Az idő mindent átvasal

   Mysty Kata
Az idő mindent átvasal

"A napkorong az égről
 nevetve néz le ránk"
Mennyit énekelte ezt,
sok gyermektársaság.

Harsányan harsogta
sok  kis pajtás ajka,
úttörőknek nótafája.

Rajnak, őrsnek pacsirtája...

Patakok és völgyek
nyugtató szép zöldek,
hallgatták oly régen,
tapsoltak, zenéltek!

 Szabadság utazott
 szerte a hazában,
másképpen ragyogott,
 Világ e világban...
 Fény is a napsugárban.

 Éhező és fázó nebuló
 nem volt iskolában,

 csak a munkátlanon
 a bűn szégyen - bélyege.
 Valahol mindenki
 dolgozhatott,
 éhen nem halhatott.

 Félre ne értse
az olvasó e dalt,
 Mára már az idő
mindent átvasalt,
 meg is szépít azt, hamar ...

 Lemarva, ami elrejt és betakar.

Az életiskola nem...

  

                    Épülni,         

             Nem leépülni 

                   akarok..     

               A barátság    

               komoly lecke ....

            Az életiskola nem 

                   Velence.         

           Aki felsül, hadd süljön...

             Az igazság hadd szépüljön,

          te is fésüld gyöngyhaját!

         Hulljon öledben , mint

                szent karát...        

      

        











Mysty Kata 
A folyó

A folyó két partja ;
Te meg én!
S mi, a víz tükrén
áradó napfény.

Szerelmünktől duzzad,
medréből kilép,majd
visszatér csöndesen
útjára még.

Széltől hullámzó habja,
- hangulatok visszhangja.
Egy-egy kavargó örvény
karjait nyújtja.

Átívelő hídján szurkolók, vagy
ellendrukkerek.
Figyelő szép szemek,
irigy, ha csak egy, tuti
a hekkered! 

Mysty Kata:

A  szerelem lecke

Íze;
anyaméhnek édes vize,
tejtől duzzadó emlő nedve,
völgyben csobbanó forrás lehelete.
Színe;
vágyakozó fehér, vagy viruló vörös,
Királykék, ha mennybe száll,
ha kihűl - szürke jégmadár.
Tavaszcsókcsattanás, öröm-
koccintás, hangos szívdobbanás,
harangvirág giling-galangja - a Hangja.
Aphrodite és Cupidó láthatatlan
 ˝isteni mesterek˝ meg lelkük
 liliom - tavának illatárja; - az Élete.
Halála;
levéltelen őszi csillagvirág,
lehullva is hátra hagyja
illatát.