Mysty Kata
Kóbor ősz jár-kel
Felhők mögött nézd,
alig kék már az ég,
s a nap is hűvös dalra kél.
Vajon mit mesél a szélnek?
Kottáján színes tavasz-ígéret?
Kóbor ősz jár-kel,
s ha havon toporog,
hideg köd köti meg lábát.
Fürge gyík mellette gyorsan
söpörve, lyukat túrva eloson.
Kóbor ősz jár-kel
Felhők mögött nézd,
alig kék már az ég,
s a nap is hűvös dalra kél.
Vajon mit mesél a szélnek?
Kottáján színes tavasz-ígéret?
Kóbor ősz jár-kel,
s ha havon toporog,
hideg köd köti meg lábát.
Fürge gyík mellette gyorsan
söpörve, lyukat túrva eloson.
Mysty Kata: Színek színe
Színek színe;
égszínkék,
a mindenség
térfelén!
Tisztaság és
ragyogás;
- áhítattal
várva élek!
Fénybe hulló
égi kék,
harmat selyme
megigéz .
Tó vizének
tükrén fény,
mosolyt úsztat
lágy ölén,
arca bája
a remény,
szerelemtől
gyöngyfüzér...
Kék ködökben
hegyen-völgyön
reményfonál
rajzolat...
ébren léttel
kút-at kutat ,
életkedve
kegyes tűz,
mindhalálig
egybe fűz!
égszínkék,
a mindenség
térfelén!
Tisztaság és
ragyogás;
- áhítattal
várva élek!
Fénybe hulló
égi kék,
harmat selyme
megigéz .
Tó vizének
tükrén fény,
mosolyt úsztat
lágy ölén,
arca bája
a remény,
szerelemtől
gyöngyfüzér...
Kék ködökben
hegyen-völgyön
reményfonál
rajzolat...
ébren léttel
kút-at kutat ,
életkedve
kegyes tűz,
mindhalálig
egybe fűz!
Bujkál a nap...
Aranylik bennünk még a nyár,
bujkál a nap játszi kedve,
- Felénk tekint sok titkos ág -
köztünk jár még epekedve.
Lenge nyári szél legyez,
Kacsintva int az ősz felé,
Tavaszt váró szeme csillog,
De jégbe zárt szívében tél.
Mysty Kata
Avar fedi tavaszunk
Ágról szakadt levelek,
együtt érzek veletek,
Az élet íze, színe rég,
egy bánattemető regény.
Elhullotok, elhullunk,
egyszer véget ér utunk.
"Ágrószakadtak" vagyunk,
elszáradunk, meghalunk.
Elhullotok, elhullunk,
avar alatt álmodunk.
Ágról szakadtak vágyaink,
Visszatérnek álmaink.
Ágrólszakadtak vagyunk,
avar fedi tavaszunk.
Fákról ezer szín pereg
levélen vérző ereken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése