Fohász a betegekért
Istenem, kérlek, gyógyítsd meg a betegeket,
Add vissza számukra az áldott egészséget!
Törölj fel minden kínzó kétség szülte könnyet,
Szüntesd meg a gátat, éltesd a reményeket!
Imára font kézzel, hű szeretettel kérlek,
Nyisd meg útját szent, gyógyító forrásvizednek.
Új álmokat szőjenek a meggyötört lelkek,
Fényedtől megerősödve újjá szülessenek.
Add, hogy újra járjon, kinek lába nyomorék,
A kínfájdalomtól ernyedt test virágozzék.
A láz vörös pírját fesd könnyed rózsaszínre,
A burjánzó vírusokat nyesd el tövébe.
Általad a süket újra halljon zenét,
A néma szájnak gyöngy szavak adják ékét.
Kinek keze nem mozdul, újra tollat fogjon,
S a lábát nélkülöző megint táncoljon.
Ne engedd nőni a sötét gondolatokat,
Hogy galád módon irtsanak csodás vágyakat.
Tudom, tanulni kell, de a lecke túl nehéz,
A homályba burkolt szem felfelé sosem néz.
Gyújts a fájó szívekben fényt adó lámpákat,
Mely segíti a szakadék szélén állókat.
S amikor már minden az értelmét vesztette,
A tévelygőt a hit új felé vezesse.
Istenem, ki megváltóul adtad fiadat,
Tekints ránk, hogy érezzük kegyes irgalmadat.
Te, ki a földön nekünk otthont teremtettél,
A szereteted által kegyelmezőnk legyél!
ÁMEN
/A Lélek Hangja/
2013. 09. 12.
Minden jog fenntartva
forrás: facebooc
Dobosi Andrea
Tanítás
Áldani taníts, azért, mit kaptam,
a létem veled, mint rügy kipattan,
siklunk a térben, dajkálva reményt
reménytelenségen, várva feléd
fonódni csalódott, könnyes arcot,
tenni jót, túlélni rút kudarcot.
Szívzugod tanítsd, hinni, adni még,
hálám érjen, köszönni semmiség.
Taníts szeretni, lépjem túl magam,
tereljem, kinek sötét útja van,
s bánatmezőn, ha virágod vagyok,
szakajts, vezéreljen ék – csillagod.
Mentsvár maradj, híd a kis sziromnak,
taníts, belőlem a bút kivonjad,
hagyd, hogy veled szülessek, fogadj el
csonkán, de egészre kész. Só vagy, jel,
hű tanítómesterem, Bizalom;
emberként a félelem visszanyom,
sújt, gyepál, átkozza mécs-életem.
Légy oázisom, taníts végtelen.
http://lancolat.blogspot.hu/2013/09/tanits.html
Szólj Uram!
Szólj Uram! Újra idézzed
minden igédet! Mondd újra!
Szólj Uram! Nézd báránynéped
nem hallgat már szavaidra!
Szólj Uram! Nem süket fülük,
tán megértik még a szavad,
A lelkük régen kiürült,
mert nem lehet, mert nem szabad!
Szólj Uram népedhez újra!
Mutasd meg nekik magadat!
Nincs népednek más kiútja,
csak a te békítő szavad.
Halljon fülük, lásson szemük!
Rég elég az áltatásból!
Meg kell, értsék, ha van eszük,
nem állhatnak hallgatásból!
Szólj Uram! Halld meg a szavam!
Segítsd és áld meg nemzeted!
Szólj Uram! Hallasd hangodat!
Rég hallotta már embered.
Klára Éva HollósyTóth
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése