A) Appiani: A Parnasszus, 1811 (EM 357.)
-
(1) A Parnasszus (Parnasszosz) az antik mitológiában az a hegy, ahol Apollón és a múzsák laktak
-
átvitt értelemben tehát a művészet hegye.
A kép középpontjában Apollónt látjuk, ezúttal mint a művészetek, a költészet, a lantjáték istenét. Trónusszerű kőszéken ül és zenél. Körülötte a kilenc múzsa. Ha a kezükben lévő attribútumokat is megfi gyeljük, akkor a múzsák a következő rendben helyezkednek el:
-
a jobb oldalon a táncoló alak: Terpszikhoré, a tánc múzsája (attribútuma a táncmozdulat);
-
a vele táncoló nőalak: Thaleia (Thália), a komikus színészet múzsája (attribútuma a komikus maszk, l. lent a földön);
-
a kezében szögmérőt tartó, az égre tekintő nőalak: Urania (Uránia), a
csillagászat múzsája (attribútuma a mennybolt glóbusza, geometriai
eszközök, szögmérő);
-
mellette, Apollónra vetett tekintettel: Melpomené, a tragikus színészet múzsája (attribútuma a tragikus színészet maszkja);
-
Apollóntól balra: Euterpé, a lírai költészet múzsája (attribútuma a fuvola);
-
elöl, Euterpé térdére támaszkodva: Erató, a szerelmes költészet múzsája (attribútuma a kithara, a görög pengetős hangszer);
-
a kép bal szélén Kleió (Klio), a történetírás múzsája (attribútuma a kezében tartott könyvtok);
-
mögötte, piros lepelben: Kalliopé, az epikus költészet múzsája (kezében attribútumaival, az íróvesszővel és a viasztáblával);
-
leghátul, félig takarásban elálmodozó tekintettel: Polühümnia
(Polihimnia), a himnikus költészet és a kardal múzsája (mindig álmodozó
tekintettel és a ruhájába burkolózva ábrázolják).
-
átvitt értelemben tehát a művészet hegye.
-
(2) Mind Apollón, mind a kilenc Múzsa a művészet iránti elragadtatást
fejezi ki. Azt teszik, amit mitológiai szerepük előír: énekelnek,
táncolnak, zenélnek, az égre vetik tekintetüket. Apollónra fi gyelnek, az
ő lantjátéka szervezi a kép jelenetét.
Az ábrázolásmód eszményítő, mind a tíz alak a görögség és a művészet eszményét van hivatva kifejezni. -
Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/nincs-cim-tanari-100218-543
Mysty Kata: A Parnasszus
A Parnasszust - Lant ékes hangja zengi be .
Apollón játéka megigéz ; múzsái
Nyomán örök dala kél , s - Táncot járó lenge szél
- A hegy ormán oly kacér .
- Gerincén maszkban áll, s
Nevet Euterpé , bája botlik
Derekán a megtörő napsugában.
Hogy ontja históriák sorát !
Lenn a hegyláb szögletében
Térdel Polühümnia , s fennkölt - Fohásza érted szól : - Zsenge és
- Agg alkotó !
Mert úgy kell most a dal , mint - Megfáradtnak a pihenő, s mint
Gyengélkedőnek friss erő,
Tévelygőnek a remény,
Reményvesztettnek az égi fény!
Árnyékában is otthonra lel a szív.
Versek szövetébe szövi bele keggyel.
Érezhető csoda vár; - veletek - Múzsák! Együtt itt az igazi Varázs! Vele
Tudunk jobbá válni , helyünkre
A nagyvilágban vissza'találni ...
Fokról fokra a sarat jobban állni!
Tanyát verni ,- énekelni - az alkotás
Öröméből nagyon jót kortyolni.
Küldetésünk fölvállalni. Alázattal
Adni , adni - miközben -
Többet , sőt nemeset - Lehet kapni.S mint kitüntető
- Lehetőséggel élni : a
Magunk Parnasszusát
Lelkünk köveiből emelni.
Megköszönni meglehet , mert
Fölemel minden lehajtott fejet . - Mysty Kata
Magunk Parnasszusa
Apollón játéka megigéz,
múzsái nyomán örök a dal,
Táncot járó lenge szél a hegy
ormán oly kihívón kacér .
Gerincén maszkba bújtan nevet
Euterpé, bája botlik derekán,
s megtörik a nap sugarán.
Hogy ontja históriák sorát !
Lenn a hegyláb szögletében
térdel Polühümnia, fennkölt
ékes fohásza érted is szól,
Zsenge és Agg író-alkotó !
Árnyékában otthonra lel a szív,
versek szövetébe szövi a rím.
Érezhető csoda veletek, Múzsák!
Együtt pezseg az igazi Varázs,
amely a Magunk Parnasszusát
Lelkünk köveiből kiemeli. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése