Csodacsokrot, mosolyt küldök,

Csodacsokrot,
viharon át
mosolyt küldök,
szivárványba
menekülök.
Mysty Kata

Nézd el...
Nézd el,
ha bántalak,
szavaim
csak ártanak.
Nézd el,
ha legyintek,
vagy rád se
hederítek.
Azt mondom,
megbocsájtok,
mégis zúdulnak
a szókorbácsok.
Nézd el,ha
szomorkodom,
az okokat soha
sem titkolom.
Kimondom -
nyers és fájó
tövis - szúrásom.
El is hibázom..
Megbánás
csak pillanat,
nem mélyre
ásó akarat.
 szerz. név: Mysty Kata

Mysty Kata
Maradok csermely

Nem leszek folyam,
áradással nem sújtom
önnön véremet...
Nem sodrom
el otthonát senkinek.
Temetője sem leszek
honi teremtménynek.
Maradok csermely,
 csendes csobogás...
De ha kell; felerősödik
bennem egy fájó
     felkiáltás,  
egy jajkiáltás
értetek! 
Nem leszek folyam,
áradással nem sújtom
önnön véremet..

Nem éltem hiába...

Nem éltem hiába,
Azt mondják rólam:
"a próbák sorát kiállta."
Illatozom rózsaszálban,
becsületövvel e gonosz világban.
Ez maradt nekem mint kegyelem,
és áldás adománya. 

Gáncsoltak, ráncoltak kétségek,
a hűséglánc vértként megvédett.
Helyemet megálltam , az Embert,
s a gyerekeit mindig imádtam, mert
mustármagnyi hitre ha kellett, rátaláltam...
Nem éltem hiába,
hiába öltek,
- mindhiába!   

                                                                       Mysty Kata


http://lira.kimte.hu/node/5203/37904#comment-37904


http://ehenkorasz.lapunk.hu/?do=blog