Interjú

Ismerkedjünk meg Mysty Katával a költővel

,,Mindent másképp látsz, ha szeretsz. Felragyog a szürkeség, ünnep lesz a hétköznap, nagybetűs lesz annak az embernek a neve, aki fontos neked. Másképp tekintesz a szerelmedre, a gyerekedre, a barátodra, az anyádra és apádra vagy bárkire, még a kutyádra is: észreveszed bennük a csodát”.

/Müller Péter/

          A szeretet csodája  bennünk van valóban, de igazán akkor tölti be életfunkcióját, amikor nem önmagunk felé irányul, hanem a másik ember felé, s ha feltétel nélkülivé válik. Miképpen ? Úgy, hogy egyfajta eredeti szerelmi 3 szögben élsz . Ha Isten nincs a szövetségünkben , emiatt

 űr keletkezik  két ember között, s ezt  valami más tölti majd ki. Legtöbbször rossz szokásokból kialakult  káros  szenvedélyek . Ettől  megsérül a szeretet , s a csodája  elvetél . Szerencsére meg nem semmisül, főnixként mindig  újjászületik, mert a szeretet örök.

 

     

 

Mysty Kata néven jelennek meg írásai, és tudom, hogy számára nagyon fontos a szeretet. De ki is ő valójában? Katikám, kérlek, mesélj magadról, gyermekkorodról, ifjúságodról, mindarról, ami meghatározta kedves, szeretetteljes személyiséged kialakulását. Mert látom, hogy szemedből a jóság a szeretet meleg fénye árad.

    "A szabadság madara" röppent ki: 50. március 15-én , amikor születtem. Szülővárosomban Mátészalkán érettségiztem, Tunyogmatolcson nevelkedtem. Nyíregyházán végeztem tanárképző főiskolát,  magyar-orosz  szakos tanár lettem. Gyermekkori álmom valósult meg.       Ott voltam gyerek,  ahol Petőfi Sándor "A falu végén kurta kocsma "című versét írta. Zalka Máté szülőházán emléktábla jelzi , szülötte volt községünknek. A két Szamos ölelő karja dédelgetett, vigyázott rám gyermekútjaimon .. 56-ban elsős elemista voltam,  még ma is  elevenek az emlékképek bennem az orosz tankok Budapest felé vonulásáról.
Tanyán kezdtem tanítani, Debrecen mellett Martinkán. Folytattam Komádiban, román határszéli helységben. 1974 - 2006 –ig Nyíradony lett színtere életemnek egészen a nyugdíjas koromig. Családdal ajándékozott meg a jó Atya ,férjem is nyugdíjas; még együtt vagyunk , egy informatikus fiammal és szoc.polt. végzett lányommal.                                                                      

 Gyermekem

szívem valami erős pengeél
benne életünk őssejtje éldegél
a szívem dús kalászt termő mező
benne léted testőre védelmező
szívem elrejtett sziklakolostor
benne ott van mindig a mentő ostor
a szívem gyógyító angyali üzenet
benne lelkedet orvosló áldott kenet
Debrecen2011.05.04.

Holt - Szamos , szívem ünneplőben,Nyíradony Ált. iskola volt munkahelyem, Debrecenben élek,

Úgy tudom, hogy pedagógusként élted le eddigi életedet. Milyen szakon végeztél?

Nyíregyházán végeztem tanárképző főiskolán nappali tagozaton,  magyar-orosz  szakos tanár lettem. Gyermekkori álmom valósult meg.  Kelet felől fújt " errébb" kicsit szél.. Ahonnan az egyik nagy kedvenc, Váci Mihály is érkezett. Nyíradonyban tanítottam 36 évig . A tanítás nem munka volt,  - Isten a tanúm - , hanem  szerelem. A gyermekszeretet ma is meghatározó az életemben, gyermekversekkel igyekszem értük is még dolgozni, tenni …nagyon kell!
Tanítani
Viharban haladni előre.
Sodró árban hánykolódó hajókban;
partot érni parttalan vizeken...
kikötni ismeretlen szigeten...
úszni árban és lapályban...
hullámhegyek karmaiban mélyen.
Partot érni, homokban hemperegni...
színes léggömböket az égnek eregetni...
gyermeki mosolyban megfürödni...
és sikoltani a Mindenség dalát.
 

         Nem kis büszkeséggel tölthetett el az a siker, amikor Kazinczy díjas diákom, Dankó Zsuzsa országos első helyezéssel az akkor  még Kölcsey Ferenc Gimnázium és Általános Iskola tekintélyét  rangját emelte. 

 Egyik legnépesebb osztályom             

                       








 

Hogyan sodort az élet a költészet felé, és mikor kezdtél el játszani a szavakkal?

      
 Gimnazista voltam, az első szerelem lázában égtek papírra a sorok…

Azok nem maradtak meg, az idő, no meg elsodorta a 68-as szamosi árvíz Tunyogon. Aztán  Naplót  írtam diákkorom , a tanítás évei alatt. De  verseltem én  folyamatosan a versszeretet örömével , az önkifejezés bátorságával. Versírása komoly öngyógyítás .

      Sokszor adtak  menedéket a versek, ha  megfáradtam.  A vers lett gyóntatóm és gyógyítóm, ezért  is bízom benne, hogy másoknak is segít, mert  a líra  sajátos eszközeivel az

örökkévalóságot szolgálja. Hiába is beszélnek a művészetek halálaról.
         "A fájdalom szül, a gyönyör elvetél.."- igazsága bizonysággá vált.
       A vers szeretete meghatározó lett egész életemben. Ez elkísér halálig .
        
         Természetesen  az örömöm akkor többszörös,  ha másoknak is az. Ha  tetszik, amit írok , amiről gondolkodom...  Mindent meg is akarok osztani, adni szeretek, mindig mindet átadni, továbbadni ; hiszen a tanári hivatás is ilyen szokást, szenvedélyt feltételez.
        Az iskolában egy irodalom szakos tanár rendszeres dolga volt az ünnepségek forgatókönyvének írása . Örömmel tettem, készítettem fel diákjaimat a szavalatokkal és a műsorban való szereplésre. Versközelben lehettem állandóan.
                 

     Márc. 15-ére készülés

Emlékszel-e még az első versedre, hol és kinek írtad, és mikor merted megmutatni a ,,nagyközönségnek”.

Amikor komolyabbra fordult a dolog, drága barátnőmnek adtam a

kezébe. Ő szintén irodalom szakos volt, sőt tollforgató is. …Biztató volt a visszajelzése, neki elhittem  : hogy Lelkem a kertem…

Érdekes epizód ,hogy  amikor egyik pedagógus napi ünnepségen búcsúztattuk egy  kedves kollégánkat, ott gyorsan fogant meg egy vers Útravaló címmel, amit kértem , hadd olvassak fel…Merész lépés volt, egy szuszra, és  azonnal nyilvánosság elé vinni. Ma már többet foglalkozom a versekkel, pihentetem , alakítom őket …mondhatnám gondozom.

                        

Mely internetes portálokon publikálsz, és tagja vagy-e valamelyik irodalmi körnek, vagy társaságnak?

 Verseimet a Poet.hu oldalon kezdtem  el írni, úgymond  kiadni,  aztán  az Amatőr Versek  Fórumán,

 a Napkorongon ,  és Tollal.hu-n is mennek manapság .   Cikket írok a Feleségek.hu –n  és  Honlapjaimon.               

 Nyugdíjasként most másfél éve szerkesztői feladatokat látok el, alkotó-otthonom lett az Élő Magyar Líra  Csarnoka. Kitűnő főszerkesztőm Pete M. László, mentoromnak is Őt tekintem. Szerkesztőtársaim, valamint az ott publikáló alkotótársaim egyben tanítómestereim.

  
                                              

Épül kapcsolatom és hála istennek gazdagodik is : a Batsányi - Művészi Társaság neves alkotókörei is szeretettel elfogadtak, meghívást kaptam. Lélekben már ott vagyok . Az egymásra figyelés kölcsönös és tiszteletteljes.
    Ma is szorosan kötődöm az irodalomhoz.   Sorozatot írok Múzsák és szerelmek * címmel
 Összesen eddig 15 költőről készült el. Remélem  komoly segítséget adok ezzel akár az érettségizőknek , akár gyakorló pedagógusoknak  a felkészülésben. Az irodalomban való jártasságom  így nem vész kárba...Bennem is szinte állandóan felszínen maradhat sőt, frissülnek az irodalmi ismeretek.
     Ma már fontos helye van életemben a vallásnak is, hisz a szent  fa is  innen eredő költői kép.   
     galamb              
   
     vagyok mint mindenki más
      erő a lélek tengerén ..
      só a a bányák legmélyén
      víz a sziklák lábainál - alant
    

     öröm a verő öklökön..
     árvacsalán völgykatlanok szélén..
     csaló egy lyukas csónakon..
     galamb a Bárka légterén

Van-e önálló köteted, és ha igen hány darab, ha ez idáig nincs, szeretnéd-e kiadatni a verseidet?

  Antológiákban jelentek meg verseim
      David Arts Jubileunmi 
       Antológi 2002-2012
 valamint a Szivárványból szőtt Nap
 a Napkorong gondozásában   
  Idén a Verslista és a Poet Antológiáiban
      is ott lesznek verseim
 Önálló kötettel nem rendelkezem. Kötetkiadást egyelőre nem is tervezek.

Milyen érzés tölt el egy-egy vers megírása után?

Ha írok...

                        
                           Ha írok, szabad vagyok ,
                           mint a madár és szállok ,
                          szállok gondolat nyomán!
                       Aztán landolok az Öröm-fokán!                             
      
 Az anyaság, a szülés, gyermeknevelés,  a család, otthon , szerelem , csalódás, szenvedés és a szeretet, barátság élménye: életünk attitűdjei dalba kívánkoznak...Énekelni jó! Dalban dalra fakasztva frissíteni és frissülni, édes anyanyelvünk  magzatvizében fürödni! - A boldogság pillanatainak megtapasztalása.

        Az írás ma már nem csak hobbi, alázattal , az írás olvasók iránti felelősségével számolva veszem kézbe a tollat!  A  gyerekek, sőt a felnőttek érzelmi nevelése csak elhivatottan lehetséges...Az írás tartalmassá tette, sőt kiteljesítette az életemet. Engem meg talán - szerénytelenség nélkül - bölccsé . Alkalmasabbá váltam az életre,  s azt remélem,hogy embertársaimat is azzá tehetem.                                                                                              

Van-e kedvenc költőd, és ha igen, miért pont ő?

Nagyon sokan vannak, klasszikusok is, kortársak is.

A Leg viszont József Attila …

Azért , mert vallom, amit Ő:

„Én költő vagyok, de nem kell dicsőség,

ily ünneplést én Istenre hagyok.”

Érzem amit Ő:

Babits Mihály :"Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek."

Karinthy Ferenc : " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"...kezdetű verse  ma is nagy-nagy kedvenc. Versíráskor ez is nagyon motivált .

               

 

Irodalmi munkásságodért részesültél-e valamilyen elismerésben?
                        
Fontos hangsúlyoznom, hogy amatőr költőnek tartom magam,
s ez is óriási, mert ott fönn édesanyám, lenn pedig gyerekeim
szemében csillan , rejtőzik az öröm! Ez a legnagyobb elismerés nekem, ez ami megillet.
Ráadás, ha volt tanítványaim is elolvasnak és vissza is jelzik ezt.

Ha valaki írásra adja a fejét, szenvedélyévé válhat, nem tudja letenni a tollat.
Ha valaki nyitott természetű, mindent kitár , de mindent be is fogad. A lírai én nem spórolhat magán…Kiírja magából örömeit, fájdalmait ; így kirajzolódik olvasói előtt ÉLETE."Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
„  Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el,
amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,
és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

/ Müller P./

Kedves Katikám, a magam és a magazin szerkesztősége nevében, kívánok számodra, erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet. Kívánom, hogy az a fény, amely szemedből tükrözik, egész életeden át világítson mindenki számára.