Mysty Kata: A töklámpás Jack

 Mysty Kata

A töklámpás Jack

Jack egy duhajkodó, bohó piás ,
"szeszkazán" számba ment,
a kocsma lett állandó otthona ,
a családja - minden ivó cimbora.
Estéről estére ment ott a móka ,
szivarfüstben fürdött a sör korsója.
Boroskancsók hasán feküdtek a tenyerek ,
ujjlenyomatok órája össze - vissza ketyegett .
Mutatója járt - kelt  lent is meg fent is ,
új arcot keresett , még a kereveten is:
Egyszer csak a rémségesen ronda sátán érkeze,
hogy a tivornyák díszmadarait röptesse!
Jack e molesztálást sokáig nem tűrte,
alkut ajánlott ; "fejében kifőzte "!

Fát mászni versenyzés lett az alku tárgya,
amiért az ördög a körmét is rágta.
Jelre a mászás kezdetét vette,
de Jack a balgát azon nyomban átverte.
Az gyorsan a fa tetején termett, gúnyos kacajjal
vissza se nézett!
- Ne igyál előre a medve bőrére! -
s már járt is a fűrész táncot a kezében.
Egy keresztet vésett a fatörzs elejébe,
hogy annak visszatértét elhalassza szépen.

Tettét a patás famászó meg nem bocsájtotta!
Halála után Jacket sehol se fogadta.
Sem a menny , sem a pokol neki kaput nem nyitott.
Így a hasztalan lélek csak bolyongott, bolyongott.
Élt , élhetett csak száműzetésben ,
honra sehol nem lelt  a végtelen éjben .

Egy tökbe rejtett fényt csempészett magának,
Lopakodva koslat "bolygó hollandi" módjára.
Az ördög sosem alszik ,  róla is szól a fáma!
A félelem azóta araszol lopva az éjszakában!
De a gyermeked vele ne ijesztgesd kérlek!
A babonás ember meg csak hadd rettegjen tőle!

Mysty  Kata:    Egy kőfaragó
                                                                           Szegény kőfaragót gondok gyötörték,
                                                                              két keze erejét lassan megtörték...
                                                                           Miért kell nekem magamat áldozni?
                                                                            Éjt nappallá téve kövekkel pörölni!
                                                                              Bárcsak én is gazdag lehetnék!
                                                                            Előkelő úri társaságban forognék!
                                                                               Pompa venne körül engemet,
                                                                            szolgák hada keresné a kedvemet!
                                                                               Irigység és gyűlölet szállta meg!
                                                                              Hirtelen furcsa pillanat rázta meg!
                                                                             Minden hatalom, amit csak kigondolt,
                                                                               azon nyomban teljesen övé volt!
                                                                           Gazdag üzletkötő, bankár, milliomos!
                                                                        Semmiben hiányt nem érző "főkolompos"!
                                                                                S amilyen irigység vitte idáig,
                                                                                olyan gyűlölet kísérte házáig.
                                                                            De vágya hatalma nőtt, csak nőtt!
                                                                            Égen fénylő Nap, dörgő Viharfelhő,
                                                                            a gyengét elsöprő pusztító Szél!
                                                                            Félelmet, rettegést hordozó Tél!
                                                               Végül kősziklaként, a rendíthetetlenség bűvöletében,
                                                                  kopácsolás hangja szállt fölfelé a sűrű légben.
                                                                  - "Van-e nálam hatalmasabb?!" - nem értem!
                                                       Letekintve  -  a mélyben -  egy kőfaragó farigcsálta Őt éppen!!!