Mysty Kata :
Aranyszabályunk
Álmod én voltam,
Lettem tévedésed,
Nehezen értem...
lelked lelkembe vésted,
szíved szerelme édes.
Magadra hagytalak,
hiába szerettél.
Fájása édes méz.
Aranyszabályunk
Álmod én voltam,
Lettem tévedésed,
Nehezen értem...
lelked lelkembe vésted,
szíved szerelme édes.
Magadra hagytalak,
hiába szerettél.
Fájása édes méz.
Nem reméltem,
magam elítéltem;
a meddő várakozást,
a minden elhalasztást.
magam elítéltem;
a meddő várakozást,
a minden elhalasztást.
Titkom maradsz,
bennem hamvadsz,
Isten előtt
enyém maradsz.
A légvárunk
enyészet-ház,
Mellette tán
sírhelyünk vár .
Szent vallásunk;
az oltalomvárunk.
Szerelmünk , mégis
aranyszabályunk.
bennem hamvadsz,
Isten előtt
enyém maradsz.
A légvárunk
enyészet-ház,
Mellette tán
sírhelyünk vár .
Szent vallásunk;
az oltalomvárunk.
Szerelmünk , mégis
aranyszabályunk.
Mysty Kata
Anyák napján túl...
Az anyák a szeretetharc
olyan, de olyan egyszerű
közkatonái!
Mindig csatát nyernek és
hőssé válnak!
Virágágyak, hintaágyak;
az anyák nyugta
bennü(n)k fárad.
Szavaik egy Nagy Család
az élet egyedüli
valóságában,
mert a meleg tűzhely
parazsai...
Éltetik a maradékok,
éhes kis tátott szájjal
az utódok, akiktől
virágzó nevetésük fakad.
Anyák napján túl...
Az anyák a szeretetharc
olyan, de olyan egyszerű
közkatonái!
Mindig csatát nyernek és
hőssé válnak!
Virágágyak, hintaágyak;
az anyák nyugta
bennü(n)k fárad.
Szavaik egy Nagy Család
az élet egyedüli
valóságában,
mert a meleg tűzhely
parazsai...
Éltetik a maradékok,
éhes kis tátott szájjal
az utódok, akiktől
virágzó nevetésük fakad.
Mysyt Kata:
Aranyló szál
A Nap aranyló szálán
repültem,
Aranyágára ültem,
Felettem
aranyeső lebegett,
angyalszárnyon
égbe vitt fel
engemet.
Szikrázó napfény tört át
a hajnalon
a tiszta könnye áradt
mosolyomon,
selymével érintett,
átkarolt,
a fényében vidámság
araszolt.
Vágyat is röpített
a képzelet,
meg is kopogtatta
a lelkemet ,
Súgta, hogy jön még
egy pillanat,
s ez hozza el
nyugalmamat!
Mysty Kata
Ámorakác pirkadat
Föltekintek álmosan, föl az égre; virrad,
és vissza rám fényt fényre csöpögtető csillag!
Feketéllő felhőtincs már sírásra hegyez...
éjjel nyíló rózsáról a szél csókja pereg.
Ásítozva pislákol fentről le sok csillag,
fénycsíkot húz szalagja, szekerén elringat.
Csengő csend-eső élénk zöld dalt fakaszt,
az ámorakác pirkadat így menten lábra kap.
Mysty Kata
Az Anya
A Megjelentre,
Urára vár.
Könny áztatja,
Szemén sír a homály.
Bár hinni tudná
a Jó Hírt!
Boldogítaná,
hogy szent, s igaz,
hogy való
a feltámadás!
Ha egy is, - elhinné,
csak egy tanítvány!
- Az Élő , nem halott már!
"Az", -mögötte - áll,
hogyan is láthatná?!
Szívét remegés
rázza. - De fáj!
Bárcsak érinthetné...
Azt, akit szült,
Egyetlen Egyét,
drága, szent Fiát!
Az Anya
A Megjelentre,
Urára vár.
Könny áztatja,
Szemén sír a homály.
Bár hinni tudná
a Jó Hírt!
Boldogítaná,
hogy szent, s igaz,
hogy való
a feltámadás!
Ha egy is, - elhinné,
csak egy tanítvány!
- Az Élő , nem halott már!
"Az", -mögötte - áll,
hogyan is láthatná?!
Szívét remegés
rázza. - De fáj!
Bárcsak érinthetné...
Azt, akit szült,
Egyetlen Egyét,
drága, szent Fiát!
Mysty Kata
A gyöngédség bére
Párban párharc, - a fészek-meleg hűl,
zsarnokká válhat "a szerető fél"!
A szeretve szeretés elszenderül.
Éltetharc-fűrész csipkéző hátszél.
Sorskérdés ez, avagy sorstalanság?
Ha tékozló aláz meg, szívszorító!
Szolgává tehet minden ostobaság.
Hitegetés, birtoklás, oly lázító!
Meguntat mindinkább csak félretol,
Adni sohasem ad önként magából.
Önámítás gyengít - gyámoltalant!
Olykor tehetetlent saját vérével
itat, s falja telhetetlen kénye.
A gyöngédség bére, fájó meguntság.
zsarnokká válhat "a szerető fél"!
A szeretve szeretés elszenderül.
Éltetharc-fűrész csipkéző hátszél.
Sorskérdés ez, avagy sorstalanság?
Ha tékozló aláz meg, szívszorító!
Szolgává tehet minden ostobaság.
Hitegetés, birtoklás, oly lázító!
Meguntat mindinkább csak félretol,
Adni sohasem ad önként magából.
Önámítás gyengít - gyámoltalant!
Olykor tehetetlent saját vérével
itat, s falja telhetetlen kénye.
A gyöngédség bére, fájó meguntság.
(Poét -ban megjelenttől eltért változat)
Mysty Kata: Az erény
ne henyélj!
Az élet veled
égő, büszke
Hetykeség!
Szépíts fájdalom
arcomon égj!
Ütést áll
rajtam még
az erény.
Mysty Kata
A jégmadár - tánc
Szélcsend óvva vigyáz a tóra,
elült a zimankós téli zaj.
Jégmadár hallgat belső szóra,
párja várja, s szerelemvihar.
Együtt kelnek át szélesőben,
hat már a csend is fagy paplanán,
jégszirt havasát ölelően,
életet nemzőn, oly szaporán.
Felmelegít a jégmadár tánc,
fehér szíveket hómezőn látsz.
Havazni kezd, - s hulló románc;
szeretet tánca, nem hűlő Láng!
Forrás ...
A jégmadár latin neve /Alcedo atthis/ a görög alküon mitológia nevéből származik.
A mitológia szerint Aiolosz a tél legrövidebb hét napján megállítja a szelet és a hullámokat,
hogy a két szerelmes madár nyugodtan költhessen vízben úszó fészkén.
Az alcedonia latin kifejezés is innen ered, szélcsendet jelent.
Erről a madárról az ókorban azt tartották, hogy a párok szerelmesen és gyöngéden viselkednek egymással,
ezért változott jégmadárrá Kéüx és Alküoné.
Alküoné Kéüx király felesége volt és Aiolosz, a szelek ura , lánya .
Egy tengeri hajózáskor Kéüx a tengerbe fulladt.
Felesége megálmodta ezt és a partra sietett, ahol halott szerelme láttán jégmadárrá változott.
Jajgatására az istenek Kéüx holttestét is jégmadárrá változtattak, így a halált legyőzve, együtt maradhattak.
A jégmadár - tánc
Szélcsend óvva vigyáz a tóra,
elült a zimankós téli zaj.
Jégmadár hallgat belső szóra,
párja várja, s szerelemvihar.
Együtt kelnek át szélesőben,
hat már a csend is fagy paplanán,
jégszirt havasát ölelően,
életet nemzőn, oly szaporán.
Felmelegít a jégmadár tánc,
fehér szíveket hómezőn látsz.
Havazni kezd, - s hulló románc;
szeretet tánca, nem hűlő Láng!
Forrás ...
A jégmadár latin neve /Alcedo atthis/ a görög alküon mitológia nevéből származik.
A mitológia szerint Aiolosz a tél legrövidebb hét napján megállítja a szelet és a hullámokat,
hogy a két szerelmes madár nyugodtan költhessen vízben úszó fészkén.
Az alcedonia latin kifejezés is innen ered, szélcsendet jelent.
Erről a madárról az ókorban azt tartották, hogy a párok szerelmesen és gyöngéden viselkednek egymással,
ezért változott jégmadárrá Kéüx és Alküoné.
Alküoné Kéüx király felesége volt és Aiolosz, a szelek ura , lánya .
Egy tengeri hajózáskor Kéüx a tengerbe fulladt.
Felesége megálmodta ezt és a partra sietett, ahol halott szerelme láttán jégmadárrá változott.
Jajgatására az istenek Kéüx holttestét is jégmadárrá változtattak, így a halált legyőzve, együtt maradhattak.
Mysty Kata
Adventi gyertyák
Kék gyertyában illat-ér,
békém, hitem lesz elég!
Láng a lángban lobogó,
a szeretet nem hunyó!
Piros gyertya színe pír,
Reményt lelkekbe beír!
Lángtól - sötét - illanó,
Világosság villanó!
Fehér gyertya hófehér,
Szeretet üzen, zenél!
A láng Lángtól nem haló,
Fénytől ered, s fakadó!
Lila gyertya csupa szív,
Megváltónk is születik!
Láng hangol, s az Ég is ég,
Úr született, Jézus él!
Forrás , ihletadó
"Ég a gyertya ég, el ne aludjék. / Szíveinkből a szeretet, ki ne aludjék!"
"Ég a gyertya ég, fusson a sötét / Szívünkből a rosszaság is kitakarodjék!"
"Ég a gyertya ég, nő a fényesség / Sötét földhöz a fényes ég, egyre közelébb."
"Ég a gyertya ég, az adventi négy, / Azt lobogják, azt hirdetik Jézus üdvözlégy!"
A gyertyák színe akkor megfelelő, ha van köztük egy kék,
egy piros, egy fehér és egy lila.
Mind a négy gyertyácska egy-egy Angyalért ég,
akik Advent idején leszállnak a mennyből körünkbe,
s mindent megtesznek azért,
hogy még szebb, és még boldogabb legyen az ünnep.
Az égő gyertyákkal csalogathatjuk be Angyalainkat otthonunkba,
s az égő láng energiájából merítenek erőt...
http://www.mikulasfalva.com/adventi-koszoruk-gyertyai.html
Mysty Kata
A mégis
A mégis felkelés akarata motivál,
A mégis szeretet heve hajt feléd.
A mégis részek raknak egésszé,
A mégis élek makacs szenvedély!
De van - e mégis, van-e egyáltalán,
bárcsak egyszer magát megmutatná!
Jelét adná hollétének, csak picit jelet,
nem veszteném el szökevény hitemet!
Ingatag lapály mozog talpam alatt,
cápaívben feszül meg fájó testem
és futó álgyönyörtől tovább űzötten,
égnek a dalnok kavatinái* bennem.
*Általában dalszerű énekszóló zenekari
kísérettel a XVIII-XIX. századi operában.
Mysty Kata
Ádventnek áldása
A szeretet égig ér,
Tündököl a Nap helyén.
Melegsége földre tér.
Örömével két tenyér.
Szívben öröm és kedély,
helyet kér, nem henyél.
Tüzet olt, elhárít vészt!
Új vesszőnek hajtása,
ez adventnek áldása.
Ültesd el, megfogan!
A szeretet áradat,
ki nem apadó folyam.
A szeretet - mozdulat,
sose kér, de önként ad!
Örvend annak, amit kap.
