2014. október 2., csütörtök

Őszi versek




Mysty Kata
Őszlevelek

Őszlevelek árvák, félnek.
Nyirkos ágyuk az enyészet.
A föld hátán csak sírnak, sírnak...
Sápadt sárgán rajtuk a halál
csendje virraszt.
Némán zokog a szél,
s a lehulltak fölé hajol,
rájuk simul csendben.
A bánatukra figyel.
A végső útról minek
is a beszéd!?



Mysty kata
Az ősz dala

1.
Vándorszivárványt fest
az ősz piktora :
szín , pompa , mandala...
2.
szín , pompa , mandala -
elmúlást feledtet ősz dala...
3.
elmúlást feledtet az ősz dala ,
őszülő halánték; kántor-dalnoka ...
4.
őszülő halánték kántor - dalnoka ,
hallod - mint énekel szirének kara !?
5.
érzed illatát a földnek, szaga motoz
lenn a haldokló levélnek...
6.
hűs hervadás tündöklő pompája,
szemfényvesztő csel :
az élet múlása...

      Ősz levele ágról pereg,
Könnye nyirok, - miért pityereg?
Élet-halál üzenete; -"Örömhírben?"
- Nehéz hinnem; - kétségeim el ne hintsem.

                                     




Mysty Kata
Lépj be az őszbe...

Kacagj a Napba,
foglald aranyba…

Lépj be az őszbe,
"félszed" legyőzve…
Lesd meg a ravaszt,
Várd ki a tavaszt!

Madár dala száll
szíved kalapál…

Várj ott egy vadra,
szerelemmagra.

Várj csak egy magra…
szerelem-vadra!
 
 
     Kacagj a Napba, foglald aranyba...

Lépj az őszbe, bújj köpenyébe!

Lesd a ravaszt, várd a tavaszt!

   Állj a fa alá, szíved kalapál...

Várj egy vadra, szerelemmagra.

Várj egy magra... szerelem-vadra!
 
 

Mysty kata
Az őszünktől... félek.

Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
nem a rangod!
Szítom még haragod?
Van még bizalom...
Sok tavaszt itt hagyok,
s a teledben megfagyok...
Nyaramnak így vége,
az őszünktől úgy félek.
Hiszem, hogy túlélek
bántást, nagyot!
- Bár kicsit belehalok,
de, amit kapok,
- jóként, - a jóért vállalom.
Dehogy fájlalom,
- büszke ártalom...
Erről szól dalom!
Mindig ezt ringatom,
-hisz bölcső a karom,
pedig nem akarom!
Az élet ígéret,
és nem balítélet!
 
Mysty Kata
Őszlevelek

Őszlevelek árvák, félnek.
Nyirkos ágyuk az enyészet.
A föld hátán csak sírnak, sírnak...
Rajtuk a halál csendje virraszt.
Sápadt sárgák a lehulltak...
Némán zokogó szél föléjük hajol,
rájuk simul. Csak bánatukra figyel.
A végső útról minek is beszéd!?
                                                                
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése