Mysty Kata:
A tél
Dércsípte arcokat
éget fagyos hó,
föd be messzeséget.
Alatta életharc vermek,
vermek; gondtalan
magányban hevernek.
A tél csak csendes társ,
szépsége mily' ékes.
Nem munkamániás.
tisztaságra éhes.
Hópihe pöttye hull,
röptében ágra száll.
Csücsül egy jégmadár,
fejére hó szitál.
Melegbe vágyik a tél is talán,
Tekergő hűvös szélben,
02 Dec
Posted by drmisztilajosne
A tél térfelén
Hamar érkezel télesti homály,
és tengernyi szép gondolat ringat.
A hold havas korongja szín opál,
álomszomja harmatcseppjét issza.
Tolakodó esthajnal csillagesőre
ébred, kezdet és a vég szigetén
piroslik pirkadat feszes mellén .
S a nap finom szövetét szegi tőre.
Mysty Kata
Fényeső hull fenyőfára,
Az ember sok mindent megél
Szánon jön a Télapó,
Jégvirág
Melegbe vágyik a tél is talán,
néha az ablakon bekandikál.
Kezét az üvegre tapasztja rá,
játszó jégvirágnak nyomában jár.
Rajzolni szeret, tárlatot vezet.
Gyermeki kéznek oly bátorító.
Kinn se dideregjen, szobából
kilessen. Foga miért vacogjon,
kicsit bolondozzon! Jégpázsiton
korongozzon, szeretet-meleget
kintiekre is dobjon. Jégvarázs
nincs tovább, ha rávetül napsugár,
égbe szálló "hulla-hó" lesz már!
A tél arca
Tekergő hűvös szélben,
nyomokon sűrű léptek.
Fáradtak a távolok,
közelben sűrűn jégcsepp.
Fehérség biz` elvakít,
csendje már-már süketít.
Járókelő hótoló,
erős keze markoló!
Tél arcára simul a
lelassult idő nyűgös,
dermedt kézszorítása;
- lélegzet visszatartó.
Repül egy-két hógolyó
- örömre megvirradó.
Hiszen havas hamvasan
- olyan napcsiklandozó.
Fáról söprűként pereg...
a hókása friss, szeles.
Hevít adventi ének,
heve sorsunkba éget.
A tél térfelén
A tél térfelén
Hamar érkezel télesti homály,
és tengernyi szép gondolat ringat.
A hold havas korongja szín opál,
álomszomja harmatcseppjét issza.
Tolakodó esthajnal csillagesőre
ébred, kezdet és a vég szigetén
piroslik pirkadat feszes mellén .
S a nap finom szövetét szegi tőre.
Mysty Kata
Mysty Kata
Hó porzik
Friss hó ropog újra talpunk alatt.
Legyező dérfolt, s díszfátyol a fákon.
Jólvigyázók legyetek e nap alatt,
hótól is habzók, zöld fenyőágon.
A hideg is enyhébb lett így a télben,
lépéseink nyomában "Ő" a zenész,
Csönd hever kertek havas ölében.
Bolyongó kedvünk pusztán' merész.
Hógolyó szépítő mosollyal landol.
Hó porzik, szökken, szemünkbe röppen;
Csilingelő szánkót képzelet rajzol.
Rajta gyermekszem kacagva zökken.
Hó porzik
Friss hó ropog újra talpunk alatt.
Legyező dérfolt, s díszfátyol a fákon.
Jólvigyázók legyetek e nap alatt,
hótól is habzók, zöld fenyőágon.
A hideg is enyhébb lett így a télben,
lépéseink nyomában "Ő" a zenész,
Csönd hever kertek havas ölében.
Bolyongó kedvünk pusztán' merész.
Hógolyó szépítő mosollyal landol.
Hó porzik, szökken, szemünkbe röppen;
Csilingelő szánkót képzelet rajzol.
Rajta gyermekszem kacagva zökken.
Mysty Kata: A tél zenéje
Tó jegén ropja táncát a dermesztő tél -
hó toporog és mocorog a vigéc!
Lelked hogy átmelegítsd, sikíts - kicsit!
- ha jég cseppje csöppen, épp fejeden
koppan. - Hópaplanján, párnáján
éles lábnyomot hagyhat.
Ez lesz ám a poén... Tó jegén ropja táncát a dermesztő tél -
hó toporog és mocorog a vigéc!
Lelked hogy átmelegítsd, sikíts - kicsit!
- ha jég cseppje csöppen, épp fejeden
koppan. - Hópaplanján, párnáján
éles lábnyomot hagyhat.
Zöldfenyő
Fényeső hull fenyőfára,
Égő gyertyáknak csonkjára.
Színeket szór szerteszét,
zöld mezőben csillagéjt.
Angyalének föntről szólva,
dallamát fonja habcsókba.
Cukorka mind aranylázban;
festői díszek táncházában.
Szívemet ezzel díszítem,
Otthonomat is kihímezem.
Dalt hintek én minden ágra;
Jézus született e világra!
Közelít a tél
Az ember sok mindent megél
- újra közelít a tél.
Öröm is, bánat is megfárad,
rendeltetésképpen
termővé válhat.
Melegedni leülsz a kandalló elé,
fényében meg-megvillan
egy halványuló emlék.
Fojtó gyászszorítás enged.
Meleg ruhába takarod tested...
Valahogy mindig véded esettséged.
Buzog véredben az élet,
hátha a jövőt is megéled?
Levetkőztek a fák,
lombjukat földre dobták.
Az ég felé nyújtóznak,
hallgatva megadást intenek
az elmúlás könyörtelen kezének;
Vagy talán a megváltás felé:
- marasztalni a kevés jót, amit
a megmaradás mint fészket óv.
Télapó
Szánon jön a Télapó,
Akkor is, ha nincsen hó?
Puttonya már dugig tele:
Öreg háta nem bír vele...
Ne féljetek, nem lesz hiba,
Istállóban hátas lova.
Fölnyergeli hamarjába`n,
Száguld vele paripája.
Útközben a nyerítésre,
Gyerekzsivaj veszi körbe.
Bár megkapja, amire vár,
Óhaja a pacihoz száll.
Hogyha most ráülhetne...
Mikulással röpülhetne...
Ajándékát se sajnálná,
Inkább másnak ajánlaná.
Mysty Kata
Nyitány
Búcsúzz el rideg, hideg közöny,
hófödte vészterhes jégmező,
didergőn fázós reggeleken
fáradtan morgó ajtónyitás!
Nyisd kapud pompás kikelet - dóm,
templomod rajzolja mesés lelked
iniciáléját festői tájban,
mint napsugár a szivárványban.
Búcsúzz el rideg, hideg közöny,
hófödte vészterhes jégmező,
didergőn fázós reggeleken
fáradtan morgó ajtónyitás!
Nyisd kapud pompás kikelet - dóm,
templomod rajzolja mesés lelked
iniciáléját festői tájban,
mint napsugár a szivárványban.
