Múzsák és szerelmek: Móricsz Zsigmond

     SOROZATOM 15. DARABJA       

 

            Részlet Móricz Zsigmond: Naplók
                    1924-1925. c. írásából
    „Az ember a szerelemben hódít. De ha ez az alapérzés, akkor viszont ő az egyéni szabadságát függetlennek akarja. Nem akar föladni, szerezni akar. Azért válogat, hogy „maga az egyetlen, aki nekem megfelel" - mert azt hiszi, van olyan nő,aki mindent meghagy, amije van, s azonfelül még saját magát is odaadja. Ehelyett az lesz, hogy a nő mindent elvesz.  Mert a nő az erősebb. "
  Az igazi szerelemes nő erősebb minden férfinál: mert meghal.
 
     Móricz Zsigmond anyai ősei református papok voltak, az apja ötholdas kisparaszt. E kettős gyökerezés eleve meghatározta szociális érzékenységét. Érettségi után teológiára iratkozott be, fél év múlva jogot tanult, majd bölcsész lett, de nem szerzett diplomát. 1903-ban, huszonnégy éves korában lett az akkor alakult Az Újság munkatársa.
A 100 éves Kispest című helytörténeti kötetben írták: ,,1901-től Móricz Zsigmond Kispesten lakott a helyi postamesternél. Itt ismerkedett meg első feleségével." Holics Eugénia, vagyis Janka egy felvidéki bányatisztviselő lánya, aki a kispesti polgári iskolában tanított. Az esküvőt 1905. január 5-én, Janka születésnapján tartották.
 
       Házasságuk első évében kisfiuk született, Bandika. Mindössze nyolc hónapot élt. 1907 nyarán megszületett a második Bandika. Neki is Ady Endre volt a névadója. Tizenhárom hónapos korában ő is meghalt. Móricz Virág, a legidősebb lány 1909-ben született. Még két lány érkezett a családba: Gyöngyi és Lili.
    A házaspár sorsa tragikusan alakult. Móriczban nagy volt a munkakedv, de a megkeseredett szívű asszony mellett börtönnek érezte a világot. De ez a boldogtalanság teremtő szenvedés volt. Móricz és Janka nem voltak egymásnak valók, ennek ellenére Janka ,,művész volt, aki egy írót faragott ki szobrászi ösztönnel és szenvedéssel a magyarság számára." Barátok mondták: számos műre rá lehetne írni, hogy írták Móricz Zsigmond és Holics Janka.
     1916-ban a nemzetközi hírű Verebély professzor megoperálta Jankát. A seb elfertőződése miatt az asszony hosszú hetekig élet és halál közt lebegett. Feltételezhetően ekkor erősödtek fel idegrendszeri problémái. A konfliktusok elől Móricz távoli vidékekre menekült, vagy a leányfalui nyaralóba zárkózott be hetekre.
         
Móricz Virág írja Apám regénye című művében:  ,,Már régen, állítólag tizenkét éve van egy gyönyörű, karcsú, fehér testű, ragyogó, ifjú színésznő, aki nem is sejti, milyen titkos izgalmat jelent az írónak."
Simonyi Mária színésznő visszariad az író közeledésétől. Leveleire nem válaszol, nem akarja feldúlni sem a maga, sem mások életét. Közben Móricz naponta ír levelet a nyaralóból mindkét asszonynak: az egyiket, hogy lecsillapítsa, a másikat hogy felkorbácsolja. 1925 elején Janka Veronált ivott, de életben maradt. Többszöri próbálkozás után, az április 2-i méreg végzett vele.
       A 45 éves Móricz Zsigmond 1924. januárjában a Búzakalász című színdarabja próbáin szeretett bele a 35 éves Simonyi Mária színésznőbe. Mindent elsöprő, leküzdhetetlen érzelmeit mindenki észrevette a környezetében, - felesége, Holics Janka is. Két évtizede voltak házasok, Janka nemcsak felesége, hanem első olvasója, szerkesztője, legfőbb kritikusa is volt Móricznak. Ő volt az ihletője és hősnője férje legalább ötven írásának, kettejük viszonyát mutatta be már első sikeres regényében, az egymást szerető, de egymástól mindenben különböző emberpár tragédiáját bemutató Sáraranyban is. 

    Móricz szerette feleségét, de húsz év után béklyónak érezte kapcsolatukat, és Janka szigorú, katolikus erkölcseit. Házasságuk 1923-ban Janka miatt bicsaklott meg: 

„Mikor éppen torkig voltunk egymással, jött neki valaki. Egy férfi, aki pont megfelelt az ízlésének. És benne fölfakadt egy kis szerelem.” - emlékezett később Móricz. „Egyszer azt mondta nekem: 'Ej, más is elvenne engem.' Kiábrándultam.” 

    

   Móricz Lili is felveti, Móricz  a leveleket nem egyszerűen Simonyi Máriának írta, hanem a valamikori olvasóknak is. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy aggódott leveleiért, felszólította Máriát többször is, őrizze meg őket,¹⁹ de az is, hogy voltaképpen egy levelekből összeszövődő regényt írt, amely levált az életben megismerhető Móriczról: „Olyan szelídnek, türelmesnek, emberekkel remekül bánni tudónak ismertem. Ezek az indulatok csak itt jelennek meg. Írásban. Úgy látszik, nála egy levél is írás volt, mint egy novella. Két külön világ volt a lelkébe zárva. Az írás szenvedélye és az ember szelíd mosolya.”²⁰ És ez a szerelmi levelezés voltaképp akkor billent meg, romlott el, az őt életre hívó kapcsolattal együtt, amikor a modell, az ihlető, vagyis Simonyi Mária monológból dialógussá próbálta fordítani: „Azok: írások voltak. Novella, regény. Regény, amelynek címe: Mária a szenvedély. Mária nehezen ment bele ebbe a játékba, de végül elfogadta, viszonozta. Teljes szívvel és testtel – élte. Itt kezdődhetett a bomlás. A szobor életre kelt s ezért Pygmalion lassan elfordult az ő szépen megtervezett Galatheájától.”²¹

   Móricz tudja, egyedül nem megy, azonnal feleségül vesz egy színésznőt. Nem szerencsés. Simonyi Mária nyolc év alatt totálisan lelakja, kicsontozza Móriczot, aki nem képes annyit keresni, amennyi az asszonynak elég.  

        

   

         Móricz 1926-ban kötött második házassága még kevésbé sikerült. A házasságkötés előtt Simonyi Mária a Magyar Színházban, a Belvárosi Színházban játszott, Móricz feleségeként már csak egy-egy szerepre szerződött.
   A "szépségnek" emlegetett Simonyi Máriát a Móricz lányok elfogadták, Virág idézi szavait  "Apám regénye " című művében:  - "Nem  akartam modell lenni.  Azt nem ! Rettenetes. Rettenetes miket tudott mondani , írni anyádról. Akinek mégis nagyon sokat köszönhetett."
      Az író alkotótársnak képzelte feleségét, azonban erre Mária nem vállalkozott. A házasságkötés után néhány hónappal Móricz kiábrándult a feleségéből. A konfliktusra bizonyíték egy naplórészlet 1930-ból: ,,Mária megint elutazott. Úgy látszik, ezzel eltűnik az életemből..." Az eltűnés jóval később következett be: a házaspár 1937-ben vált el.
       
       Móriczban ott kísértett Janka emléke. 1934-ben így írt: ,,Íme, kilenc éve meghalt és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte ,,poétaceruzámat", csak a vele való élethalálharc. Ő tett íróvá és ő tart ma is."
Móricz 1942. szeptember 5-én, éjjel halt meg.   
                    
       Első felesége Holics Janka méltó múzsája volt
a XX. század második felében méltán legnagyobb prózaírónak tartott Móricz Zsigmondnak. Legtöbb       művének nőalakját Róla mintázta. Írói pályája kezdetén Janka volt az egyetlen , aki biztatva , bízva  egyengette útját,  bízott  is a tehetségében...  Sőt szinte munkatársa lett .  "És engem inspirált . Neki írtam, rá gondoltam, előtte produkáltam magam....Most már igen, már megvolt az élettársam, aki ugyanúgy rá fog szánni egy életet arra, hogy nagy író legyek , mint én..."    - írta feleségének szóló levelében 1925. jan . 25-én házasságuk 20. évfordulóján.  A két különböző alaptermészetű ember közül Janka adta fel, két fiúgyermek halála után ( Ady neve után Bandika )még
 három leányának adott életet. Férje  szexuális étvágya ;  titkolt, de napvilágra került szerelme  Simonyi Máriába elég volt ahhoz, hogy elmeneküljön az önként vállalt halálba.
        "Mig én élek, maga nem tud szabadulni attól, hogy adósa valakinek , és azt az adósságot miattam nem törlesztheti le." - kezdi búcsúlevelét.
       

  Litkei Erzsébet  - Csibe

  Az utcáról fölszedett leányanyából
     szintén híres múzsa lett.
   Csibe a megnyomorítottan rebbenő paraszti lélek kisleánykájaként – egyenesen glóriában – vonul be. Ehelyett Móricz bonyolultan felszedett, bonyolultan megtartott, jelentős fantáziával ellátott szeretője. Móricznak a készséges kislánytesten kívül a mesélőkére is szüksége van. 
  Nőre szüksége van.
1936-ban esik be egy lány, aki fiatalka, zsengécske, bár korához képest jelentős tapasztalati tőkével. Tudja, mit mire teremtett az Úr, és elvarázsolja Móriczot. Móricz ötvenhét éves. Kicsit sok. Aki ért hozzá, aki látja az elmúló férfi mélyén zajló folyamatokat, nem nehéz. Annak sem nehéz, aki őstehetség. Márpedig Csibe-Csöre jelentős tehetségnek tűnik. Csakhogy a lány nem ír, nem olvas, nem ért semmihez, túl azon, amihez egy nő alapszinten ért, viszont a fantáziája kimeríthetetlen. Hazudik, ahogy a csövön kifér. Megérzi, mit kell mondania ahhoz hogy folyamatosan érdekes maradjon. Ekkor belép a Pygmalion-szindróma: „teremtsünk örök vágyainknak megfelelő nőt magunknak”. És lőn. Ha Móricznak több ideje van hátra, a családi ellenállás nem nyomasztja, ha nem szívja el az összes irodalmai forrást a készülődő világháború, akár elhelyezi valami irodába, és írónőt, költőnőt, feminista frontharcost farag Csibéből, miként Babits tette Tanner Ilonkával. Írót csinálni szerelmes szívünk élő tárgyából, emberes feladat. Főleg, ha analfabéta némelyest. De „apukát” – így nevezi az ifjú szerető Móriczot, semmi nem rettenti vissza. Írógépet vásárol neki a bérelt lakásba. Dolgoztatja. Iskolába íratja. Hivatalokat jár, kérvényez, ügyeskedik, hogy közelítse a megálmodott alakot. Egy másik réteg, az író, eközben naponta nyomja a Csibe-történeteket, és készül az egyik legnagyobb dobásra, az Árvácskára.    Az egykori lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt.
 Litkei Erzsébet kisfia, Imre, akit Móricz maga is gyakran látogatott meg, Zagyvarékason nevelkedett egy ideig, kiadva pénzért nevelőszülőkhöz. kis Imre voltaképpen Móricz Zsigmond vérszerinti gyermeke, nemcsak örökbefogadott. Később kitanítatja úri emberré...
          
  „Most ugyanis tisztán nemi ingerből táplálkozik a munkaenergiám. Valósággal mesterségesen kell felizgatni erotikus rágondolással a költői erőt." És ez még a leginkább visszafogott megfogalmazás, Móricz ebben a témában is őszinte és szókimondó. Mindenesetre az Árvácska jól sikerült."
 
        „Csibe-Árvácska-Erzsike Móricz Zsigmond utolsó költeménye”. A Móricz és Erzsike közti szexuális viszony ma könnyen az irodalomtörténet „pletykarovatába” lenne száműzhető, ha nem fonódna ebben a kapcsolatban, pontosabban a viszonyról szóló naplórészletekben, visszaemlékezésekben elválaszthatatlanul össze élet és irodalom, írás és szexualitás. Móricz számára ugyanis egy irodalmi mű létrehozása az ejakuláció, a csúcspont, a kielégülés: „Abszolút nyugalmi állapotot kell élveznem, hogy a bent folyó események, ami leírva neveztetik pl. regénynek, tökéletesen meg nem zavartan keljen, dagadjon bent, s érjen, s mikor itt az írás szent és minden coitusnál magasztosabb pillanata, a legtökéletesebb erekcióval lövellje ki a spermát.” Így egyáltalán nem meglepő, hogy az életben is szövegként formált Csibe és Móricz közti szexuális kapcsolat az író naplójában az írásnak, az megírandó anyag átadásának egyetlen lehetséges formája lesz. Író és modellje így egyesülhet, és válhat a modell valódi teremtménnyé: „Tehát a hímben és a nőstényben a koitálás teremti meg a tökéletes egységet. [...] Most jön az író kérdése önmagához: az író abban a pillanatban már nem modellnek tekinti a nőt, hanem a saját megtalált vagyonának.”
  
   http://www.litera.hu/hirek/moricz-zsigmond-arvacska
     Móricz öregember. Hat év jut az utolsó nagy szerelemre. Ráadásul: "Elő fog állni egy fals helyzet: az öreg nevelőapa, aki féltékeny a lányára" – mondja. Nem csak a család, mindenki szívja a fogát. Ahogy Jókait, aki vénségére nyakába akasztja a fiatal színésznőt, Grósz Bellát, Móriczot se érti senki. Inkább mellénéznek, félrenéznek...
 
 
  Forrás:Brauch Magda: Móricz Zsigmond szerelmei

       1942-ben halt meg agyvérzésben – örömében, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, rosszul lett és pár nap múlva meghalt. A munkával, tervekkel teli író 63 éves korában, 1942. szeptember 4-én hunyt el Budapesten. Ezen az éjszakán hullottak az elsõ bombák a fõvárosra.
     http://hetek.hu/arcok/200908/130_eve_szuletett_moricz_zsigmond
   „Magyar embert nem érhet csapás, csak egy, ha kedélyét elveszti... De míg él a magyar kedély,... addig ne essenek kétségbe" - mondja Móricz egyik szereplője a Kivilágos kivirradtig című kisregényben.
        Móricz naturális stílusa miatt sokan kiabáltak, hogy írásművészete egyszerűen durvaság. Ezeknek Ady válaszolt helyette: „Persze, hogy a nacionalista műmagyarok, a nehézfejű impotensek, grófi és püspöki ispánok megint kiabálhatnak a magyar falu megbántása miatt."
      Amit Adyról mondott, az önmagára is igaz: „Az ő nacionalizmusa más volt: annak mélysége az emberi fájdalmak s az emberi életparancsok igazságába merült. Magyar volt, mert magyar volt. A magyar nép szaván, jajján hirdette ki a jövőt, mert ez volt az ő szava, jajja, hangja: s nem azért volt magyar, hogy ebből valakinek kára legyen, nem azért, hogy valakit leigázzon, hogy valakit bilincsbe verjen a magyarsága erejével."
A Károlyi-féle polgári fordulat alatt fellelkesítik a változások. A Tanácsköztársaság alatt tagságot vállal az írói direktóriumban. Ezért később szuronyosok viszik el, majd pár nap után elengedik. Elfogy körülötte a levegő. Ekkor írja meg a Légy jó mindhaláligot, amely a könyörtelenség, vaskalaposság és a kitaszítás rajza.
A Kivilágos kivirradtig is a kirekesztésről szól. Az antiszemitizmus is a frusztrált, beteg kor pótszere. Móricznál: „Az antiszemitizmus nem logika, hanem pszichológia! Az ember nem szereti azt, aki nincs a falkában." „A mágnásosztály pedig túl erős konkurenciát talál bennük, mert friss energiát hoznak a mélyből." „Hallottam egyszer egy jót a zsidókérdésről, hogy az antiszemitizmus a vagyonosok problémája".
    http://www.guppy.eoldal.hu/cikkek/moricz-zsigmond.html
     Az életmű kivételes pillanataként szól Móricz a szerelem társadalmi korlátokat legyőző erejéről a Pillangó 1925.
      A férfi-nő kapcsolatot (a művekben visszatérő két nőtípus: a szépasszony, aki inspirál, de pokolba is taszít; a jó asszony, aki óv, de a férfi nagyra törő terveit gátolja) is elemző dzsentri-regényei (Kivilágos-kivirradtig, 1926; Úri muri, 1928; Rokonok, 1932)  
    „Olyan eredendően nagy művész volt, hogy nem is éreztük művésznek. Ennél nagyobb elismerést művész nemigen kaphat. Úgy alkotott, olyan természetesen, magától értetődően, olyan keresetlenül, ahogyan a gyümölcsfa terem. Három sort nem írhatott le anélkül, hogy alakjai meg ne elevenedtek volna; szinte alkotójuk ellenére éltek és cselekedtek. /Illyés Gy./
    ÉLETE: http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Moricz.htm
   

Köztudott, hogy Móricz grafomán volt. Pozitívan jegyzem meg, hogy az irodalmárok sincsenek ezzel másként, kutatnak, írnak tanulmányt, regényes életrajzot, hogy keresztül-kasul írjanak mindent, mivel az írásbeliségnél izgalmasabb nincs is a világon. Nem?

Móricz valóban mindig írt, ezt tudjuk, jegyzetelt az utcán, a moziban (sötétben), sőt, képes volt arra is, hogy Jankával veszekedve lejegyezze az asszony szavait, amitől, persze, Janka még idegesebb lett, így egyre érdekesebb nyelvi alakzatokat, írói nyersanyagot produkált...

 http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=925&Itemid=9

          Ady Endre így írt 
Levél-féle Móricz Zsigmondhoz 
           címû versében:

Erõs vagy, mert erõs lelkedben az Élet /.../
Nyugat csapatának keleti zászlója /…/
Szentírásos ember, kinek szent az írás.
Közös témájuk a magyar Ugar volt,
közös céljuk: tündérkertté varázsolni azt.

  Önépítõ, eredményes életre akarta tanítani, irányítani önpusztító népét. Mûvelt, újjászületõ Magyarországot, igazságos társadalmat akart, s olyan magyarokat, akik megszívlelik Nyilas Misi édesanyjának tanítását: Légy jó, légy jó mindhalálig!
      http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&tipus=kultura&kod=33&kat=2

Mystyk