Árpilis 11. A költészet ünnepén

  Mysty Kata: Te Csodagyerek!
      / József A. /



Sorsomat sokszor a sorsodhoz mértem,
megértettelek Téged - Te csodagyerek!
Soha sem fogom föl, hogy miért gyötörtek
öltek, temettek folyton mostoha évek...

Az élet konokul, bitangul; becsapott,
cserben is hagyott, hálátlan is volt hozzád!
Csapásokat mért rád, erősen a végét,
idegsejtjeidbe vitte halálos mérgét.

Hazátlanul egyetemi kiebrudalt,
etted magad, és jártad a haláltáncod!
A szerelem itala kedved csak beásta,
de elméd a gyógyírt benne sem találta.

Szívtelenek között árva, koldus léted,
kegyelemkenyér, amit neked kimértek.
Megmentő segítőd - a munka lett volna -
ami szánalom helyett a gondod megoldja!

Ez a terápia ma is; kincsek kincse volna!!

Nem halni, élni vágytál, alkotni, teremtő
ember, tiszta szívvel, vággyal, szerelemmel!
A költészet szentegyházát építette szíved,
mert az Úr hangja hangolta jövőd s hited.

Szerző válasza:

Csak Költő érthet ily módon Költői szót?

Mysty Kata
Csak a Költő!?


Másképpen néz szobrot a szobrász,
más szemszögből épületet az építész...
Csak Költő érthet ily módon Költői szót?
Ha így érzem - tévednék talán ? Fals az állítás!?
Érzelemvivő tapasztalat, tudat alattit
átállító sorompó Ő, s utakra terelő erő;
képességet könnyeddé transzformáló.
Intuíció vezényli, hogy lehessen kimondó.
Kincset érő megérzése, képet alkotó.
Vérbeli rímfaragó lát igazán bele,
bárki más csak szomjas uszonyát veti be.
Olvasó, az úszni nem tudó, víz színén marad,
amíg költőtárs le, tengere mélye felé kutat.
A ki nem mondott igazság labilitás,
megfojt, kifoszt, elhallgattat, elsorvaszt;
földi pokol díszleteit tündökölni hagyja.
A költő kivételezett, Ő igaz bírája,
pallérozója, alkotója a szépnek s szónak!
A líra nyelvén minden ki - és elmondható.
Halhatatlansága, hiszem, ettől mérvadó.

Mysty Kata: Néma tanítók

s lesznek idővel helyette - versei néma tanítók.

     Nem vagyok költő,
   csak egy amatőr,
     lelkesen verselő...
   Tollal kelő-fekvő,
   könyveket kedvelő,
  gyerekeket nevelő,
  csak magával perelő,
  nyugdíjas verskedvelő.
  - Senkivel nem vetekszik,
sajnos mégis öregszik.
   Kérdez és felel,
     s hátha megfelel...
   Majd helyet cserél:
 - ezzel bizony él-
   s lesznek idővel
   helyette - versei
   néma tanítók.

  

 Mysty Kata: A vers közkincs

Angyali barátja írónak
az olvasó.
A vers közkincs!
Lehet -e más
a befogadó?!
Alkotótárs lesz
és életre kelti
papírsírjából a
el-elhaló gondolatot.
Szomjazó, hát belekóstol,
a forrásra hajlót
megérinti a csobogás.
Pillanat szökell
képzelet rajzolta nyomokon.
Mint varázsige visszhangzik
a sok jóra való szó:
angyali angyalit követ,
és egymáshoz közel
szív érint szívet...
S im' a gazdagság titka;
nem ez vajon a nyitja?

http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=User_Stories&rop=list_articles&secid=drmisztilajosne&check=ad94df43b23523e0e155dc60cc431dce

http://mystyk-mustrmagvak.blogspot.hu/2013/04/mysty-kata-szonettek.html?spref=fbhttp://mystyk-mustrmagvak.blogspot.hu/2013/04/mysty-kata-szonettek.html?spref=fb