Gyökereink- Válogatás

Mysty Kata Bálint Bálint Szeretőmnek nincsen párja, Hajlítható vessző-szála. Édes, meleg csókkal keres, Hozzám bújik, bókol, szeret. Neve magyar; Bálint Bálint! Szíve smaragd, örömpázsit! Minden napunk boldog vigasz, Jöhet a tél, ősz, nyár, s tavasz! Célja motor, jövőt kohol, Okot nyomoz, nevel, gondoz: együtt lenni jóban-rosszban, győzni, élni, békít gonddal!

Mysty Kata Hullám a szeretet vizében Nem tűntem el, csak a csönd ölel... s huncut kis bohém terve terel; Keressen, aki hiányomtól izgatott kérdéseket tesz fel. Nem tűntem el, de rejtőzködve Kedv - sziget őriz, magába ölel. S gondolataimat összefonja mosollyal teli örömök völgye. Teljen csakis velem a kedve, az élet még átölel nevetve, Hullám a szeretet vizében eltüntet majd, - kénye-kedvére. Mysty Kata Láttam sírni a napot Könnyezem... Nem áradó könnyzuhatag ez, nem a bánat szemgödröt áztató nedve! Mint a tenger örömtől sós vize kellemes, mert velem sír a Nap is! Átéli lelkem keserédes mély titkait; s föloldozza bűnös világom. Örömittassá teszi álmom! - Te láttad már sírni őt? Nem, ezt te nem láthatod! Folyik fénytollú habja, útját nem állja gond folyama. Valami éteri csoda cseppje, csendes árja oldja izgalmait a múlón feledtető hajnaloknak. Könnyáztatta szemmel látok, génjeimen mosoly buggyan át. Édeni, mint fürge csillámok a havon, mert láttam sírni a Napot! Mys Kata : Lelkünk szomja vezet Vágy vezet Vágyunk nyarat kereső, kergetve tonizálja óhaj. A mégis jobbat keresőt húzza vissza torzító sóhaj. Agyunkban kecsegtető, burjángzó teher villan, járulékos baj, a nyomelőd, tömény méreg,harag iga. Vezet minket lelkünk szomja, társulva a gerjedő akarat. A gyengélkedő hit motorja nyerőnek mindig megmarad. Sóvár, erőtelen testünk fukar, mégis bőségért hajló... mert eleget, leget akar. Az ismételt baj megriasztó. Mysty Kata Napom Napodban Ragyogva kelnek ma már reggelek, amióta megismertelek, Örömfelhőket úsztatnak szelek, amióta szárnyad lehetek. tisztább hitmesék lettek dalommá,s Napom Napodban fürdeti mosolyát. Mysty Kata Dallá lendült hinta ring Bármiről nem írhatok, kötve kötnek metrumok. Evez ritmus, üt a rím, dallá lendült hinta ring! Szavak sora, strófa kész, frissen sül, mint jó kenyér, kiröppenő buborék gyöngye; szálló költemény! Akármiről zenélek, fülednek is kellemest, fülbe mászót, meséset, jó és formatervezett! Szikrája ad meleget, Szépbe szövi hitedet. Csermelyként csobogó dal, enyhet ad, és vigasztal!

Mysty Kata : Család Egy közösség, ahová tartozni jó! - Családépítés, - nincs rá mód?! Nincs munka, ha van sincs kedv, Szüleid szét, vagy elmentek... Rosszul áll a szénád, nincs merszed napjaid futnak... Na - persze! Munkád sem fizet jól, éppen elvagy... Ne csoda, hogy " az agy is kihagy!" Mysty Kata: Mama Első szó, - majd utolsó. Bölcső és a koporsó felett biztosan elhangzó... Örök tavasz, liliomfa... Nyári est friss illata. Őszbe hajló ág varázsa. Lelkünk élet- akusztikája. Szeretetnek palántája. Belső béke kiáltványa. Mysta Kata Anyák... Az anyák a szeretetharc olyan egészen egyszerű közkatonái! Mindig csatát nyernek és hőssé válnak! -------- Virágágyak, hintaágyak; az anyák nyugta bennünk fárad. --------- Szavaik egy Nagy Család az élet egyedüli valóságában, mert a meleg tűzhely parazsai... ----------- Éltetik a maradékok, éhes kis tátott szájjal az utódok, akiktől virágzó nevetésük fakad. Mysty Kata Apám emlékére Anya nélkül cseperedtél, Tekeregtél; Korai halála erre a mentség. Megálltad helyed, mint keresztben a kévék... Hazádnak hű katonája méltán lehettél... Megőrzött a jó Isten, mátkád várt Reád... "Anyás szeretete" asszonyi hűsége; Drága jó Anyám! Árvaságod kárpótlása-képpen feleséged angyali lény lett. "Földed volt: aranyad" Családod: a kincsed, Egyszer csak arra ébredtél, hogy semmid sincsen... A politika dolgát senki nem érthette, más volt és különc annak az érdeke! A kévét keresztjéből elfújta a szél! Hála az égnek nem hordta szét! Árvíz se kímélte ingóságaid, csak csak a Teremtő hozhatta vissza álmaid! Az égbolt nem keleten borul ma rád apám! Egy tapolcai nyughely örök álma várt. Mysty Kata Csoda született Ahol élt egykor a mama, ott született nekem csoda. Amihez kezét érintette, gyermeki lelkem megihlette. Amikor meleg szava szólt, hozzá semmi nem volt hasonló. Szeretetét tetteibe ölte, karácsony örömét is hozzá öltve. Karácsonyfa dísze fán függő dió, karamell-cukorka, olyan mosolygó. Díszes skatulyák, papírfigurák, linzercsillag és alma, - hazai - jonatán. Betlehem csodája hozzánk beköltözött, melegével köztünk fényárba öltözött. Drága jó édesanyám ezt most köszönöm! Mysty Kata : Volt Anyám... Sírkertek lángrózsáit koszorúba fonja a Megtartó Szeretet. Gyertyaláng égi fényében halottunk kedves arca mosolyog; Lelkek könnyező öröme ringatta a szendergőt öröklét legszebb álmaiba... Volt Anyám... "Korán meghalt". Éltében szívét osztotta szét. "Elfogyott, mint a gyertyaszál!" Most fáklya ég sírja dombján. Testét bajok, gondok fosztogatták... Lelkét bármi rosszal ostorozták, Kezét imába kulcsolta, s azt Istennel megosztotta. Mikor Hozzá elköltözött, szívem bánat foglyaként küzdött, pedig Atyám, Szabadítót küldött! Benne végleg megnyugodtam, Előle már nem futottam. Mysty Kata: Ölében tart anyám Ölében tart anyám. Ringató dal szaván. Mosolya rám vigyáz. Nekem Ő "SzeretetHáz!" Ölében tart anyám. Mosoly tüze varázs. Nyugalmam helyre áll. Fejembe békét pumpál. Ölében tart anyám. Szeme fénye megáld... Álom szememre száll; A csend hona megtalál. Ölében tart anyám. Szeretet - Kincs netán!? Lelkem otthona vár. Nekem Ő a Kánaán! Mysty Kata Ezt mondta egyszer az apám... "Szólj bele hát, nem Szentírás! A cipőd már nem gyerek, benne felnőtt lépeget! Mi a jó neked, te tudhatod, tehesd! Terveidnek menj elébe, s az akarat fénye visz cselekvés terére! Felnőttél, dolgozz az életért, de el ne feledd: A becsület mindenek felett! " Ezt mondta egyszer az apám, - menj az élet rád vár... Neked mi, s hogy lesz jó.. Forgasd meg te a fejedben jól, Nem élhetek helyetted, már nyeregben a helyed! Szólj is bele, s kövesd mint Szentírást.. Kövesd, amit a szíved diktál! Bányászd ki magad lelkednek aranyát!

Válogatás - Egy ölelés

Mysty Kata Mindent vagy semmit Nem élek álomvilágban. Hidd el, hogy nem. Szerettem, nagyon szerettem, Szívből, tisztán és igazán. Nem hittem, hogy valaha bárki Vagy bármi is elszakíthatná Tőlem, aki enyém, s nem rab. Rab én vagyok. Élni erkölcsösen tudok. A szeretet törvénye szent. Amíg éned nem szűnik meg, Egód ural. Ne csak mellettem, élj velem, szolgálataimért szeress. A házasság szövetség is, nem Egyoldalú: Mindent vagy semmit! Egészen akarlak - tudod. Ezt is kapod. Sorsom csak sorsoddal közös. Senkivel nem közösködök. Az önbizalmam nem elég, Hitem erény. Bizalmat érzek irántad, De bírom-é a tiédet? Velem leszel-e jóban-rosszban, Kitartasz-e mellettem mindig, Osztozol fényben, és árnyban És áldásban. Mindennél fontosabb; hitves Maradj meg, ne csak férj nekem. Bármikor is érkezik baj, Időd adod. Törődsz velem, vigasztalva Orvosom leszel és ápolóm. Nem fordulsz el, mint idegen, hidegen, mogorva dühvel. Másnak nem bókolsz, nem csalsz meg. Hűség maraszt. Soha más, senki más nem ölel, Fényezve szemed sugarát. De sok hibádra fény derül. Bizony hamar! Kihunyt lángnak füstje marad. Fejed Ármány karjaiban. Hamis a csók, csalásra száműz. Nézz csak a szemembe, ne hazudj! Bizalom hol? Köztünk megszűnt a szövetség, Bocsánatért se esedezz! evokáció - Szabó Lőrinc : Semmiért egészen

Mysty Kata Veled a nyár Veled a nyár - felhőtlen kék, tavaszt támasztó vétség. őszi íztől dús vétkezés, s téli éjt tűrő szeretés. Veled a kék ki nem fakul, Szó íze selymes, nem avul... Tisztul, vidul szemnek fénye, s marad töretlen ép a lélek. http://s1.netlogstatic.com/hu/p/oo/67273148_9541379_9987073.jpg Neked - hagyom... Partot érő álmok hullámverésben s a tikkasztó napsugár perzselő hevében... jéghideg mindkét karom - fogd! Melegítsd Édesem, neked - hagyom! Egy pillantásod elég ahhoz, hőmérőddé én változom. Zord viharfelhő lopta volna el a napot, Vagy alant a tóhíd aranyló boltívén még ég? Tükrén , amott a fénye szóródik szerteszét. Napom Napodban Ragyogva kelnek ma már reggelek, amióta megismertelek, Örömfelhőket úsztatnak szelek, amióta szárnyad lehetek. Tisztább hitmesék lettek dalommá,s Napom Napodban fürdeti mosolyát. Soha el nem engedlek.... Arcod rózsáinak szirmát bontja rémület, pilláidon halódó mosolypelyhek ülnek. Hőt vajúdnak legyezve könyörgő örömök; homlokodon keresgélő félsz-kérelem oson. Szemeid sarkában ott rejtőzködik a mégis, rettegést kisöprő vidámsága - ott révedez . Kedvet kereső méhecskék döngicsélnek még- igenlő pislogásban, könnyeknek gátjai. Szívemhez kötözve hiába kérsz menlevelet, soha el nem engedlek.... Álmunk fon körbe, - s még-tavaszok játékai; "mégnemeleget" izzanak, küldenek térdre. Arcodon rémület rózsái röppennek szét. Íriszünk Mindeneknek irgalmát színezi. Érted tenném Ha megtehetném.... fák évgyűrűit húznám minden ujjadra, koronájukba pólyáltan őrizném álmod; ágak közé rejtve szerelmünk fészkét... Levélzöldből préselnék gyógyító erőt, hogy föltámasszam a majdnem halott jövőd, és beültethessem életfacsemetékkel lélektemetőd. Boldogság Régtől örökbe kapott álommese, amit csillagköntösbe sző az izzó éj! Napfénybe merülve pillangót úszik, és örök tavaszban májusfához ér! Rózsaszín nyarak szivárványait pókok szövik merengő víz fodraiba. Mélytengeri csigák lélegzik be ... házuk oltalma marasztaló... Mégis lassan, lassan hozzánk is csak elér. Szárnyaszegetten Madárka , madárka néma, csak ül magában... Elmerülve bús lombokban, torkát szorító dalokban. "Bánat ül szívemen, szárnyaim nehezek, repülni sem merek kicsi párom hol lelem?!" Csak szólj hát , csak énekelj, szíved hangjára felel, hozzád röpül csendesen, szárnyalhat a szerelem... "Nincsen párom, megtalálom... Volt egy párom, már csak álom... lesz még párom,,viszontlátom Ha lesz párom, megszolgálom..." Érints meg rózsák türelmével... Egy jó szóval érints meg naponta, csupán csak eggyel... szerény bókkal itass, szomjoltó kedvvel... Érints meg mozdulattal, megbánó bűntudattal, könnyet is felszárító meleg mosolyokkal! Érints meg a rózsák türelmével, naiv gyermekséggel, vigaszt merő mákszemnyi hittel... ki-kijózanító kedvességgel, a csak marasztaló két kezeddel, küzdő szeretetharccal! Érints a hangoddal, simogass meg ártatlan daccal, csak Értemig harccal! Nem hatalommal! Május, a tavasz királynője Teérted élek... És én ezt hogyan értem!? Csak te érted! Élvezem a "megtértem"... Térj meg ma Te is hozzámégve,s így leszek én a fohász! Ne légy "szer"-telen, de örülj szerfölött annak , ami örök! Május a tavasz királynője, Május a tavasz királynője, virágszőnyegen koronázta meg a szerelem ... Májusi szerelem trónján megkoronázva megélt szerelmünk... Uralkodjon örökkön örökké Ámen! Páros az én utam... Neked írtam jó uram, köszönettel jó Uram! Tefeléd visz már utam... Vagy, hogy legyek Örömöm vagy, kérlek maradj! Simogasd a mosolyomat! Bánatom vagy, kérlek maradj! Megszülöm majd mosolyodat. Jelenem vagy, az is maradj! átformálom benned magam. Jövőd legyek, s ha engeded, Öröm égből könnyem pereg.

Mysty Kata verse: Meglásd

       

Mindörökké -Szeretve

Mystykata
Szeretve


Az anyaság szépsége
tett igazi nővé.
A gyermekkel éden
élet -teljessége!

-Szeretve nemzettél...
emberi magzatot,
kedves, édes terhet,
új testet a testben.

A Világommá lett
anyaság-szerelem,
Alázatköteles
minden gyermekáldás.
                                                                                                                        

 

Mysty Kata: Nőből anyává

Mysty kata
Szeretve

Az anyaság szépsége
tesz igazi nővé.
A gyermekkel éden
élet -teljessége!

Csak szeretve nemzel
emberi magzatot,
kedves, édes terhet,
új testet a testben.

Világ világa az!
Anyaság-szerelem
alázatköteles
ép gyermekáldásért.

Mysty Kata
Szeretve

Az anyaság szépsége
tett igazi nővé.
A gyermekkel éden
élet -teljessége!

-Szeretve nemzettél...
emberi magzatot,
kedves, édes terhet,
új testet a testben.

A Világommá lett
anyaság-szerelem
alázatköteles
ép gyermekáldásért.







Mysy Kata
Nőből anyává


Nőből anyává tettél
Széppé szültél engem,
Teljes és egymásért élet
Gyermeket nemzett.

Emberi sors, - mondod,
Kitérni nem lehet,
Pörget édes teher,
s körötte egy világ forog!

Az élet sorsváltó ajándék,
az anya szerelme...
- Alázatköteles
 a gyermekáldásért.

--------------------

Atyám Fia, Neked is köszönöm!
Méltóvá is Te tettél
e drága kegyelemre!
Meghalt a bűnöm,a gőgöm.

Halandó Általad Élő,
lehet majd halhatatlan,
ha a gyermekét is
gondjaidra bízza...

Kísértés soha nem vonja
magához hidegen,
Tudja, hogy az idegen 
irigység idegesen megfojt.

Aki jó, azt veszi célba
bűnök garmadája,
A sok éhes parázna,
a lelked mért is gyalázza!?

-------------------

Csak az Igaz szeretet ment meg
ebben a beteg földi létben,
és önbecsülésben így nyertes.
Csak hittel hiteles és győztes
minden  életcsata...

Múzsák és szerelmek : Karinthy Figyes

        
 http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/honapkonyve/karinthy/karinthy.html

     A Karinthy-írások kedvelői és az életrajzi művek olvasói újabb csemegét vehetnek kézbe. A 120 éve született Karinthy Frigyesről szól az Ünnepi Könyvhétre megjelent Szerelmes magyar írók sorozat legfrissebb kötete, az Egyfülű kosár.

    Egyfülű kosár - olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen - de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik - így határozta meg a szerelem fogalmát Karinthy Frigyes. Az író életét négy nagy szerelem alakította, melyet nyomon követhetünk műveiben is. Időrendben az első Harmos Ilona, akit már színinövendék korától ismert és szeretett a fiatal Karinthy, szinte egészen addig, míg a hölgyet Kosztolányi feleségül nem vette. Következő szerelmét, Judik Etel színésznőt már az író ragadja ki egy rossz házasságból és szökteti meg, hogy frigyre lépjen vele. „Boga” tragikusan korai halála után Böhm Aranka veszi át a múzsa feladatát. A második feleség, a szenvedélyes Aranka több mint másfél évtizedig színesíti érzelmi viharaival házasságuk hétköznapjait. Karinthy utolsó éveinek mindeddig homályban maradt, titkos szerelmi története Rozsnyai Polett írónőhöz fűződő kapcsolata.

    Első szerelmeiről önéletrajzi fogantatású írásaiban megtaláljuk a szerelmi érzés kialakulásának és fejlődésének állomásait az ártatlan vonzalomtól a viszonzott szerelemig. A felnőtt szerelem Harmos Ilonka színésznő alakjában toppan elé. Ezt a kapcsolatot nemigen hangsúlyozza egyetlen életrajzírója sem, de Kosztolányiné Harmos Ilona írásai - melyekben gyakran rajzol negatív képet Karinthy mindkét későbbi feleségéről - árulkodnak erről a szerelemről. Kosztolányi Dezső mellett külön könyvet szentel Karinthy Frigyesnek és fiatalsága emlékeinek.

    1910 szeptemberében újabb színésznő jelenik meg Karinthy életében, a drámai hősnő Judik Etel. A fiatal író 1912-ben megszökteti az asszonyt, akiről tudja, hogy több gyermekes anya, s akit a férj revolverrel kezében napokig üldöz. Negyedszázad múltán így emlékszik vissza erre az időre. Első feleségemet, a bársonyszemű, szelíd és szenvedélyes színésznőt hoztam ide, romantikusan szöktettem meg férjétől, sötét öltözőkön és süllyesztőkön át, revolverrel a kezemben. Fél évig bujkáltunk Berlin mellett a szép ifjú Freudenauban, úgy éreztük, örök élet kezdődik. 1913-ban kötnek házasságot, s Karinthy számára Etel a legteljesebb boldogság. Imádott felesége harminckét éves korában, spanyolnáthában meghal.

    1920-ban Karinthy ismét megházasodik. Megint elvált asszonyt vesz feleségül, Böhm Arankát. Aranka rendkívüli jelenség volt, igazi kreol szépség, szenvedélyes indulatos, forrt, pezsgett körülötte a világ, alkalmatlan volt arra, hogy írómesterséget gyakorló férjének nyugodt, alkotásra alkalmas légkört teremtsen. Házasságuk a szokványostól nagyon eltérő kapcsolat volt, és bővelkedett olykor mulatságos, olykor megbotránkoztató, hol viharos, hol vidám, legtöbbnyire a nyilvánosság előtt zajló izgalmas-mozgalmas jelenetekben - írta róluk Devecseriné Guthi Erzsébet. Aranka azt a nőtípust elevenítette meg, akitől Karinthy egész életében viszolygott, s aki után egész életében vágyakozott.

    Utolsó nagy szerelme Rozsnyai Polett író, újságíró, a húszas-harmincas évek budapesti társasági életének és művészvilágának sajátos egyénisége. Kávéházakban, értelmiségi körökben sokan ismerték, tevékenységének írásos nyoma csekély. Néhány régi fénykép bizonyítja, hogy meghitt viszonyban állt Karinthyval egészen az író haláláig.

    Karinthy Frigyesnek legbizalmasabb „ügyei” sem maradtak titokban a korabeli Pesten. A népszerű író vállalta ezt, különösebben nem is nagyon izgatta semmiféle „leleplezés”. Az Egyfülű kosár egy páratlanul gondolkodó művész szerelmeinek nyitott könyve. A kötetből megismerjük kapcsolatainak egy-egy szép epizódját ugyanúgy, mint némely viharos családi eseményt, hol Karinthy, hol a kortársak - Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Somlyó Zoltán, Devecseri Gábor stb. - hol fia, Karinthy Ferenc, vagy unokája, Karinthy Márton tolmácsolásában. A kötetet Fráter Zoltán állította össze.