http://www.poet.hu/vers/146673
Mysty Kata
Lépj az őszbe...
Kacagj a Napba,
foglald aranyba…
Lépj be az őszbe,
"félszed" legyőzve..
Lesd meg a ravaszt,
Várd ki a tavaszt!
Madár dala száll
szíved kalapál…
Várj ott egy vadra,
szerelemmagra.
Várj csak egy magra…
szerelem-vadra!
Mysty Kata
Lombhalál…
Le-lenézek, oda lépek,
zizegnek a levelek,
Rekedt hangú ének zendül,
a szél tánca ettől serdül.
Fel-felnézek, - lombtalanság…
és mindenütt nyugtalanság,
Kapuk nyílnak az ég felé…
az ősz hallgat , a tér beszél.
Fel-felnézek, - lombhalál!
Mindenütt - nyugtalan ág…
Kaput nyit az égi Fél,
ősz a gondról nem beszél.
Kisüt a nap, sápadt kárpit…
vénasszonyt még el- elcsábít.
Ágak lyukas ereszén,
fröccsen a fény szerteszét.
Mysty Kata
Őszi égbolt
Fröccsent a füst felhőgóca,
kegy-jel őszi égboltja, róva.
Domborművén harci jel,
küzdő tömeg letérdel.
Őszi fasor sorfala áll,
megmaradni egyként kiált,
legyen lenn már nyugalom,
békés rend, n-ép-uralom!
Meglásd....c. versem
http://www.youtube.com/watch?v=fl2XlZR_CGI
Lombok alatt
az avaron,
lábam alatt
"vala hon"
motoz a lét...
Lomb hull
hulla takaró
virág beágyazó...
tövisei kaparják,
nedv nedűvel
itatják,
magot bont
ásott nyom...
halom lom;
hallom rohad
a rom...
mélybe vág,
megindul
az élet ár:
halál után
élet vár...
Lombok alatt
az avaron
talpam alatt
ravatalom...
Mysty Kata
Mysty Kata
Van meleg szobám
Nem szomorít el, sőt vidít az ősz...
A hűvös sem árt, van meleg szobám.
Búsuló juhász sem leszek tőle...
az elmúlásnak majd így felelek;
- Aggodalmam egy költöző madár...
Ha a szív szorul sincs elveszve vágy.
Érett szőlőszem, lédús szilva vár....
az ebédlőben hosszú óraszám,
mosolygós dióbéllel gyümölcstál
a holnapokról szól, büszke, s vidám.
Magvakból sütött paleó kenyér
sokmagvasan készült nem olyan rég ...
Drágább dolog nincs az egészségnél...
Termőre fordul-e (az) emberi lét!?
Mysty Kata
Két Fél egy egész
Társ csak társával kerek egész,
az Egy; csak Fél - a kör körében,
önzése foglya bűvkörében.
Két különcnek szerelme merész...
Összeérni, érve lesz mesés,
ősznek rókaveres ölében.
A társ párjával kerek egész.
Millió örömtől lesz "megért,"
másikat szorítva ölében,
szeretet ízében oly édes.
A megbocsájtás fonja eggyé;
mert társsá téve kerek egész.
Mysty Kata
Őszlevelek
Őszlevelek
árvák, félnek.
Nyirkos ágyuk
az enyészet.
A föld hátán
sírnak sápadt
sárgán, - rajtuk
a halál csendje
virraszt.Némán
zokog a szél,
a lehulltak felé
hajol, rásimul.
Csak bánatukra
figyel. A végső
útról minek is
beszéd!?
***
Ősz levele
ágról pereg,
nyirok a
könnye,
még pityereg.
Élet-halál
üzenete,
"Örömhírem?"
-Nehéz hinnem;
kétségeim
el kell hintsem.
Cím nélkül
Könyvízű az ételem,
Könyvvé vált az életem.
Lapjain még napjaim,
Éjjel'im és nappal'im ...
mystykata
mystyk
Mysty Kata
Kéklőn ragyog nagy halom
Szilva, szilva, szilvaszem...
szemről szemre szemezem...
Eső esik lepereg,
tiszta érett felszedem.
Szilva, szilva, szilvaszem,
lekvárt főzök - azt hiszem.
Vízből vízbe...áztatom,
kéklőn ragyog nagy halom.
Mosom, rakom, pancsolom,
a tepsibe berakom.
Szemről szemre szemezem,
a magját majd kiveszem.
Mennyi, mennyi, mennyi szem!
Kicsi apró szilvaszem!
Mosom, rakom, bekapom...
szilva húsát harapom.
Lerbe teszem, kifőzöm...
Az éhséget legyőzöm.
Kész is van a cibere...
ízes dzsem, hát keverem!
Szilva, szilva, szilvaszem,
lekvárt főzök - elteszem.
mysty kata
Az őszünktől félek...
Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
de nem a cinkosod!
Szítom még haragod?
van még bizalom...
Sok tavaszt hagyok,
s a teledbe megfagyok...
Nyaramnak így vége,
az őszünktől úgy félek.
Hiszem, hogy túlélek
bántást, nagyot!
- Bár kicsit belehalok,
de, amit kapok,
- jóként, - a jóért vállalom.
Dehogy fájlalom,
- büszke ártalom...
Erről szól dalom!
Mindig ezt ringatom,
-hisz bölcső a karom,
pedig nem akarom!
Az élet ígéret,
és nem balítélet!
Mysty Kata
Az ősz is csak
Kezdődik a szüret-szünet,
az ősz is csak szünet-tünet...
Nem lehet ma Nap-kimenő,
otthon akadt kis bökkenő!
Mindenütt jó a levegő...
Mustban meg sok életerő.
Nem csalás, nem is ámítás,
avarba ás, bújik a nyár!
A szivárvány fut szanaszét,
szín csepereg; az arany s kék!
Favágó, az aranyásó,
s kincskereső: ma mind festő!
Mysty Kata
Igen, őrködöm
Betakargat őszi lomha lomb,
el nem rejthet , mert nem is hagyom..
Hallgatagon belesimulok
árvaságom mese, indulok.
Hívogat a tarka fénymező,
a bánatot majd eltemető,
Várakozom, visszatér a nyár ..
édes élet benne visszajár.
Öröm ködök , igen őrködöm,
a barátság szép , - gyönyörködöm.
Virtuális bár, de oltalom,
Elszakadni? - jaj, ez borzalom!
Túléli az őszi hervadást...
Téli fagyban is vigyázzban áll.
Szív repesve várja a tavaszt,
Isten kertje termi a malaszt.
Isten termő kertje itt maraszt.
Mysty Kata :
Mysty Kata
Lépj az őszbe...
Kacagj a Napba,
foglald aranyba…
Lépj be az őszbe,
"félszed" legyőzve..
Lesd meg a ravaszt,
Várd ki a tavaszt!
Madár dala száll
szíved kalapál…
Várj ott egy vadra,
szerelemmagra.
Várj csak egy magra…
szerelem-vadra!
A fán akadt levél
Egy fenn a fán
Akadt levél,
Csak néz fennen,
De nem beszél...
Zöldell, ékes...
Lenge ágon,
Vizes fényben,
Vesszős száron...
Recseg-ropog,
Keserv, vigasz
Eshet zokon...
Az ősz vigad.
Fáról fára
Jár-kel, szaggat...
Kacag a szél,
S nyarat tép szét.
Akadt levél,
Csak néz fennen,
De nem beszél...
Zöldell, ékes...
Lenge ágon,
Vizes fényben,
Vesszős száron...
Recseg-ropog,
Keserv, vigasz
Eshet zokon...
Az ősz vigad.
Fáról fára
Jár-kel, szaggat...
Kacag a szél,
S nyarat tép szét.
Mysty Kata
Lombhalál…
Le-lenézek, oda lépek,
zizegnek a levelek,
Rekedt hangú ének zendül,
a szél tánca ettől serdül.
Fel-felnézek, - lombtalanság…
és mindenütt nyugtalanság,
Kapuk nyílnak az ég felé…
az ősz hallgat , a tér beszél.
Fel-felnézek, - lombhalál!
Mindenütt - nyugtalan ág…
Kaput nyit az égi Fél,
ősz a gondról nem beszél.
Kisüt a nap, sápadt kárpit…
vénasszonyt még el- elcsábít.
Ágak lyukas ereszén,
fröccsen a fény szerteszét.
Mysty Kata
Őszi égbolt
Fröccsent a füst felhőgóca,
kegy-jel őszi égboltja, róva.
Domborművén harci jel,
küzdő tömeg letérdel.
Őszi fasor sorfala áll,
megmaradni egyként kiált,
legyen lenn már nyugalom,
békés rend, n-ép-uralom!
Meglásd....c. versem
http://www.youtube.com/watch?v=fl2XlZR_CGI
Lombok alatt
az avaron,
lábam alatt
"vala hon"
motoz a lét...
Lomb hull
hulla takaró
virág beágyazó...
tövisei kaparják,
nedv nedűvel
itatják,
magot bont
ásott nyom...
halom lom;
hallom rohad
a rom...
mélybe vág,
megindul
az élet ár:
halál után
élet vár...
Lombok alatt
az avaron
talpam alatt
ravatalom...
Mysty Kata
Mysty Kata
Mondd ősz...
Jó ez a körforgás neked?
Elkergeted a nyarat,
hogy Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét,
és fölperzseld, és díszítsd fák éke?
Kölcsönveszed szivárvány színét,
hogy elkápráztasd tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy,
vakon, olykor szájjal is festő...
a mesterfodrászok majmolója,
aki sistergőn sárgára, rikítón
- pirító vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést
a lombkoporsóba zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!
Mondd ősz...
Jó ez a körforgás neked?
Elkergeted a nyarat,
hogy Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét,
és fölperzseld, és díszítsd fák éke?
Kölcsönveszed szivárvány színét,
hogy elkápráztasd tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy,
vakon, olykor szájjal is festő...
a mesterfodrászok majmolója,
aki sistergőn sárgára, rikítón
- pirító vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést
a lombkoporsóba zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!
Mysty Kata
Van meleg szobám
Nem szomorít el, sőt vidít az ősz...
A hűvös sem árt, van meleg szobám.
Búsuló juhász sem leszek tőle...
az elmúlásnak majd így felelek;
- Aggodalmam egy költöző madár...
Ha a szív szorul sincs elveszve vágy.
Érett szőlőszem, lédús szilva vár....
az ebédlőben hosszú óraszám,
mosolygós dióbéllel gyümölcstál
a holnapokról szól, büszke, s vidám.
Magvakból sütött paleó kenyér
sokmagvasan készült nem olyan rég ...
Drágább dolog nincs az egészségnél...
Termőre fordul-e (az) emberi lét!?
Mysty Kata
Két Fél egy egész
Társ csak társával kerek egész,
az Egy; csak Fél - a kör körében,
önzése foglya bűvkörében.
Két különcnek szerelme merész...
Összeérni, érve lesz mesés,
ősznek rókaveres ölében.
A társ párjával kerek egész.
Millió örömtől lesz "megért,"
másikat szorítva ölében,
szeretet ízében oly édes.
A megbocsájtás fonja eggyé;
mert társsá téve kerek egész.
Mysty Kata
Őszlevelek
Őszlevelek
árvák, félnek.
Nyirkos ágyuk
az enyészet.
A föld hátán
sírnak sápadt
sárgán, - rajtuk
a halál csendje
virraszt.Némán
zokog a szél,
a lehulltak felé
hajol, rásimul.
Csak bánatukra
figyel. A végső
útról minek is
beszéd!?
***
Ősz levele
ágról pereg,
nyirok a
könnye,
még pityereg.
Élet-halál
üzenete,
"Örömhírem?"
-Nehéz hinnem;
kétségeim
el kell hintsem.
Cím nélkül
Könyvízű az ételem,
Könyvvé vált az életem.
Lapjain még napjaim,
Éjjel'im és nappal'im ...
mystykata
mystyk
Mysty Kata
Kéklőn ragyog nagy halom
Szilva, szilva, szilvaszem...
szemről szemre szemezem...
Eső esik lepereg,
tiszta érett felszedem.
Szilva, szilva, szilvaszem,
lekvárt főzök - azt hiszem.
Vízből vízbe...áztatom,
kéklőn ragyog nagy halom.
Mosom, rakom, pancsolom,
a tepsibe berakom.
Szemről szemre szemezem,
a magját majd kiveszem.
Mennyi, mennyi, mennyi szem!
Kicsi apró szilvaszem!
Mosom, rakom, bekapom...
szilva húsát harapom.
Lerbe teszem, kifőzöm...
Az éhséget legyőzöm.
Kész is van a cibere...
ízes dzsem, hát keverem!
Szilva, szilva, szilvaszem,
lekvárt főzök - elteszem.
mysty kata
Az őszünktől félek...
Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
de nem a cinkosod!
Szítom még haragod?
van még bizalom...
Sok tavaszt hagyok,
s a teledbe megfagyok...
Nyaramnak így vége,
az őszünktől úgy félek.
Hiszem, hogy túlélek
bántást, nagyot!
- Bár kicsit belehalok,
de, amit kapok,
- jóként, - a jóért vállalom.
Dehogy fájlalom,
- büszke ártalom...
Erről szól dalom!
Mindig ezt ringatom,
-hisz bölcső a karom,
pedig nem akarom!
Az élet ígéret,
és nem balítélet!
Mysty Kata
Az ősz is csak
Kezdődik a szüret-szünet,
az ősz is csak szünet-tünet...
Nem lehet ma Nap-kimenő,
otthon akadt kis bökkenő!
Mindenütt jó a levegő...
Mustban meg sok életerő.
Nem csalás, nem is ámítás,
avarba ás, bújik a nyár!
A szivárvány fut szanaszét,
szín csepereg; az arany s kék!
Favágó, az aranyásó,
s kincskereső: ma mind festő!
Mysty Kata
Igen, őrködöm
Betakargat őszi lomha lomb,
el nem rejthet , mert nem is hagyom..
Hallgatagon belesimulok
árvaságom mese, indulok.
Hívogat a tarka fénymező,
a bánatot majd eltemető,
Várakozom, visszatér a nyár ..
édes élet benne visszajár.
Öröm ködök , igen őrködöm,
a barátság szép , - gyönyörködöm.
Virtuális bár, de oltalom,
Elszakadni? - jaj, ez borzalom!
Túléli az őszi hervadást...
Téli fagyban is vigyázzban áll.
Szív repesve várja a tavaszt,
Isten kertje termi a malaszt.
Isten termő kertje itt maraszt.
Mysty Kata :
Közelít a tél
Az ember sok mindent megél ,
- újra közelít felénk a tél.
Öröm és bánat bennünk megfáradt,
rendeltetése - képpen termővé válhat.
Melegedni leülsz a kandalló elé,
fényében meg - megvillan egy - egy
halványuló emlék.
Vad táncba kezd bennünk az őszinteség,
- a fojtó "gyász -szorítás" is engedni kész.
- Meleg ruhába takard a tested,
legalább így védd elested!
- Buzogjon véredben az élet ,
hátha a jövőt is megéled?!
Közelít a tél,
hervadó testünkben
még lüktet szerte az ér...
Esélyt talán ad még ez a tél ...
Az Örök - Anya : a Természet
mint eddig is ; mindent megért.
Levetkőztek a fák ,
lombjukat a földre dobták.
Az ég felé nyújtóznak .
megadásra szólít'nak.
Szótlanul, hallgatva intenek
az elmúlás könyörtelen kezének ,
a megváltás irgalmas egének :
Marasztalni valamit a kevés jóból ,
ami a megmaradás fészke lehet:
mert erre már nincsen se jobb, se más felelet...
2011. nov. 15.
Mysty Kata
Homály tollászkodik
Fel-feltámad a szél,
söpri a fák levelét,
Álmosít könnyes
levertség, s unalmas
mélaság recéz.
Csupasz ágak közt
tenyérnyi kék égbolt,
homály tollászkodik,
ahol nemrég fény volt.
Varjúfekete gyász-rongy
szerte holt avarban,
Lenn az alvó föld,
s a bele' bújt eleség,
már nem menedék.
Károgó hang rángat el,
s visz tovább messzebbre,
s rideg, hideg távolt hoz
mindegyre közelebb.
Mysty Kata : Jégvirág
Téli szép üzenet
gyönyörködtet, és jelez.
Ábrándokba kerget ő,
olyan - télkedveltető .
Magához von, így szeret,
ez nem gyöngéd élvezet ,
érint hófehér keblet
egy ártatlan kezdet.
Valami új ébredezik,
mindenki gyönyörködik .
mint amikor
kis gyermek születik.
Rá rojtos,
csipkés kendőt anyja terít.
Homály tollászkodik
Fel-feltámad a szél,
söpri a fák levelét,
Álmosít könnyes
levertség, s unalmas
mélaság recéz.
Csupasz ágak közt
tenyérnyi kék égbolt,
homály tollászkodik,
ahol nemrég fény volt.
Varjúfekete gyász-rongy
szerte holt avarban,
Lenn az alvó föld,
s a bele' bújt eleség,
már nem menedék.
Károgó hang rángat el,
s visz tovább messzebbre,
s rideg, hideg távolt hoz
mindegyre közelebb.
Mysty Kata : Jégvirág
Téli szép üzenet
gyönyörködtet, és jelez.
Ábrándokba kerget ő,
olyan - télkedveltető .
Magához von, így szeret,
ez nem gyöngéd élvezet ,
érint hófehér keblet
egy ártatlan kezdet.
Valami új ébredezik,
mindenki gyönyörködik .
mint amikor
kis gyermek születik.
Rá rojtos,
csipkés kendőt anyja terít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése