hang, - szállj, csak szállj !
Dallam hívj, - dallam várj !
Szólamok szárnyán,
hintázz, - s ne, ne árván!
Szólít, gyere már,
zene hív, zene vár.
Hangfolyam üde,
frissítő, s megáld.
Keringve köröz
az öreg Föld velem,
Csak halld meg ezt Te,
édes jó Istenem!
Csak te szólj, kérlek
légy velem, ha itt vagy,
minden jó nekem ...
- Muzsikaszó! - hallod,
olyan biztató?!
Vigaszszó, mely minket
felszabadító,
Mindent meg is valló.
Lelked hajló ág,
sodorja dallam-ár;
Viszi el tova,
egy kis gondola, - s nem
veszejt el soha.
Élet-ár, nincs határ,
bízva-bízzál, s lesz
örökkévalóság!
Mysty Kata
Arra kérlek/ ima/
Arra kérlek, Uram,
védd és erősítsd hitemet,
láthatóan is, érezhetően is.
Nem nagy csodákat kérek tőled, hanem csak szereteted kicsiny jeleit, amelyek szinte felismerhetetlenek. Mindig megadtad ezeket, akkor is, ha már minden reménytelennek s elveszettnek látszott a végén.
Újra és újra meghallgattad imádságomat, s csodálatosan megvigasztaltál, meggyógyítottál, megmentettél.
.
Üveggolyó
Kicsi üveggolyó, amit adhatok,
Ezt mindig magadnál tarthatod.
Legyen ez az életed mása,
Útjaid, céljaid biztató varázsa!
Ha kezedbe veszed és nézegeted,
Lásd benne azt, mit a jövő üzen.
Gördítse fonalát sorsod labirintusán,
Fénye éke kísérjen vágyaid vonatán!
Szeresd benne mindig önmagadat,
mert embervoltod egyszeri csoda!
Aztán, ha egyszer majd eljön a vég,
Kezeid közt simogasd kicsit még...
„Ha megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot és az igazság megszabadít titeket.” János evangéliuma 8:32
1772. december végén, Londontól 60 mérföldre, egy 47 éves volt
rabszolgahajó tulajdonos újévi prédikációjára készült. Egy éneket
szeretett volna írni. Olyan éneket, ami megszólítja az egyszerű
embereket.
Igehirdetésének alapigéjéül Dávid visszaemlékezését
választotta: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy
eljuttattál engem idáig?” (Krónikák első könyve 17:16) Dávid kérdését
magára vonatkoztatva, visszatekintett életére, arra, hogyan is vezette
őt Isten.
Édesanyja istenfélelemre nevelte, de betegség miatt
korán elvesztette. Apja új családjában pedig nem figyeltek rá.
Ragszolga-szállító hajók legénységéhez csatlakozott, és Afrika
partjaihoz hajózott rakomány szerzés céljából. Ott egy alkalommal ő maga
is rabszolgasorsra került. Szabadulása után azonban nagyon mélyre
süllyedt. Próbált visszatérni Istenhez, ahhoz a hithez, amire édesanyja
nevelte, de kudarcot vallott. Isten azonban nem hagyta magára.
1748. március 21-én éjjel, a 21 éves Johnt vihar és sikoltozások
ébresztették föl. A hatalmas hajót, melyen dolgozott az elsüllyedés
fenyegette. John Newton felmászott a fedélzetre, kezébe vette a
kormánykereket, és az addig átkozódó, istenkáromló száj hirtelen
imádkozni kezdett. 11 órán át könyörgött, míg végül a vihar
elcsendesedett és imája meghallgatásra talált.
Az az éjszaka
mérföldkő volt. Egy új úton indult el. A megtérés útján. Bár káromkodás
attól a naptól nem hagyta el száját, és elkezdte a Bibliát olvasni,
élete nem változott meg azonnal. Hosszú évekre volt szükség ahhoz, hogy
új emberré váljon. Isten megszabadította régi, nyomorult életéből és
szabaddá tette.
Visszatekintve életére, belátta, hogy ő, a
rabszolga kereskedő volt igazán rab, a bűn rabja, de Isten
kiszabadította ebből a rabságból és szabaddá tette. John Newton nem
szűnt meg erről az embereknek beszélni. Megtérése nem csak az ő
szabadságát jelentette, hanem sok más emberét is, hiszen az ő története
és az általa leírt rabszolgatartással kapcsolatos élmények, gondolatok
segítették William Wilberforce angol politikust a rabszolga
felszabadítással kapcsolatos harcban.
John Newton megismerte az Igazságot, megismerte Jézust, és ez szabaddá tette, de nem csak őt, hanem tömegeket tett azzá.
Mi is rabszolgák vagyunk. A bűn rabszolgái. Lehet, hogy az irigység
tart fogva, a pletyka, a harag vagy a kívánság. Vagy lehet, hogy egy
függőség rabja vagy. Bármi is legyen, Isten megismerése szabaddá tehet.
1772. december végén, Londontól 60 mérföldre egy 47 éves, volt
rabszolgahajó-tulajdonos éneket írt arról a FELFOGHATATLAN KEGYELEMről
(Amazing Grace), ami kihozta őt a rabságból.
Hallgasd meg John Newton énekét és engedd, hogy Isten még ma felszabadítson!
Karácsonyi fény
Hagyd és elkísér,
Tavaszok elé,
A mindenség felé...
Várd, hisz eléd lép!
Innen az éghez ér,
Onnan meg benned ég!
Áramlik szerteszét,
Világít, amíg élsz.
Karácsonyi lázas fény,
maradásra kérünk...
mi magunktól félünk...
Az Élet csak általad él!
Mysty Kata : Csupán egy kép Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár csupán egy kép.
Csőrében ezüstös fenyőág leng,
Örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
Csillagtűz fényében elúszó csend.
Karcolata jele befagyott hóba,
Felenged vajon szívekhez szólva,
Csak szeretve, a hit örömére lelten?
Karácsonyi fény
Hagyd és elkísér,
Tavaszok elé,
A mindenség felé...
Várd, hisz eléd lép!
Innen az éghez ér,
Onnan meg benned ég!
Áramlik szerteszét,
Világít, amíg élsz.
Karácsonyi lázas fény,
maradásra kérünk...
mi magunktól félünk...
Az Élet csak általad él!
Az anyaság, mint földi mennyország
adta nap mint nap áldásait ránk.
Jöttödre vártuk , mint a Jézuskát a gyermek,
Csodaként téged, való! Jézus tett ölbe!
Köszönöm! Köszönöm, hogy adott az Isten!
Szeretete jelét ajándék gyanánt küldte.
Vigyázza Ő, tudom a mi életünket.
Ad még sok örömet, boldog perceket.
Nemes tiszta lelked őrzik angyalai,
Vigyázzák, védik, ápolják álmaid.
Kísérik szíved rejtett vágyait:
Mondd százszor is el, ha kell:
"Uram, ne az legyen, amit én akarok,
hanem, amit Te! Krisztusért kérem
építsd tovább bennem; mindörökké
lelkem szeretetteljes erős templomát!"
Mindenhatóm! Segítsd! Szeresd! Erősítsd
hitét: ha kell, imába súgja szenvedéseit.
Szolgáljanak azok üdvösségedre!
Fiam kövesse Fiad a Messiást!
Test-Véreként Szentlelke nyomán!
Mysty Kata Elfut Év apó Nincsen hó, se , fagy, se tél, hosszú az éj, égig ér. álomittas hótündér, derűs karácsonyt ígér. Pompában áll zöld fenyő, Kályhatűztől retteg ő, tűlevele összerezzen, ágai közt csengő csörren. December nem didereg, napfény szálon hempereg. Kabát lóg a fogason, szánkó alszik a napon. Talán holnap hull a hó, szállhat majd a hógolyó! Köszön, s elfut Év apó, Újra hódít Fagy anyó!
2013.dec.25.
Évvégi szép napokat, boldog új évet!
Életed pici szigete legyen az Éden
jóságos homokszemcséinek
soha nem omló szirtje!
Szavaid selymes lágy szövete
... mint rakott szoknya zongorázzon
gondolataid tengerén!
A habok mellvértje.....
boldog áradata - a rád váró
évek "kinccsel teli" almanachja.
Lantod pengesse ütött-kopott
húrjain a boldog együttlétek frissítően üde mámorát!
Szíved dalos kara zengjen, visszhangozzék könnytelen imád a hullámzó, kék hegyek ormán!
Fagyos kis kezed
tőle lesz meleg.
Test a lélekig
örömtől megtelik.
Magához ölel és követ a Szeretet!
Fenyőn ringó csillagok, mind harang-irgalom.
Szívünk szalonja hívogató orgona...
Betlehem-csodája;
az ember nagy álma.
Mysty Kata
Csupán egy kép
Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár csupán egy kép.
Csőrében ezüstös fenyőág leng,
És örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
csillagtűz fényében elúszó csend.
Karcolat-jelek hóban befagyva,
s ha fölenged szívek jászolában...
hittel keres örömet tiszta akarat.
Szűzi mosoly, béke, ártatlanság,
Csíra-puhaság meleg kebelben,
s egy megszülető új érzésvilág!
3.
Jelkarcolat selyme hóban fagyva,
de fölenged a szív jászolában
és lesz örömkereső, tiszta akarat.
„Nincs önkény a költészetben – akármit is higgyünk. S abban
a pillanatban válik csak igazán énekké a költő éneke, amikor hangja látszólag
belevész a valóságba, akkor telik csak meg hallatára dallal a szív, könnyel a
szem, amikor a költészet azonosul az ember sorsával.”
Paul Eluard
VÁCI
MIHÁLY: HEGEDŰ
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved,
Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.
1924. december 25-én született Nyíregyházán. A család apai és anyai ágon
is a föld nélküli parasztság, a zsellérek sötét világába eresztette
gyökerét, de a költő édesapja már állami munkás, vasutas. A nagyapák
annak idején Amerikába vándoroltak, s mindegyik összekuporgatott egy kis
házravalót.
A kis Vitál Mihály - a család eredeti neve Vitál volt - az
ó-kisteleki szőlő egyik borházában született, gyermekkorát azonban már a
városszéli Bánság utcában töltötte, amely ma Bartók Béla nevét viseli.
Innen járt öccsével, a később festőművésszé lett Andrással együtt a
nyíregyházi tanítóképzőbe. Tizennyolc éves, amikor a várostól mintegy
hat kilométerre fekvő II. manda-bokori tanyasi iskolába kerül tanítónak.
Fiatalkori verseiből kevés maradt hátra, ezek azonban meghatározóan Baudelaire és Juhász Gyula hatásáról árulkodnak;
A háború vége felé segédszolgálatos katonaként végighurcolták majd egész
Magyarországon, s miután a határon megszökve visszatért Nyíregyházára,
azonnal rátörtek a betegségek. Egymás után háromszor operálták meg
vesekővel. Ezek közül a legveszélyesebb az első műtét volt, amikor is
infekciót kapott a lábába. A szülők félholtan cipelték haza a szigorú
nyírségi télben; szöktették őt az amputálás elől. S mint ahogyan erről a
Hol vagy, Názár c. írásában beszámol, életét akkor egy fiatal szovjet
orvostiszt mentette meg, akivel soha többé nem sikerült találkoznia.
Közben tbc-t is kapott.
Debreceni szanatóriumban kezelték. Gyógyul,...diákkollégiumi igazgató lett,1949-ben felkerült Budapestre, a Művelődésügyi Minisztériumba. Innen idő
után átment a Tankönyvkiadó Vállalathoz, ahol számos irodalomtankönyvet
szerkesztett, s közben a bölcsészkar magyar szakán tanult.
Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c, folyóiratban, Illyés
Gyula baráti támogatásával. Már első kötetére, az Ereszaljára figyelt a
kritika, s a meglehetősen későn, harmincegy éves korában jelenkenő
költőt József Attila-díjjal tüntették ki.
Váci Mihály eredendően lírai alkatú költő, Bodza c. kötetben azonban már új hangokra figyelhetünk föl.Legnagyobb sikerét a Mindenütt otthon c. kötetével érte e1.
A Kelet felől és a Százhúszat verő szív forradalmi pátosza nem érthető
meg a Te bolond vagy a Méltó hatalmat kesernyés szarkazmusa nélkül.
1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé választják.
az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írás című folyóirat
egyik szerkesztője. Mint képviselő, betekintést nyer az országos szintű
népgazdasági munkába. Sokat utazik; jár Franciaországban és
Olaszországban, a környező államokban, a Szovjetunióban, s 1967-ben
eljut Kubába is
Súlyos betegség vetett véget életének. Vietnam mégis szimbolikus
jelentőséget nyert költői sorsában. Példázza azt az utat, amelyet a
"gyalog a porban" szabolcsi tanítója megtett, hogy áthidalja azt
az óriási távolságot, amely szülővárosa, Nyíregyháza és gyors halálának
színhelye, a Viatnami Köztársaság fővárosa, Hanoi között feszül.
Szellemileg ez azt jelképezi, hogy a költő a magyar nép szeretetétől
áthatva eljutott más népek gondjainak megértéséig is.
1970. április
16-án halt meg. 1970. április 23-án temettük el a Farkasréti temetőben.
S mint minden költő, ő is az utókor méltánylására vár, mindannak
méltánylására, ami benne tiszta, emberi s jövőbe mutató volt.
Nem
érdemeltelek meg, elvesztettelek. - Irgalmad
erdejét ha levetkezed
rólam, oly meztelen
leszek, mint kő a forró
porban. Éljek, ki
tudja, meddig, örökké
nélküled: mert bármily
közel Hozzád, de mindig
kívüled, s te mégis
mindig bennem, örökre
hordalak.
VÁCI
MIHÁLY: NÉLKÜLED Elmúlnak
így azt estjeim, nélküled,
csillagom. Olyan sötét van
nélküled szemem ki sem
nyitom.
Olyan nehéz így
a szívem, hogy szinte
földre ver, le-le hullom,
de sóhajom utánad
felemel.
Olyan csönd van
így nélküled, hogy szinte
hallani, amit még
utoljára akartál
mondani.
VÁCI
MIHÁLY: HA
ELHAGYNÁL...
Ha elhagynál
engemet, - jobban
mi fájna? hiányod, vagy a
szív megdobbant
magánya? a csalódás
kínjától félek,
vagy féltelek? Szerelmünket
szeretem jobban,
vagy Téged?
VÁCI MIHÁLY: DERENGŐ
Derengő vagy, mint felhőszűrte fény,
melynek se lángja nincs, se pontos árnya;
kimondhatatlan, mint szívben a mély
szenvedélyek szenvedő hallgatása;
és kitapinthatatlanul belém
hasítsz - nem tudom, merre fájva?
Megfoghatatlan vagy, mikor ölel
karom, mikor legfájóbban szorítlak;
beteljesült csoda - nem hiszem el,
hogy van, amit szívem Benned gyanítgat.
Léteddel magad ellen vétkezel.
Akkor hiányzol legjobban, ha itt vagy.
Csak zsongj bennem, mint elszállt dallamok,
adj merengést, mint hívó költemények.
Ölelj és altass: - már mindent tudok,
amit tudni lehet - s semmit nem értek,
Jaj! meg ne kérdezd, hogy mit akarok,
mert sírásomat nem csitítja térded.
VÁCI MIHÁLY: EGYEDÜL
Mindenki alszik. Hull a csillag.
Csak én ragyogok, égek Érted.
Nem érted meg, hogy miért hívlak,
és elhagysz, ha egyszer megérted!
Mindenki elfordul és itthagy,
és magammal maradni félek.
Úgy kellenél most! És ha itt vagy,
milyen magányos vagyok Véled!
VÁCI MIHÁLY: SEMMI AZ EGÉSZ
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri, hogy
meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
