Gyökereink- Válogatás

Mysty Kata Bálint Bálint Szeretőmnek nincsen párja, Hajlítható vessző-szála. Édes, meleg csókkal keres, Hozzám bújik, bókol, szeret. Neve magyar; Bálint Bálint! Szíve smaragd, örömpázsit! Minden napunk boldog vigasz, Jöhet a tél, ősz, nyár, s tavasz! Célja motor, jövőt kohol, Okot nyomoz, nevel, gondoz: együtt lenni jóban-rosszban, győzni, élni, békít gonddal!

Mysty Kata Hullám a szeretet vizében Nem tűntem el, csak a csönd ölel... s huncut kis bohém terve terel; Keressen, aki hiányomtól izgatott kérdéseket tesz fel. Nem tűntem el, de rejtőzködve Kedv - sziget őriz, magába ölel. S gondolataimat összefonja mosollyal teli örömök völgye. Teljen csakis velem a kedve, az élet még átölel nevetve, Hullám a szeretet vizében eltüntet majd, - kénye-kedvére. Mysty Kata Láttam sírni a napot Könnyezem... Nem áradó könnyzuhatag ez, nem a bánat szemgödröt áztató nedve! Mint a tenger örömtől sós vize kellemes, mert velem sír a Nap is! Átéli lelkem keserédes mély titkait; s föloldozza bűnös világom. Örömittassá teszi álmom! - Te láttad már sírni őt? Nem, ezt te nem láthatod! Folyik fénytollú habja, útját nem állja gond folyama. Valami éteri csoda cseppje, csendes árja oldja izgalmait a múlón feledtető hajnaloknak. Könnyáztatta szemmel látok, génjeimen mosoly buggyan át. Édeni, mint fürge csillámok a havon, mert láttam sírni a Napot! Mys Kata : Lelkünk szomja vezet Vágy vezet Vágyunk nyarat kereső, kergetve tonizálja óhaj. A mégis jobbat keresőt húzza vissza torzító sóhaj. Agyunkban kecsegtető, burjángzó teher villan, járulékos baj, a nyomelőd, tömény méreg,harag iga. Vezet minket lelkünk szomja, társulva a gerjedő akarat. A gyengélkedő hit motorja nyerőnek mindig megmarad. Sóvár, erőtelen testünk fukar, mégis bőségért hajló... mert eleget, leget akar. Az ismételt baj megriasztó. Mysty Kata Napom Napodban Ragyogva kelnek ma már reggelek, amióta megismertelek, Örömfelhőket úsztatnak szelek, amióta szárnyad lehetek. tisztább hitmesék lettek dalommá,s Napom Napodban fürdeti mosolyát. Mysty Kata Dallá lendült hinta ring Bármiről nem írhatok, kötve kötnek metrumok. Evez ritmus, üt a rím, dallá lendült hinta ring! Szavak sora, strófa kész, frissen sül, mint jó kenyér, kiröppenő buborék gyöngye; szálló költemény! Akármiről zenélek, fülednek is kellemest, fülbe mászót, meséset, jó és formatervezett! Szikrája ad meleget, Szépbe szövi hitedet. Csermelyként csobogó dal, enyhet ad, és vigasztal!

Mysty Kata : Család Egy közösség, ahová tartozni jó! - Családépítés, - nincs rá mód?! Nincs munka, ha van sincs kedv, Szüleid szét, vagy elmentek... Rosszul áll a szénád, nincs merszed napjaid futnak... Na - persze! Munkád sem fizet jól, éppen elvagy... Ne csoda, hogy " az agy is kihagy!" Mysty Kata: Mama Első szó, - majd utolsó. Bölcső és a koporsó felett biztosan elhangzó... Örök tavasz, liliomfa... Nyári est friss illata. Őszbe hajló ág varázsa. Lelkünk élet- akusztikája. Szeretetnek palántája. Belső béke kiáltványa. Mysta Kata Anyák... Az anyák a szeretetharc olyan egészen egyszerű közkatonái! Mindig csatát nyernek és hőssé válnak! -------- Virágágyak, hintaágyak; az anyák nyugta bennünk fárad. --------- Szavaik egy Nagy Család az élet egyedüli valóságában, mert a meleg tűzhely parazsai... ----------- Éltetik a maradékok, éhes kis tátott szájjal az utódok, akiktől virágzó nevetésük fakad. Mysty Kata Apám emlékére Anya nélkül cseperedtél, Tekeregtél; Korai halála erre a mentség. Megálltad helyed, mint keresztben a kévék... Hazádnak hű katonája méltán lehettél... Megőrzött a jó Isten, mátkád várt Reád... "Anyás szeretete" asszonyi hűsége; Drága jó Anyám! Árvaságod kárpótlása-képpen feleséged angyali lény lett. "Földed volt: aranyad" Családod: a kincsed, Egyszer csak arra ébredtél, hogy semmid sincsen... A politika dolgát senki nem érthette, más volt és különc annak az érdeke! A kévét keresztjéből elfújta a szél! Hála az égnek nem hordta szét! Árvíz se kímélte ingóságaid, csak csak a Teremtő hozhatta vissza álmaid! Az égbolt nem keleten borul ma rád apám! Egy tapolcai nyughely örök álma várt. Mysty Kata Csoda született Ahol élt egykor a mama, ott született nekem csoda. Amihez kezét érintette, gyermeki lelkem megihlette. Amikor meleg szava szólt, hozzá semmi nem volt hasonló. Szeretetét tetteibe ölte, karácsony örömét is hozzá öltve. Karácsonyfa dísze fán függő dió, karamell-cukorka, olyan mosolygó. Díszes skatulyák, papírfigurák, linzercsillag és alma, - hazai - jonatán. Betlehem csodája hozzánk beköltözött, melegével köztünk fényárba öltözött. Drága jó édesanyám ezt most köszönöm! Mysty Kata : Volt Anyám... Sírkertek lángrózsáit koszorúba fonja a Megtartó Szeretet. Gyertyaláng égi fényében halottunk kedves arca mosolyog; Lelkek könnyező öröme ringatta a szendergőt öröklét legszebb álmaiba... Volt Anyám... "Korán meghalt". Éltében szívét osztotta szét. "Elfogyott, mint a gyertyaszál!" Most fáklya ég sírja dombján. Testét bajok, gondok fosztogatták... Lelkét bármi rosszal ostorozták, Kezét imába kulcsolta, s azt Istennel megosztotta. Mikor Hozzá elköltözött, szívem bánat foglyaként küzdött, pedig Atyám, Szabadítót küldött! Benne végleg megnyugodtam, Előle már nem futottam. Mysty Kata: Ölében tart anyám Ölében tart anyám. Ringató dal szaván. Mosolya rám vigyáz. Nekem Ő "SzeretetHáz!" Ölében tart anyám. Mosoly tüze varázs. Nyugalmam helyre áll. Fejembe békét pumpál. Ölében tart anyám. Szeme fénye megáld... Álom szememre száll; A csend hona megtalál. Ölében tart anyám. Szeretet - Kincs netán!? Lelkem otthona vár. Nekem Ő a Kánaán! Mysty Kata Ezt mondta egyszer az apám... "Szólj bele hát, nem Szentírás! A cipőd már nem gyerek, benne felnőtt lépeget! Mi a jó neked, te tudhatod, tehesd! Terveidnek menj elébe, s az akarat fénye visz cselekvés terére! Felnőttél, dolgozz az életért, de el ne feledd: A becsület mindenek felett! " Ezt mondta egyszer az apám, - menj az élet rád vár... Neked mi, s hogy lesz jó.. Forgasd meg te a fejedben jól, Nem élhetek helyetted, már nyeregben a helyed! Szólj is bele, s kövesd mint Szentírást.. Kövesd, amit a szíved diktál! Bányászd ki magad lelkednek aranyát!