fenséges illatát. A palota túloldalán egy elhagyatott kastély állt, gyommal teli kerttel. Néha odatévedt tekintete egy bizonyos pontra, ahol érezni vélt egy csodálatos dolgot. Ez a láthatatlan csoda lett a kedvence. Ez az elhagyatott, magára maradt, egyetlen szál virág, ami az egész hatalmas kert szerény éke volt. Ő sohasem láthatta mi az, mégis nevet adott neki. A név, Yasmin csodája volt. Azért adta ezt a nevet, mert őt is így hívták. Áttörni a beton falat sohasem tudta, hogy közelebbről érezhesse azt a különleges dolgot, de szívében napról napra nagyobb lett a szeretet az ismeretlen valami iránt. Egy meleg nyári éjjelen hatalmas vihar közeledett. Az égbolton számtalan cikázó villám fénylett, és óriási mennyiségű jég esett a szürke színű felhőkből. Szinte egész éjszaka tombolt a vihar, letarolva a rózsakert összes rózsáját. A nem régen még gyönyörű, különös illatú virágok mind a földön hevertek megtépett szirmokkal. Egyetlen egy ép rózsa sem maradt az egész országban. A király és a királynő kétségbe estek, mi lesz, ha azon a napon nem találnak virágot, és nem lesz mit tenni a hercegnő vázájába. Az egész ország egyetlen szál rózsa után kutatott, de sehol sem leltek. Lassan közelgett az éjszaka. A királylány egyre gyengébb lett. A királyi házaspár ott volt a hercegnő ágyánál, és könnyeik ráfolytak lányuk párnájára. Szívük majd megszakadt a fájdalomtól. Már semmi kiutat nem találtak. Megfogták a hercegnő kezét, és búcsúzni kezdtek tőle. Azt mondta a hercegnő édesanyja, ő bizony nem hagyja magára gyermekét, és vele megy. A király letörölgetve könnyeit, így szólt: Mi mindhárman egymásért éltünk idáig és ha ez csak úgy teljesülhet, hogy más világban lehetünk együtt, akkor oda mindhárman egyszerre indulunk el. Zokogás törte meg a palota csendjét, még a pók is mozdulatlan volt a hálójában.
       Ez alatt az idő alatt megérkezett messzi útjáról a palota mellette lévő kastély ifjú ura, aki nem régen tudta meg, hogy ez a régi kastély még a nagyapjáé volt. Az ország határához érve már ő is hallotta, hogy egyetlen szál rózsát keres az egész ország. Gyorsabbra vette lépéseit, és a régi kastélyhoz érve egyenesen a kastélykert felé ment, hátha talál legalább egyetlen szál rózsát a hercegnőnek. Éppen ott sétált a sok gaz és fűszál között, mikor kibukkant a fű közül egy bíborszínben játszó, gyönyörűen éledező rózsa. Le akarta szakítani, amikor a virág könnycseppeket ejtett és szomorúan nézett a fiúra. A rózsa bánatát senki nem értette, az ifjú férfi sem. Nem volt szíve letépni a síró virágot. Egyedül csak a hercegnő tudta volna, miért zokog a rózsa. A hercegnő, akinek ugyanúgy hiányzott az ő megszokott és megszeretett csodája, mint a csodának a hercegnő. A fiú nem tudta mire vélni a dolgot, ezért átment a királyi palotába, egyenesen a királylány szobájába. Így szólt a hercegnőhöz-
                 Kedves hercegnőm! A kertemben van egy bíborszínű rózsa, amely emberi könnyeket sír, és folyton a Yasmin nevet mondogatja. Talán magát hívja? Kérem, próbáljon felkelni és jöjjön velem. Lehet, hogy meggyógyul a rózsa az ön szeretetétől, és ön is a rózsa szeretetétől. A királylány ajkán mosoly jelent meg. Egyetlen szál sírni tudó rózsa van az egész országban, és ez a rózsa az ő nevét suttogja. Ez a rózsa nem lehet más, mint az ő féltett kincse. Minden erejét összeszedve felkelt az ágyából és megkérte szüleit kísérjék a kastély kertje felé. Amikor a rózsához ért, s közelebbről érezte azt a különleges illatot, hirtelen látni kezdett. Látta a magas fű között elrejtett virágot, amit senki nem vett észre a hosszú évek alatt, csak ő érezte, hogy ott létezik valami különleges szépség, amit eddig a percig nem tudott, hogy mi az. A királylány lehajolt a virághoz és így szólt  - Te gazban nőtt rózsa, ki egyetlen vigaszom volt, most miért sírsz?
Nézd, megsimítom bársony szirmod, és ígérem, hogy soha nem hagylak el! Jeges vihar nem bírt veled, életben tartott a szereteted.
          Most már minden nap itt leszek neked! Dédelgetlek és óvlak! Megtanítottál beszélni és látni. Életemet tetted széppé a szerénységeddel. A rózsa nem sírt többé, mert, ahogy ráhullott a királylány könnye, már tudta, hogy soha sem marad magára a kietlen kertben a sok gaz között. A hercegnő körülölelte az elhagyatott kastély egyetlen ékét és magával vitte a királyi palotába, ahol igaz szívvel gondozta élete végéig. Így maradt ez a bíborszínű rózsa, a palota egyszerű, de annál csodálatosabb szépségű, szeretetet illatozó rózsája.


Viszlát! Mystyk
2011. nov. 03.