Mysty Kata: KELETRŐL

MystyKata:
Keletről

Ha megkérdezed,
honnan jöttem; Válaszul
ég felé néző mutatóujjal megállok...

A szegény Napja sose henyél,
Szánt - vet itt ma is a paraszt legény,
Untig dolgozik, s épphogy megél ;
jószágából jövőt remél.

A Nap ontja fényét, ül
hatalmas arany trónusán,
fénylő drága palástján.
Elér keze a nyugati végekig,
egyformán oszt meleget oda is.
"Bal oldala ez a hazának
a szív is e tájra esik"
Szatmári, nyírségi térség
de messze is esik!
Nem csoda, ha Vácit
csak a jegenyefák emlegetik.

A szatmári adózó népet tisztelem,
ha nem teszem: akkor - vétkezem
Tette ezt már "a csekei remete", aki
Himnuszunkat papírra vetette.
Látta és láttatta, itt hogyan élnek...
A keleti élet mostohán "édes"!
Paraszt ember korán fölkél, bizony
napja sosem henyél.
Csizmája mindig készen, a sárt
tapossa egész héten, lábát
rongya betakarja, gombája
megbújik alatta. Munkája van
éjjel-nappal, jövedelme:
maga a Baj nagy kalappal!
A rendszerváltozás nem változás, sőt
még jobban látszik a lemaradás.
Nőttön nő az elmaradás!

Csécse neveltje, Móricz adta parancsba:
"Légy jó mindhalálig" !
Ma is nevel a "tündérszigeti szállóige",
Ott, ahol még nagy a szív hű a kebelben;
Ott, ahol sírokon is tövisvirágok nőnek.
Magjaiból még több szerencsétlen, le és
elmaradott, életszínvonal alatti,
mélyebb szegénység nemzői,
nehezebben élői, rosszabbul adózói,
analfabétái, kisebbségi többlet sarjad, de
kevesebb a harácsoló,
milliomos - vagyonos,
adócsaló.