Húsvét ünnepe elé

Mysty Kata
Vajúdik

Borzongsz bele,  nem hiszed.
A kételkedés elveszthet.
A tévedés, ha nem engedsz,
marasztal mint a kereszt...
Vajúdik az élet-érv,
a minden hiábavaló,
 a nem örökkévaló!
A nem örökkévaló,
mindig hiábavaló,
az élet - halál érvelés,
   kínnal vajúdó kesergés.
Borzongsz bele, mégsem hiszed.
Megmarad, feszít a kereszt.
A tévedés elereszt,
    így a kétkedés elveszthet.

„Uram, mindent, amit teszek, érted teszem. Tudom, hogy te értékesnek tartasz, hiszen látom azokból az áldásokból, melyeket adtál. Ezért dicsőíteni és tisztelni foglak ma gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel. Krisztus nevében. Ámen.”

Mysty Kata
Istent kerestem

Megmostam lábát
a hegynek,
harmatos harmatban
elestem,
hol jártam, - kérdezed
ijedten,
föld szívében Istent
kerestem.

Visszhangot sodort
felettem
töviskoszorús ág,
 de fény lesett...
és Isten keresett,
Rogáte!
Soli Deo Gloria!
Kegyelem!

Mysty Kata
Jövel Jézus!

Jövel Jézus! Értünk, hogy megértsünk.
Jöjj el ismét közénk, halandókért!
Váltsd ki újra bennünk az ébredést;
a Hozzád méltó újjászületést!

Lelked zenéljen, s ébressze föl
a szunnyadók hitét,  vedd el az
elveszejtők vérszomjas kedvét!
Szűnjön már a könyörgő kesergés!

Nyíljon hajnala a megmaradni
akarás, s az öntudat mámorának!
Légy Uram "emberkovács", szekercéd
újítsa a magyarság szúette keresztjének!

Ámen!