Mysty Kata
Nem borzolja szűzi szél
Alkonyi ég, mondj még mesét,
nézd lenn a sima víz tükrét,
nem borzolja szűzi szél...
Merüljünk együtt bele még,
csobbanó csöpp majd beszél...
Alkonyi ég, de meseszép!
Magáról mond tündérmesét.
Bíbor báj tűzében az éj...
alant a folyó gyöngyöző
fény nyugalmát szórja szét.
A tegnap volt...
A tegnap volt történelem,
miérten hagy
Miérteket!?
Sok igazság,
- elhallgattatott,
- szendereg még
sírhalmon.
Tátongó üregekben
múltunk,
nagyon sokan
belehaltunk!
- Nem okultunk!
Hiteltelen
tegnap történelem,
(cserben hagyott
benneteket!)
csak hitelt teremtő:
Hitel terem...
A tegnap volt irodalom,
csendes ösvény, túl sírokon...
Szobor a kitiltott Isten,
éden - öntvényen..
Az erkölcs-oltó birodalom:
csak pusztába kiáltott
szó - tanya,
ahol bezárt megannyi iskola!
Gyermek a térkép előtt,
szemében mételyt motozó
a sötét.
Vaktérképet rajzol keze, s
azon jár az esze:
hogy szabták át a hazát,
csapták arcul lelke templomát;
hamisak érdekjutalmát.
A trianoni bűvös kocka-vetők
hirdetik ma is:"El van vetve a kocka!"
56!- a hatos dobta,
honi dalban lett a kotta!
A gyermek tanul, nincs határ!
Húzza, húzza vonalát,
úgy tudja, átrajzolhatja; mert a
Szeretetnek nincs határa, de
lesz-e jövője, hazája,
s annak, hol lesz Határa?!
szerző: Mysty Kata
Mysty Kata: PÁRsorok
Különélnek, ez a napi harc - kudarc;
nem tűrték el egymás különcségeit.
Egyik kutyájához hű, másik hű kutya.
A mai embert az élet megviseli.
Együtt élnek, olykor össztűzben össze
tűznek; - a fiaik miatt megvannak...
A harmadik vár, a szingliség könnyebb,
mégis megviseli az élet harca.
Férje külföldön dolgozik, jól élnek...
Két kisgyerekük az asztmával küzd,
a feleség szörnyen kiborul egyedül.
A mai embert megviseli az élet.
Apa leszázalékolt, műlábakkal jár,
anya munkanélküli, a pénz nem elég.
Tandíjra nem telik, lányuk mit tegyen?!
A mai ember élete ettől kiég.
Mindkettő nyugdíjas, hitelük tetemes,
egymás után jöttek a halálos bajok...
Lányuk munkahelyet hiába keresget,
Az életmegviselt ember csak jajong!
Félrevonó muzsikaszó,
borban úszó bánatfaló.Kedvesemet elragadó,
folyton táncba csalogató...
Félre vonó tárogató,
magamból is kiforgató.
Félre vonó citeraszó,
nem lesz itt ma székfoglaló.
Mysty Kata
Mysty Kata
Nem borzolja szűzi szél
Alkonyi ég, mondj még mesét,
nézd lenn a sima víz tükrét,
nem borzolja szűzi szél...
Merüljünk együtt bele még,
csobbanó csöpp majd beszél...
Alkonyi ég, de meseszép!
Magáról mond tündérmesét.
Bíbor báj tűzében az éj...
alant a folyó gyöngyöző
fény nyugalmát szórja szét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése