Nyíradony - Debrecen

Mysty Kata: Debrecen

Itt élni ajándék nekem, benne
megvan Mindenem : otthonom,
férjem, családom , gyermekem .
A kálvinista Róma az Életem!

Gyerekkori vágy vonzott vissza
e tájra , akkor még a Csapó utcán
is sárga villamosok jártak.

Másoknak távoli Jeruzsálem
vagy Párizs, de nekem Debrecen
Nagyerdője az álomoázis ...

Petőfi egy héten át
bérelt jéghideg szobát, ahol
János vitéze napvilágot lát .

Az írás szerint Lúdas is
e helyt húzta háromszor
"deresre" a kevély Döbrögit ,

"Meg is javult a földesúr!"

Nyilas a híres Református
Kollégium eminens diákja,
- de a lutri
 és Bellácska szerelmi ügye 
 a" biztosítékot kivágta"!

Csokonai Vitéz szülőháza is áll,
  tábla jelzi ezt a Hatvan utcán.
Sírhelyére a kiránduló rátalál,
A Reményhez is, - amely csodás!



Mysty Kata
Nyíradony

Zsebemben egy friss diploma
lett hivatásom mentora.
Munkahelyet Nyíradony kínált,
Fészket is rakott biz` alám...

Komfort nélküli kicsi szoba,
ott volt, ahol az iskola.
Főútja; Kossuth, - nyílegyenes,
Debrecen felé elvezet.

Sorsom szele fújt talán ide,
népes falu kis terére.
Beültetett lakosok szívébe,
ágyat is vetett szögletébe`.

Életet oltott belém, hogy
életek fénye legyek, nemcsak
lámpás az éjsötét létben...
Példa is, példás küldetésben.

1969.

az_ÚR-KÉK

 
Mysty Kata
Két Fél egy egész


Társ a társával egész,
az Egy; csak egy Fél,
s nem kerek egész.

Önzés foglya, megfogja...
Két különc fonata csak
összeérve lesz mesés
az Ősz rókaveres ölében.

A társ társával már nem "fél",
öröme is kerek egész.
Millió örömtől "megérten,"
másikat szorít ölében,
szeretetédes ízében !
 
Mysty Kata
Itt vagy még

Ágyazz a szívedbe,
költözz a lelkembe,
erősíts és engedd,
a mentsvárad legyek.

Temesd a múltat,
kísért, - szenvedsz.
Jobb jelent érdemelsz,
hozzám jövő emel.

Tedd kinccsé életem,
így lesz a mindened,
Itt vagy még énvelem,
elég lesz majd nekem.

Mysty Kata
Szeretve

Az anyaság szépsége
tesz igazi nővé.
A gyermekkel éden
élet - teljessége!

Csak szeretve nemzel
emberi magzatot,
kedves, édes terhet,
új testet a testben.

Világ világa az...
Anyaság-szerelem!
Alázatköteles
minden gyermekáldás.

Mysty Kata
Esik

Felhőből csurran,
édeni lehelet, - fátyol.
Szeretem, ha esik.
Ahogy a csönd eltávolodik,
és mi közeledünk
csupa könny ablakunk felé.
Zendül záporos zene,
s csobogó cseppek
halmán kél nyugalom
s nüansznyi izgalma
bennünk..
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök..
s nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás...
Elillan a perc, de pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend,
de a szemedben
mintha újra cseperegne...

Mysty Kata
az_ Úr_ kék

Szabadságom
boldogság;
boldogságom
szabadság...
bezártan is
szabad lélegzet,
mert - ott benn
a gondolat :
az_ Úr - kék madár,
a Boldogság,
röpít egy életen át.
Mosolyt iszik,
benne fürdik,
tollászkodik,
hulláma legyezőként
hűti, s nap lángjában
fűti szerelmesek
hamvas arcát.
Hulló pelyhei
csomókba gyűlnek ,s
kéklőn gazdagon

égboltra terülnek.

 Mysty Kata

Színezd át életed!
Ha megfakultak testeden az érintések ,az öntudat
mércéje, arcod hamva, éned fénye,
ajkaid pírja, csókjaid íze;
Színezd ujjra, színezd újra !
Ha halványultak tekinteted tüzei,hangjaid
tónusai,szavaid színe,mondataid módjai,
igéid "ideji",a tagadás útjai;
Színezd újra, színezd ujjra!
Ha színtelenedtek az ünnepi fények,arcod
mosolya,pillantásaid leple,lépteid nyoma,
a hétköznapok ritmusa,dacod felhői ;
Színezd újra, színezd ujjra!

Ha szürkültek szüleid álmai,őseid sírfeliratai,
barátaid levelei,ismerőseid "intési",
az evangélium igéi,szeretteid bájai ;
Színezd újra, színezd ujjra!

Ha hókultak benned a kották hangjegyei,
a múlt emléklapjai, táncaid örömei,a jelen
izgalmai,a muzsika szólamai,Bibliád lapjai!
Színezd újra, színezd ujjra!

Mysty Kata
Hullám a szeretet vizében
Nem tűntem el, csak a csönd ölel...
s huncut kis bohém terve terel;
Keressen, aki hiányomtól
izgatott kérdéseket tesz fel.
Nem tűntem el, de rejtőzködve
Kedv - sziget őriz, magába ölel.
S gondolataimat összefonja
mosollyal teli örömök völgye.
Teljen csakis velem a kedve,
az élet még átölel nevetve,
Hullám a szeretet vizében
eltüntet majd, - kénye-kedvére.


Mysty Kata
Láttam sírni a napot

Könnyezem...
Nem áradó könnyzuhatag ez,
nem a bánat szemgödröt áztató nedve!
Mint a tenger örömtől sós vize
kellemes, mert velem sír a Nap is!
Átéli lelkem keserédes mély titkait;
s föloldozza bűnös világom.
Örömittassá teszi álmom!
- Te láttad már sírni őt?
Nem, ezt te nem láthatod!
Folyik fénytollú habja,
útját nem állja gond folyama.
Valami éteri csoda cseppje,
csendes árja oldja izgalmait
a múlón feledtető hajnaloknak.
Könnyáztatta szemmel látok,
génjeimen mosoly buggyan át.
Édeni, mint fürge csillámok a havon,
mert láttam sírni a Napot!
Mysty Kata :   Vezet lelkünk                                                                      Vágyunk nyarat kereső,
kergetve tonizálja óhaj.
A mégis jobbat keresőt
húzza vissza torzító sóhaj.

Agyunkban kecsegtető,
burjángzó teher villan,
járulékos baj a nyomelőd,
tömény méreg, s harag-iga.

Vezet minket lelkünk szomja,
társul vele gerjedő akarat.
A gyengélkedő hit motorja
nyerőnek mindig megmarad.

Sóvár, erőtelen testünk fukar,
mégis bőségért hajló...
mert eleget, leget akar.
Az ismételt baj megriasztó.



                                                                
Mysty Kata
Napom Napodban
Ragyogva kelnek ma már reggelek,
amióta megismertelek,
Örömfelhőket úsztatnak szelek,
amióta szárnyad lehetek.
tisztább hitmesék lettek dalommá,s
Napom Napodban fürdeti mosolyát.




Mysty Kata
Dallá lendült hinta ring
Bármiről nem írhatok,
kötve kötnek metrumok.
Evez ritmus, üt a rím,
dallá lendült hinta ring!

Szavak sora, strófa kész,
frissen sül, mint jó kenyér,
kiröppenő buborék
gyöngye; szálló költemény!

Akármiről zenélek,
fülednek is kellemest,
fülbe mászót, meséset,
jó és formatervezett!

Szikrája ad meleget,
Szépbe szövi hitedet.
Csermelyként csobogó dal,
enyhet ad, és vigasztal!
 
 Mysty Kata
Mindörökké

Érzem még, örökre szeret,
örökké él a szerelem.
Mindörökké ég, lángja még
életet vérző bíbor ég.

Tavasz jön, és csupa virág,
zöldbe borul egész világ,
Napkorongon is madár ül,
fény - fiókáknak hegedül.

Szív a szívnek olyan áldás,
sziklakerti virágágyás,
vízesésnek muzsikája,
csendéletnek színvilága.

Read more: http://anyajegy.hupont.hu/9#ixzz2zdHEvw13

Húsvét ünnepe elé

Mysty Kata
Vajúdik

Borzongsz bele,  nem hiszed.
A kételkedés elveszthet.
A tévedés, ha nem engedsz,
marasztal mint a kereszt...
Vajúdik az élet-érv,
a minden hiábavaló,
 a nem örökkévaló!
A nem örökkévaló,
mindig hiábavaló,
az élet - halál érvelés,
   kínnal vajúdó kesergés.
Borzongsz bele, mégsem hiszed.
Megmarad, feszít a kereszt.
A tévedés elereszt,
    így a kétkedés elveszthet.

„Uram, mindent, amit teszek, érted teszem. Tudom, hogy te értékesnek tartasz, hiszen látom azokból az áldásokból, melyeket adtál. Ezért dicsőíteni és tisztelni foglak ma gondolataimmal, szavaimmal és cselekedeteimmel. Krisztus nevében. Ámen.”

Mysty Kata
Istent kerestem

Megmostam lábát
a hegynek,
harmatos harmatban
elestem,
hol jártam, - kérdezed
ijedten,
föld szívében Istent
kerestem.

Visszhangot sodort
felettem
töviskoszorús ág,
 de fény lesett...
és Isten keresett,
Rogáte!
Soli Deo Gloria!
Kegyelem!

Mysty Kata
Jövel Jézus!

Jövel Jézus! Értünk, hogy megértsünk.
Jöjj el ismét közénk, halandókért!
Váltsd ki újra bennünk az ébredést;
a Hozzád méltó újjászületést!

Lelked zenéljen, s ébressze föl
a szunnyadók hitét,  vedd el az
elveszejtők vérszomjas kedvét!
Szűnjön már a könyörgő kesergés!

Nyíljon hajnala a megmaradni
akarás, s az öntudat mámorának!
Légy Uram "emberkovács", szekercéd
újítsa a magyarság szúette keresztjének!

Ámen!