2012. január 31., kedd

Mag..mag..mag

   Volt egy aprócska kicsi mag.
     Valamikor, valahonnan került a világba.
Sodorta a szél, verte vad vihar, lélek távolon a föld alá került, betemetődött. Árnyban, sötétben tengődött - reményvesztetten.
A kis magot sokáig nem érte fény a mélyben, mígnem egyszer egy fénypont áthatolt a burkon, és hozzá jutott.

A fénypont nőtt, a kis magot cirógatta, dédelgette, simogatta. A magocska napjai kezdtek langyosodni, melegedni. A dermedtsége felengedett, ébredezett, s lassan észhez tért.
A friss szellő simogatta, a lágy eső permetezte, a fény, - a napsugár melengette. A magocska életre kelt. Sarjadt, kicsírázott, rügyet hajtott: kidugta fejét a föld alól, hogy kíváncsian nézzen szét a nagyvilágban.
      A meleg szeretet elhozta neki a kikeletet, az életet. Szárat hajtott, és gyönyörű bimbót hozott, amely szép virággá nyílott meg. Egy ragyogó szempárnak mutatta bársony virágait, ontotta illatát. Ő ezzel hálálta meg a felé érkező szeretetet.
Eljött az aranyszínű ősz. A kis virág elvesztette szirmait. Elszórta magját, de a szeretet melegében a kicsi mag csendesen éldegélt tovább.

Ha nem is virággal, de a legnagyobb hálával, szeretettel köszönte meg a neki adott melegséget. Reménykedett, hogy ez a szeretet segít átvészelnie a telet, és újra élhet.

Mysty Kata:
Odafigyelés

Köszönöm drága
figyelmedet!
Adjon Néked is a Sors
mindenből eleget!
Te is adhasd mindig
csak azt, ami "el-é-get"!
A Főnixsors de édes!

Tehetség

Isten őrizze ezt a kincset!
Munkálja benned az értékrendet!
Nagy az az érték, amelyet Te bírsz!
Méltatlanra el azt ne tékozold!
Áradó lelked patakja, mint a Hernád
de túl ne - mert elsodor az ár!!!

Ha

Veled együtt vélem: az igazi szerelem nem vénül
a korral: sőt, ifjúhodik belül és egyre szépül!

Idő

Nekem is az idő a haragosom!
Versenyfutásra késztet, kirabol.
Én megbotlok, ő segítségadás helyett
vissza se fordul, hideg daccal elvonul!

Hiba

Kérlek, látva láss,
ha figyelmed lankad, akkor se hibázz!

Ellenszélben

Ellen a szellemed ,
mozdul a mozdulatlan,
útnak indul, aki áll;
megy, megy, mégis áll.
A fa tövén rátalál
az "i"-gazon át!
- IGAZÁN!

Élet

"Az élet él és élni akar..."
Körforgalomban, titkot teremtve.
Üde tiszta kép!
Rajta minden szép!
Az üzenet szíven ért!
Remélem, vissza is Ért!


                                    misztik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése