A Parnasszus

A) Appiani: A Parnasszus, 1811 (EM 357.)

• (1) A Parnasszus (Parnasszosz) az antik mitológiában az a hegy, ahol Apollón és a múzsák laktak
  
  • átvitt értelemben tehát a művészet hegye.
    A kép középpontjában Apollónt látjuk, ezúttal mint a művészetek, a költészet, a lantjáték istenét. Trónusszerű kőszéken ül és zenél. Körülötte a kilenc múzsa. Ha a kezükben lévő attribútumokat is megfi gyeljük, akkor a múzsák a következő rendben helyezkednek el:
    
  • a jobb oldalon a táncoló alak: Terpszikhoré, a tánc múzsája (attribútuma a táncmozdulat);
    
  • a vele táncoló nőalak: Thaleia (Thália), a komikus színészet múzsája (attribútuma a komikus maszk, l. lent a földön);
    
  • a kezében szögmérőt tartó, az égre tekintő nőalak: Urania (Uránia), a csillagászat múzsája (attribútuma a mennybolt glóbusza, geometriai eszközök, szögmérő);
    
  • mellette, Apollónra vetett tekintettel: Melpomené, a tragikus színészet múzsája (attribútuma a tragikus színészet maszkja);
    
  • Apollóntól balra: Euterpé, a lírai költészet múzsája (attribútuma a fuvola);
    
  • elöl, Euterpé térdére támaszkodva: Erató, a szerelmes költészet múzsája (attribútuma a kithara, a görög pengetős hangszer);
    
  • a kép bal szélén Kleió (Klio), a történetírás múzsája (attribútuma a kezében tartott könyvtok);
    
  • mögötte, piros lepelben: Kalliopé, az epikus költészet múzsája (kezében attribútumaival, az íróvesszővel és a viasztáblával);
    
  • leghátul, félig takarásban elálmodozó tekintettel: Polühümnia (Polihimnia), a himnikus költészet és a kardal múzsája (mindig álmodozó tekintettel és a ruhájába burkolózva ábrázolják).
    
• (2) Mind Apollón, mind a kilenc Múzsa a művészet iránti elragadtatást fejezi ki. Azt teszik, amit mitológiai szerepük előír: énekelnek, táncolnak, zenélnek, az égre vetik tekintetüket. Apollónra fi gyelnek, az ő lantjátéka szervezi a kép jelenetét.
  Az ábrázolásmód eszményítő, mind a tíz alak a görögség és a művészet eszményét van hivatva kifejezni.    
•  
•  
•  
•  
•                       
  
  
  
                     
   Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/nincs-cim-tanari-100218-543
  
  
  
  
            Mysty Kata: A Parnasszus
  
  
             A Parnasszust
•            Lant ékes hangja zengi be .
             Apollón játéka megigéz ; múzsái
             Nyomán örök dala kél , s
•            Táncot járó lenge szél 
•            A hegy ormán oly kacér .
•            Gerincén maszkban áll, s
             Nevet Euterpé , bája botlik
             Derekán a megtörő napsugában.
             Hogy ontja  históriák  sorát !
             Lenn  a hegyláb szögletében
             Térdel  Polühümnia , s fennkölt 
•            Fohásza  érted  szól : - Zsenge és
•            Agg  alkotó !
             Mert úgy kell most a dal , mint
•            Megfáradtnak a pihenő, s mint
             Gyengélkedőnek friss erő,
             Tévelygőnek a remény,       
             Reményvesztettnek az égi fény! 
           
  
           Árnyékában  is otthonra lel a szív.
           Versek szövetébe szövi bele keggyel.  
           Érezhető csoda vár; - veletek 
•          Múzsák! Együtt  itt az  igazi  Varázs! Vele
           Tudunk  jobbá válni ,  helyünkre
           A nagyvilágban vissza'találni ...
           Fokról fokra a sarat jobban állni!
           Tanyát verni ,- énekelni - az alkotás
           Öröméből  nagyon jót kortyolni. 
           Küldetésünk fölvállalni. Alázattal
           Adni , adni   - miközben -      
           Többet , sőt nemeset
•          Lehet kapni.S mint kitüntető 
•          Lehetőséggel  élni : a 
           Magunk Parnasszusát
           Lelkünk köveiből emelni.      
           Megköszönni  meglehet , mert
           Fölemel minden lehajtott fejet .      
•  
•  
•  Mysty Kata
  Magunk Parnasszusa
  
  Apollón játéka megigéz,
  múzsái nyomán örök a dal,
  Táncot járó lenge szél a hegy
  ormán oly kihívón kacér .
  
  Gerincén maszkba bújtan nevet
  Euterpé, bája botlik derekán,
  s megtörik a nap sugarán.
  Hogy ontja históriák sorát !
  
  Lenn a hegyláb szögletében
  térdel Polühümnia, fennkölt
  ékes fohásza érted is szól,
  Zsenge és Agg író-alkotó !
  
  Árnyékában otthonra lel a szív,
  versek szövetébe szövi a rím.
  Érezhető csoda veletek, Múzsák!
  Együtt pezseg az igazi Varázs,
  
  amely a Magunk Parnasszusát
  Lelkünk köveiből kiemeli.
  
•  
•  
•