Mysty Kata: Esik

Felhőkből csurran
édeni lehelet fátyla;
Szeretem, ha esik...
Ahogy a csönd
eltávolodik;
közeledünk csupa-könny
ablakunk felé.
Zendül záporos-zene,
s csobogó cseppek
folyamán ébred
a nyugalom nüansznyi
izgalma bennünk.
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök, s
nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás.
Elillan a perc, a pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend, de
szemedben mintha
újra cseperegne.

Májusi eső

Pereg , pereg,
csepereg.
Eső dobol,
szemre szem.
Perel vele,
mulat idő-
felügyelŐ!
Napfény

csapong,
átitatja,
ékét benne
csillogtatja.

Licsloccs
pocsolya,
május édes
mosolya.

Természeti
csoda ez!
A természet
csodaszer!

szerző: Mysty Kata

Mysty Kata

Ébredj Katicabogár!

Bezárt már a napház, elvitte a fényét,

Kék ködben úszott el a fellegvár élén.

Fölnyílott holdanyó hombárja fedele,

megindult sorjában pöttyeid menete:

Amíg álomba szenderültél kis bogár,

Elrepültek fekete füstcsíkot húzván;

Viccből varázsolt el éji manó foglár!

Ébredjél Katica , mind visszatért immár!

Hajnal

Álomba ringatta magát
a sápadt teli hold,
S csillagok nyomában lassan
pihenni elvonult.

Udvarából Hold-anyó még
többször is integet,
Naphimnuszt dúdolva, táncot
lejtő pirkadat lépked.

Virradat! Simogasd arcát
a koránkelőknek!
Vidd a frissességed harcát
az életmezőknek!

Hozz víg szelekkel
kedvitató vályút...
Hadd kortyolgassa
ébredező álmunk!

Mysty Kata

Szorít szíved

Nehéz, nagy súly nyomja;
gondármány átkarolja,
ettől tovább nehezül,
a szív padkájára ül, s
lelked satuba szorul.
Szorít szíved, levegőt kér
liheg , benne élet él,
pulzál, amíg meg nem pihen...

Pillangó pillantó

Pillangó pillantó
rózsaszál gangra száll,
lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.

Jövőtlen teljes Vég,
talán véget ér.
Szerelmi líránk, hidd,
el sosem "enyész"!

Szirének éneklik
minden dalunkat,
visszhangzani hallják
bércektől szavunkat.

Élet - ha kipattan,
termést hozó Kéz
öleli magához
párzók hű szerelmét.

Pillangó pillantó
rózsaszál gangra száll,
lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.

a líra kezdet és a vég