Egy megértő pillantás,
választ adó kivárás,
sok türelmes bólintás.
Jöjj hát és ünnepeld!
Öröme égbe emel,
tisztító tűzre ott lel.
Mysty Kata
Az életre fókuszálsz
Kristálygömbbe rejtett
vakító Szép, - Remény!
Égből rajzolsz
képeket,
majd kihunysz
mint a Fény!
Rózsaszínt itatsz,
a széllel zenélsz.
A könnyben egy pillantás vagy,
felszárító messzeség!
Maradsz és uralkodsz
te vagy a Fenség!
Az életre fókuszálsz
Kristálygömbbe rejtett
vakító Szép, - Remény!
Égből rajzolsz
képeket,
majd kihunysz
mint a Fény!
Rózsaszínt itatsz,
a széllel zenélsz.
A könnyben egy pillantás vagy,
felszárító messzeség!
Maradsz és uralkodsz
te vagy a Fenség!
Szivárvány üveggolyó,
csengő költemény!
Élesztetsz,
dédelgetsz,
szívekbe zártan,
Te vagy mindenkor
a Sugár sugá'ra!
Ébresztő álom,
csöppnyi feltámadás,
mesés tavadban
kékség-ragyogás!
Az utolsó sóhajban is
az életre fókuszálsz!
*Csokonai idézet
Mysty Kata
A percek is órák
A tisztes öregkor toppan be, nem köszönt,
Kizökkent tempótól kéz , láb is remeg!
Erőnlét folyama egy lyukas medence,
"Mindenem fájása" naprakész, és ledönt.
Nyitva áll a Szentírás - estebéd elmúltán,
Írva van, a Végről; elég rég, nem odáz,
Szenvedő testünkbe kapukat kórja zár,
Farizeus baj-okkal, bűnhődni de muszáj!
Töprengés, ébrenlét, nehezült lét-tornák,
szakítják, bizony - ki életünk régmúltját.
Nappalok röpte; - az éjszaka megutál,
Friss Hajnal születik? - A percek is órák!
Mysty Kata
A tél
A tél
Dércsípte arcokat
éget fagyos hó,
föd be messzeséget.
Alatta életharc -
vermek; gondtalan
magányban hevernek.
A tél csak csendes társ,
szépsége mily' ékes.
Nem munkamániás.
tisztaságra éhes.
Hópihe pöttye hull,
röptében ágra száll.
Csücsül egy jégmadár,
fejére hó szitál.
éget fagyos hó,
föd be messzeséget.
Alatta életharc -
vermek; gondtalan
magányban hevernek.
A tél csak csendes társ,
szépsége mily' ékes.
Nem munkamániás.
tisztaságra éhes.
Hópihe pöttye hull,
röptében ágra száll.
Csücsül egy jégmadár,
fejére hó szitál.
Mysty Kata : A Szeretetről
A szeretet ; élet - aranyló Fényben.
A szeretet halál, - de főnixmadár!
Mindennapi varázs; gyógyító mágus,
léleklátó Árgus, Ámort befogadó!
Fájdalomcsillapító édes dresszing,
védőkart kinyújtó bájos Kalüpszó.
Hiánya nagyon fáj, és ember véged már!
A szeretet halál, - de főnixmadár!
Mindennapi varázs; gyógyító mágus,
léleklátó Árgus, Ámort befogadó!
Fájdalomcsillapító édes dresszing,
védőkart kinyújtó bájos Kalüpszó.
Hiánya nagyon fáj, és ember véged már!
Vele se bú, se kár, sőt ő a király!
Mindenbe befektethető hű tőke.
Venni sehol, de adni bárhol lehet!
Kérni bizony szemérem, ha kevéssel
beéred; munkáld magad a Mesterét!
Tőle való, tanulható hivatás!
Mindenbe befektethető hű tőke.
Venni sehol, de adni bárhol lehet!
Kérni bizony szemérem, ha kevéssel
beéred; munkáld magad a Mesterét!
Tőle való, tanulható hivatás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése