Mysty kata
Ámorakác pirkadat
Föltekintek álmosan, föl az égre; virrad,
és vissza rám fényt fényre csöpögtető csillag!
Feketéllő felhőtincs már sírásra hegyez...
éjjel nyíló rózsa meg szél csókjának enged.
Álmosodva pislákol fentről le sok csillag,
fénycsíkot húz szalagon szekér és elringat.
Csend - esőben zendülve élénk zöld dal fakad,
ámorakác pirkadat meg menten rá' harap.
Mysty Kata
Tavasz - pillanatok
Tegnapi liliomillat kering, dacol,
színével tenger szirtet rajzol valahol.
Barackfa virágzik, s közöttük jár - kel,
a szem improvizál kibomló rózsa bájt.
Táncoló liliom keringője döccen,
'míg színnel tengert rajzolva szálldos.
Barackfa virágra méhecske röppen, kelyhekhez invitál szirmokról röpte.
Tavasz - pillanatok
Tegnapi liliomillat kering, dacol,
színével tenger szirtet rajzol valahol.
Barackfa virágzik, s közöttük jár - kel,
a szem improvizál kibomló rózsa bájt.
Táncoló liliom keringője döccen,
'míg színnel tengert rajzolva szálldos.
Barackfa virágra méhecske röppen, kelyhekhez invitál szirmokról röpte.
Aranyág dal
Kire vársz, kis madár,
Megértő társra vágysz ?!
Hívogasd szép daloddal,
s rátalálsz angyaloddal.
Addig is énekelj!
Vidámság fészket lel!
Hangjegyed, s a kottája:
üzenetnek aranyága!
Mysty Kata
Kalitkában
Madarat sose fogtam ,
kalitkában magam voltam
mint rab madár bezártan.
Repülni nagyon vágytam,
Ritkán, ha öröm rám talált,
madarat velem fogatni
bizony könnyen lehetett.
mert szárnyára is vett engemet!
Váratlanul nyílt kalitkám,
talán egy huncut kisgyerek,
egyszer szabadon engedett,
Gyerek mást nem tehet!
Szívmadár
Hallom, hogy dobogja szívem:
foglár, vagy strázsa egyhelyben,
szuronya kezében és üvölt:
- Ki soha, de soha nem engedem!
Hallom élces hangját, haragját,
Nem tudom, hányszor már!
Minden szava ostorcsapás,
Szívem pitvara rég zárva áll.
Hallom, hogy veri dobra szívem:
a foglár, a strázsa csak veszteg,
szigorú szemében nincs kegyelem,
Kegyetlen! Jottányit sem enged!
Kedves Kata! Szépek a verseid,képeid! Gratulálok. Ölellek Marika
VálaszTörlés