"Akit sorsa meg akar tartani: síriglan - reményben ég el.

Akit sorsa el akar veszteni: megveri tehetetlenséggel."

Szilágyi Domokos (1938-1976)

Középiskoláit Szatmárnémetiben, a Kölcsey Gimnáziumban végezte (1955), majd 1955–59 között a Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom szakos hallgatója volt, záróvizsgáit azonban nem tette le. 1958–59-ben az Igaz Szó, 1960-tól a bukaresti Előre belső munkatársa, a hatvanas évek közepétől írásaiból, kötetei, műfordításai honoráriumából tartotta fenn magát. Betegnyugdíjba kerülve, 1972-től Kolozsváron élt; súlyosbodó betegségét két kudarccal végződött házasság után egy új élettársi kapcsolat tette egy időre elviselhetővé. Búcsúlevelében ezt írta: „Én ma lelépek e világi életből. Ne kérdezd az okát – én sem tudom… Nem vagyok részeg, és – ahogy mondani szokás – tiszta elmével írom e sorokat” (A költő (régi és új) életei. 261). Fia, Kobak, az 1977-es bukaresti földrengésben halt meg. Közös sírban nyugszanak a kolozsvári Házsongárdi temetőben: Szilágyi Domokos, felesége Hervay Gizella költőnő és a gyermekük, Szilágyi Attila.

Szilágyi Domokos: Szerelmes vers a szabadsághoz 1. (INVOKÁCIÓ) Kedvesem úgy kínlódom a szavakkal úgy kínlódom hogy kimondjalak kimondjalak hogy közelebb kerülj hozzám mert nélküled vak vagyok és néma és süket nélküled lélegzeni sem tudok nélküled olyan az élet mint a szerelem nélküli csók annyira elképzelhetetlen mint a mozgás nélküli anyag kedvesem segíts hogy kimondjalak Kedvesem úgy kínlódom a szavakkal úgy kínlódom hogy kimondjalak kimondjalak mert ezzel is közelebb kerülsz hozzám hozzám láncolnak a szavak is mert a te neved az értelem általad ébred magára a tudatos anyag általad ébred magára az Osztály mert minden tettének célja s oka te vagy kedvesem segíts hogy kimondjalak 2. Kedvesem én annyit kerestelek annyit kerestelek hogy már majdnem elfeledtem emberül élni annyit kerestelek hogy lelkemre bütykösödött a bánat annyit kerestelek hogy kezdtem elveszíteni a hitet önmagamban lépteid nyomát kutattam kiégett szemmel borzongó fasorokban felhők csücskében künn a harctereken és benn a gázkamrákban a te neved véstem az akasztófák gerendáiba is mert tudtam hogy újjászülsz hogy megtalálsz mert megtalállak Kedvesem annyit kerestelek hogy már majdnem elfeledtem örülni mint a mindig-éhes gyermek annyit kerestelek hogy megköszönjem neked a legszebb legtisztább szerelmet

Szilágyi Domokos - Kis, szerelmes himnuszok

"Ízlellek, mint gyermek a szót -
Szavak, ezüst szavak!
Fényetekből, csengésetekből
csak ez a dadogás marad."

"Ízlellek, mint nyelv a szót,
talp a járást, szem a fényt,
újszülöttként kínlódom,
újszülött világomért."

"Virágvállú, hogy bírod
cipelni a súlyt?
Fájdalom és szerelem
iker-átka sújt."

"Üres lettem, megteltem fájdalommal,
vadul birkóznom kell a nyugalommal;
kit vállalok? Már nem tudom: - Ki vállal?
Kiért szálljak pörbe a halállal?
Ki száll érettem pörbe a halállal?"
. . . . . . .
"Reám várnak, akik remélnek,
ébredeznek, akik nem élnek.
Halak tátognak: szeressem őket,
jövőt szerkesszek csecsemőknek,
énnekem tanul a világ
nagyszerű dialektikát!
A törvények vállamra szállnak.
Emberré lesz a lelkes állat.
Növényi sejtek fényem esdik.
Látod, akad munkám napestig.
A Rend vagyunk mi, ugye, kedves,
Fáradni jó, hogy megpihenhess."

"Vállalja gyönge vállad,
amit vállam elvállal?
Nem szabad szövetkeznünk
halál ellen halállal."

MÚZSA

Szilágyi Domokos: Szerelem

Megismertem a holnapot:

terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -
igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.

Hervay Gizella

erdélyi költő, író és műfordító

Élete
http://hervaygizella.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=20

Hervay Gizella - Három hangra

Három hangra

Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen kívül.
Rád gondolok: évek rácsai közt
az emlék elfeketül...

Jaj, szívem, olyan sovány vagy,
meg ne szánjon a halál!
Homlokod mögött a világ
elfehérült szájjal kiált. -

Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.
Testednek tiszta menedék:
a csók a léleknek nem elég.

Nem elég három szerelem:
három árvaság idebenn.
Három homlok is kitaszít.
Fehér a magány, mint az ing.

Fehér az ing, fehér a halál.
Csak az él, aki társra talál.
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.

***********
Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok./Hervay Gizella/

távirányított szívveréssel
megtérek hozzád visszahalok
csontodba - jöjjön az éjjel
sorsod akartam folytatni - látod
idehaza is úgy mint otthon
árvák vagyunk. Ady szemében
Ady árvái - nincs már otthon
Ady árvái megtérünk mind
lábnyomodban holtunkban élők
versben bújdosók valahányan
meghalni haza h a z a t é r ő k - See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1543/madarnak-almodta-magat-hervay-gizella-versei#sthash.QeD5ssEc.dpuf

1959-61

***********

te vagy az élő én a holt
Utolsó levél
Szilágyi Domokosnak
távirányított szívveréssel
megtérek hozzád visszahalok
csontodba - jöjjön az éjjel
sorsod akartam folytatni - látod
idehaza is úgy mint otthon
árvák vagyunk. Ady szemében
Ady árvái - nincs már otthon
Ady árvái megtérünk mind
lábnyomodban holtunkban élők
versben bújdosók valahányan
meghalni haza h a z a t é r ő k

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1543/madarnak-almodta-magat-hervay-gizella-versei#sthash.BmpDoA4Z.dpuf

– Egyébként tragikus az egész családnak a sorsa.
– Borzasztó tragikus. A felesége, a gyermeke, a körülötte levő emberek... Ebben a Szilágyi Domokos eposzban vagy drámában, nevezzük így, igen nagy drámaíróra lenne ahhoz szükség, hogy megírja mindazt, amit ma a Szilágyi Domokosról tudunk, meg sejtünk, meg feltételezünk.

Szilágyi Domokos:

Orgonaillat..

Nem jöttél el - mióta is?
Hiányoztál - egy éve már.
Most bezuhansz az ablakon,
oly hirtelen, hogy szinte fáj,
alattomosan, nesztelen
rohansz reám - s én, áldozat,
riadt örömmel, részegen
fuldoklom csókjaid alatt.
Leültetnélek, hogy mesélj,
mindent, mindent mondj el nekem,
de torkomon nem jön ki hang,
és nem tudsz szólani te sem,
csak ez a csönd ujjong, dalol
- mint szerelmes lány mosolya -,
hogy május van, kacag a nap,
s lobog, lobog az orgona.

Haragban

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.

Hervay Gizivel, 1960-ban házasodhattak össze.
Hamarosan megszületett a fiú: Kobak.

- Ettől fogva Domi gyakrabban járt hozzánk.

1966 táján Domi lektorizálta Jóska Aréna című verseskötetét. M. két költőnek a véleményében bízott, fenntartás nélkül: az öreg Endre Károlyéban és a Szilágyi Domokoséban. Ebben az időben gyakrabban járt hozzánk a kötet ürügyén, és – ha jól emlékszem – erre az időre esik, hogy elhagyta Gizit, amiről egy szót sem beszélt. Mi sem tőle tudtuk meg. Hervay Gizi sírva, zokogva panaszolta el, hogy Domi – Szisz, ahogy ő is hívta – elhagyta, de ő maga sem tudott erre magyarázatot találni. Gizi végtelenül szerette Domit – azt hiszem, végül ugyancsak betegen, haláláig. Csak őt szerette –, és valóban érthetetlen volt, hogy Domi miért hagyta el Gizit, és miért éppen Julcsához került, aki talán egyszerűen „birtokba vette”. -- Méliusz Anna tollából

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
/Hervay Gizella/

Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen kívül.
Rád gondolok: évek rácsai közt
az emlék elfeketül...
Jaj, szívem, olyan sovány vagy,
meg ne szánjon a halál!
Homlokod mögött a világ
elfehérült szájjal kiált. -
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.
Testednek tiszta menedék:
a csók a léleknek nem elég.
Nem elég három szerelem:
három árvaság idebenn.
Három homlok is kitaszít.
Fehér a magány, mint az ing.
Fehér az ing, fehér a halál.
Csak az él, aki társra talál.
Szótlanom, egyetlenem,
tenyered tenyeremen.

Veled vagy nélküled
Veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének,
hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek.
Én nem leszek boldogabb,
ha elmondom, amit mondani kell,
de boldogtalan vagyok,
ha nem mondhatom el.
Hallod vagy nem hallod,
mindenképp hozzád beszélek,
veled vagy nélküled,
végülis megszületik az ének.

te vagy az élő én a holt
Utolsó levél
Szilágyi Domokosnak
távirányított szívveréssel
megtérek hozzád visszahalok
csontodba - jöjjön az éjjel
sorsod akartam folytatni - látod
idehaza is úgy mint otthon
árvák vagyunk. Ady szemében
Ady árvái - nincs már otthon
Ady árvái megtérünk mind
lábnyomodban holtunkban élők
versben bújdosók valahányan
meghalni haza h a z a t é r ő k

- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1543/madarnak-almodta-magat-hervay-gizella-versei#sthash.QeD5ssEc.dpuf

Utolsó levél Szilágyi Domokosnak

távirányított szívveréssel
megtérek hozzád visszahalok
csontodba-jöjjön az éjjel
sorsod akartam folytatni-látod
idehaza is úgy mint otthon
árvák vagyunk. Ady szemében
Ady árvái nincs már otthon
Ady árvái megtérünk mind
lábnyomodban holtunkban élők
versben bujdosók valahányan
meghalni haza hazatérők/Hervay Gizella/

" Ennek következtében, egyik vasárnapon beállított hozzánk Majtényi Erik – Domi legintimebb jó barátja –, Szász János, Domi, Gizi és Julcsa, megbeszélni „tárgyilagos barátokkal”, hogy mi legyen a kisfiú sorsa. Kobak maradjon-e Gizinél vagy Julcsánál, azaz Dominál. Az estig tartó „tárgyalás” alatt se Gizi, se Domi ki se nyitotta a száját. Roppant kínos, durva, ocsmány, fájdalmas volt a mi számunkra is, ahogyan Julcsa „vitte a szót”, érvelt, kifejtette a megoldás „praktikus”, anyagilag mindenekelőtt számára előnyös részét. Minthogy Julcsának is volt egy kisleánya, érvelt, sokkal „jobban jönnek ki”, ha náluk marad Kobak, minthogy Domi tartásdíjat fizessen Gizinek. „Amúgy is van egy néni, aki gondját viselheti a gyerekeknek, főz, míg Gizinél…” Stb. Végül elfajult az egyoldalú „vita” – amiben, mint mondtam, sem Domi, sem Gizi, de mi sem vettünk részt. Jóska végül azt mondta: „Nem dönthetjük el mi, hogy kinél marad a gyerek. Ez a törvényszék dolga… De mégiscsak Gizi a fiúcska édesanyja…” Gizi sírva fakadt, Domi felállt és elment. A gyerek végül Gizinél maradt."

Szilágyi Domokos: Tétován

Komisz a férfi egymaga,
rakoncátlan és tehetetlen.
A nappal rág, az éjszaka
álmatlam, rágós, ehetetlen.
Nem lehet egy, csupán ha ketten.
Anya szült mindünket. A vég,
a semmiből teremtett szolga,
asszony karjába ád. Miképp
öltöztessen: most ez a dolga
Szül. Óv. Elsirat, fuldokolva.
Forró a könny. A fagyos arc
nem érzi már. Csak ő, az asszony
tudja, honnan jössz, merre tartsz.
Ő kérlelget halált: halasszon.
De hasztalan. Tudja az asszony.
Ő szül. Sirat. Te tétován
áttámolyogsz a nagy időkön.
Kedved hol kövér, hol sovány.
Az idő nem pénz – az idő: könny.
Könny a szem alatti redőkön.
De végül: édesünk Te vagy,
Te, örökkévaló, öröklött.
Mit ér a szív, mit ér az agy.
Én asszonyom, Tetőled ötlött
az élet. Átadod. Öröklöd.


                      " A Julcsával való házasság kezdetén Domi valóban ápoltabb, kiegyensúlyozottabb volt. Hetente – kedden délután 6-kor – találkoztak a bukaresti magyar írók az Athené Palace kávéház bárjában. Domi ezeken a találkozásokon rendszeresen megjelent.

Egészen másféle Szilágyi Domokost is ismertem: gyakran találkoztunk az Írószövetségnél, azaz az Alapnál, ahová mindketten rendszeresen jártunk – péntek délelőttönként, kéthetenként – kölcsönért. Majtényi Erik jóvoltából, aki az Alap vezetőségének tagja volt, és minden lehetőt elkövetett, hogy M. és Domi kölcsönökben részesülhessenek.
                           Hazaindultunk az Írószövetségtől, a trolibusz-megállónál Domi elbúcsúzott. Megkérdeztem: „Nem mész haza? Julcsa – gondolom – nagyon vár már a pénzzel.”
Eltűnés.
                        Észrevétlen

Látod, már nem is veszlek észre,
úgy jársz-kelsz csendesen -
nem csábítasz a széptevésre:
épp csak vagy, kedvesem.

Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,
test álma, lélek pihenése:

vagy hő nyaram és hű telem,

úgyhogy már nem is veszlek észre.

Hiányozz, mint ha álmom, étkem
cserbenhagy csendesen -
hogy ne maradjál észrevétlen,
szakadj el tőlem, kedvesem.

És kóboroljak és vacogjak,
mint egy gazdátlan háziállat,
ki nem vár mást, egy falatot csak -
és hadd higgyük, hogy megtalállak.

" Julcsa kereste nálunk és mindenfelé, ahol Domi meg szokott fordulni. De Dominak nyoma veszett. Talán egy hét múlva, lerongyolódva, szakállasan, egy lej nélkül érkezett haza, arcán sebekkel.
Ezután – 1970-ben – Domi elment Kolozsvárra. De elválni nem tudott Julcsától. Julcsa nem akart válni. Alighanem számításból. Hiszen nem szerette, nem értette Domit, aki mégiscsak híres író, és, ha épp nem szórja el a pénzt, pénzt is hoz a házhoz. Domi Kolozsvárról olykor írt M.-nek levelet. Negyedévenként, amikor a betegnyugdíja ügyében felülvizsgálásra jött Bukarestbe, felkeresett.

Szilágyi Domokos: Gyűlöllek Gyűlöllek téged - s ez a gyűlölet azé, ki alul van, legyőzetett. Gyűlöllek, mint virág a harmatot, mert csillogni neki nem adatott; gyűlöllek, mint virágját a növény, mert úgy óvsz gonddal, úgy hajolsz fölém széttárt szirommal, ékes-ragyogón, ahogy én viszonozni nem tudom; gyűlöllek, mint ahogy a fényt az árnyék, mert nem lehetek az, hiába vágynék; gyűlöllek, akár árnyékot a fény, mert hűvös árnyék nem lehetek én; gyűlöllek, mert, mint kenyérbe a kés, úgy hasít belém a fölismerés, hogy úgy szeretni, mint ahogy te engem, nem adatott meg senkit sem szeretnem; gyűlöllek, mert ÉN sosem lehetek TE, gyűlöllek, mert nem vághatom szemedbe, hogy ne szeress, mert gyűlöllek, eressz el, hagyj magamra ádáz gyűlöletemmel - gyűlöllek, mert a szerelmeddel ölsz. Gyűlöllek addig, amíg meggyűlölsz.

A 3.          Máriával volt, „élettársával” – az öngyilkos Nagy Kálmán özvegye –, akivel haláláig együtt élt, és akit nem vehetett feleségül, merthogy Julcsa nem akart elválni. Ekkor – utolsó találkozásunkkor – Domi kissé meghízott, ápolt, mondhatnám „elegáns” volt, beszédes, és kiegyensúlyozottnak látszott. A lába gipszben, bottal járt. Bokatörés. Derűs és nagyon kedves volt. Látszott Domin, hogy most van, aki gondját viseli. Emlékszem, távozásunkkor hogyan bicegett le a lépcsőn a botjára és Máriára támaszkodva. Ekkor láttuk utoljára."


Szilágyi Domokos:
Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, melyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél -:
vagy, észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni: -
s mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled: és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.


***************

Forrás
http://www.lato.ro/article.php/Eml%C3%A9kk%C3%A9pek-Szil%C3%A1gyi-Domokosr%C3%B3l/896/

Mysty Kata : Bűn

Árnyék vetül a zenitre...

amíg a fénye-vesztett tegnapnak

világot lop a holnap!

– Mi lehetett a motívum vagy az az indíték, amivel őt egyrészt beszervezték annak idején ’7-ben, ha jól tudom, másrészt tartották elég hosszú ideig? Ugye azt sem tudjuk, ho5mi miatt ő ezt vállalta, illetve milyen előnye származott egy akkori Romániában egy kolgy milyen hosszú ideig. Az tény, hogy ’65-ben megint aktivizálták. Tehát mi lehetett az, aozsvári magyar diáknak, majd később költőnek abból, hogy együttműködik a titkosszolgálattal?

Sokatmondó, hogy amikor Szilágyi Domokos itt megkötötte ezt a fausti alkut, eladta a lelkét az ördögnek, nem kapott érte cserébe semmit, csak azt, ami mindenkinek kijárt volna, a puszta létezéshez való jogot. Azt, hogy publikálhat, azt, hogy megélhet az irodalomból a perifériákon. Soha nem futtatták, soha nem népszerűsítették, nem sztárolták. Az egyetemet sem nagyon tudta elvégezni, nem kapott ragyogó állásokat, nem kapott ragyogó lakást, nem kapott mindenfajta lehetőséget arra, hogy külföldre utazzon. Nem kapott jóformán semmit cserébe, csak egy élete végéig tartó, ugye két évtizeden át tartó bűntudatot kapott.

Szilágyi Domokos talán a legtehetségesebb erdélyi költő volt az utóbbi fél évszázadban,
akinek a sorsa, az élete, már ami tudható volt az elzártság és a tiltás világában, a kisebbségi létet szimbolizálta.
’76-os öngyilkossága pedig a kisebbség pusztulásának vízióját rajzolta fel a magyarországi értelmiségi otthonok falaira.

örök hiánynak
maradni örök
jelenvalónak

bot nélkül vágni
a végtelennek

(Kányádi Sándor búcsúztató verse)

FORRÁSOK

Élete: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szatm%C3%A1rn%C3%A9meti

Versek: http://mek.oszk.hu/02900/02917/02917.htm

Idézetek:

http://www.citatum.hu/szerzo/Szilagyi_Domokos

Emlékképek Szilágyi Domokosról

Méliusz Anna kézirata Szász János hagyatékából került elő.

Köszönet érte Majtényi Ágnesnek és Majtényi Ildikónak, akik nem hagyták elkallódni ezt az érdekes irodalmi dokumentumot sem. KAF

Hervay versek
http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1543/madarnak-almodta-magat-hervay-gizella-verseihttp://www.irodalmijelen.hu/05242013-1543/madarnak-almodta-magat-hervay-gizella-versei
http://www.irodalmijelen.hu/node/13633

2013. október 14., hétfő

Múzsák és szerelemek -sorozat- Szilágyi Domokos

"Akit sorsa meg akar tartani: síriglan - reményben ég el.

Akit sorsa el akar veszteni: megveri tehetetlenséggel."