Válogatás - Egy ölelés

Mysty Kata Mindent vagy semmit Nem élek álomvilágban. Hidd el, hogy nem. Szerettem, nagyon szerettem, Szívből, tisztán és igazán. Nem hittem, hogy valaha bárki Vagy bármi is elszakíthatná Tőlem, aki enyém, s nem rab. Rab én vagyok. Élni erkölcsösen tudok. A szeretet törvénye szent. Amíg éned nem szűnik meg, Egód ural. Ne csak mellettem, élj velem, szolgálataimért szeress. A házasság szövetség is, nem Egyoldalú: Mindent vagy semmit! Egészen akarlak - tudod. Ezt is kapod. Sorsom csak sorsoddal közös. Senkivel nem közösködök. Az önbizalmam nem elég, Hitem erény. Bizalmat érzek irántad, De bírom-é a tiédet? Velem leszel-e jóban-rosszban, Kitartasz-e mellettem mindig, Osztozol fényben, és árnyban És áldásban. Mindennél fontosabb; hitves Maradj meg, ne csak férj nekem. Bármikor is érkezik baj, Időd adod. Törődsz velem, vigasztalva Orvosom leszel és ápolóm. Nem fordulsz el, mint idegen, hidegen, mogorva dühvel. Másnak nem bókolsz, nem csalsz meg. Hűség maraszt. Soha más, senki más nem ölel, Fényezve szemed sugarát. De sok hibádra fény derül. Bizony hamar! Kihunyt lángnak füstje marad. Fejed Ármány karjaiban. Hamis a csók, csalásra száműz. Nézz csak a szemembe, ne hazudj! Bizalom hol? Köztünk megszűnt a szövetség, Bocsánatért se esedezz! evokáció - Szabó Lőrinc : Semmiért egészen

Mysty Kata Veled a nyár Veled a nyár - felhőtlen kék, tavaszt támasztó vétség. őszi íztől dús vétkezés, s téli éjt tűrő szeretés. Veled a kék ki nem fakul, Szó íze selymes, nem avul... Tisztul, vidul szemnek fénye, s marad töretlen ép a lélek. http://s1.netlogstatic.com/hu/p/oo/67273148_9541379_9987073.jpg Neked - hagyom... Partot érő álmok hullámverésben s a tikkasztó napsugár perzselő hevében... jéghideg mindkét karom - fogd! Melegítsd Édesem, neked - hagyom! Egy pillantásod elég ahhoz, hőmérőddé én változom. Zord viharfelhő lopta volna el a napot, Vagy alant a tóhíd aranyló boltívén még ég? Tükrén , amott a fénye szóródik szerteszét. Napom Napodban Ragyogva kelnek ma már reggelek, amióta megismertelek, Örömfelhőket úsztatnak szelek, amióta szárnyad lehetek. Tisztább hitmesék lettek dalommá,s Napom Napodban fürdeti mosolyát. Soha el nem engedlek.... Arcod rózsáinak szirmát bontja rémület, pilláidon halódó mosolypelyhek ülnek. Hőt vajúdnak legyezve könyörgő örömök; homlokodon keresgélő félsz-kérelem oson. Szemeid sarkában ott rejtőzködik a mégis, rettegést kisöprő vidámsága - ott révedez . Kedvet kereső méhecskék döngicsélnek még- igenlő pislogásban, könnyeknek gátjai. Szívemhez kötözve hiába kérsz menlevelet, soha el nem engedlek.... Álmunk fon körbe, - s még-tavaszok játékai; "mégnemeleget" izzanak, küldenek térdre. Arcodon rémület rózsái röppennek szét. Íriszünk Mindeneknek irgalmát színezi. Érted tenném Ha megtehetném.... fák évgyűrűit húznám minden ujjadra, koronájukba pólyáltan őrizném álmod; ágak közé rejtve szerelmünk fészkét... Levélzöldből préselnék gyógyító erőt, hogy föltámasszam a majdnem halott jövőd, és beültethessem életfacsemetékkel lélektemetőd. Boldogság Régtől örökbe kapott álommese, amit csillagköntösbe sző az izzó éj! Napfénybe merülve pillangót úszik, és örök tavaszban májusfához ér! Rózsaszín nyarak szivárványait pókok szövik merengő víz fodraiba. Mélytengeri csigák lélegzik be ... házuk oltalma marasztaló... Mégis lassan, lassan hozzánk is csak elér. Szárnyaszegetten Madárka , madárka néma, csak ül magában... Elmerülve bús lombokban, torkát szorító dalokban. "Bánat ül szívemen, szárnyaim nehezek, repülni sem merek kicsi párom hol lelem?!" Csak szólj hát , csak énekelj, szíved hangjára felel, hozzád röpül csendesen, szárnyalhat a szerelem... "Nincsen párom, megtalálom... Volt egy párom, már csak álom... lesz még párom,,viszontlátom Ha lesz párom, megszolgálom..." Érints meg rózsák türelmével... Egy jó szóval érints meg naponta, csupán csak eggyel... szerény bókkal itass, szomjoltó kedvvel... Érints meg mozdulattal, megbánó bűntudattal, könnyet is felszárító meleg mosolyokkal! Érints meg a rózsák türelmével, naiv gyermekséggel, vigaszt merő mákszemnyi hittel... ki-kijózanító kedvességgel, a csak marasztaló két kezeddel, küzdő szeretetharccal! Érints a hangoddal, simogass meg ártatlan daccal, csak Értemig harccal! Nem hatalommal! Május, a tavasz királynője Teérted élek... És én ezt hogyan értem!? Csak te érted! Élvezem a "megtértem"... Térj meg ma Te is hozzámégve,s így leszek én a fohász! Ne légy "szer"-telen, de örülj szerfölött annak , ami örök! Május a tavasz királynője, Május a tavasz királynője, virágszőnyegen koronázta meg a szerelem ... Májusi szerelem trónján megkoronázva megélt szerelmünk... Uralkodjon örökkön örökké Ámen! Páros az én utam... Neked írtam jó uram, köszönettel jó Uram! Tefeléd visz már utam... Vagy, hogy legyek Örömöm vagy, kérlek maradj! Simogasd a mosolyomat! Bánatom vagy, kérlek maradj! Megszülöm majd mosolyodat. Jelenem vagy, az is maradj! átformálom benned magam. Jövőd legyek, s ha engeded, Öröm égből könnyem pereg.