"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Versem útja...
Versem kicsi zöld faággal
ölében útra kelt, nagy vágyakozással
pihenni egy kőre letérdepelt:
s nyomban el is aludt, álmodott
is talán; s közben friss dal
szárnyai érintették sután.
Hirtelen az ágacska tőle kirepült,
s mint eldobott kő zuhanva földre ült.
Most esőfelhő hátán ül rügyben fakadtan
kis virág szirmaival ölében tapadtan.
Hirtelen dal szárnyán velük ringatón, meseszél
szórt csillogó álomport szerteszét.
Aztán a felébredő vers kereste csak kereste;
de az ágacskáját lelni sehol sem lelte.
Helyén csodák csodája virágszirom ült,
vele siklott tova az égi mezőn...
Tovább és tovább együtt a csönddel,
félelem nélküli boldog örömmel.
A zene nyitott kapuja várta,
csakis a zene várhatott rája,
ott, ahol a szó elül, valahol
az üveghegyen belül.
ölében útra kelt, nagy vágyakozással
pihenni egy kőre letérdepelt:
s nyomban el is aludt, álmodott
is talán; s közben friss dal
szárnyai érintették sután.
Hirtelen az ágacska tőle kirepült,
s mint eldobott kő zuhanva földre ült.
Most esőfelhő hátán ül rügyben fakadtan
kis virág szirmaival ölében tapadtan.
Hirtelen dal szárnyán velük ringatón, meseszél
szórt csillogó álomport szerteszét.
Aztán a felébredő vers kereste csak kereste;
de az ágacskáját lelni sehol sem lelte.
Helyén csodák csodája virágszirom ült,
vele siklott tova az égi mezőn...
Tovább és tovább együtt a csönddel,
félelem nélküli boldog örömmel.
A zene nyitott kapuja várta,
csakis a zene várhatott rája,
ott, ahol a szó elül, valahol
az üveghegyen belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése