Mysty Kata
Éveim leperegtek
Lantom lassan leteszem,
már keveset bír el kezem.
Elfáradtam, pihenek.
Ettől "mégúgy" szenvedek.
Dalokból vigaszt veszek;
könnyű álmom énekem.
Éveim leperegtek,
s mindjobban megérleltek;
a sokszor napfényben-keltek.
A rosszakról hallgatok,
ára nagy lett, nem titok.
Édesből is, keservből is
kellőképp haraptam.
Az élet habos oldalán
engem nem láthattak.
Haszonlesők, kenyéradók
"feketelevesét" nyeltem,
tisztásokon heverten.
Csupa fény-szín keverte
sorban állok, s kivárom
utolsó állomásom.
Mysty Kata
Könyvvé vált az életem
Enyvízű az ételem,
Könyvvé vált az életem.
Lapjain tegnapjaim,
Éjjel'im és nappal'im.
Nyit könyvem a mába,
a holnapok oly zártak.
Vajh' mit ér az Írás,
mily nagy a kihívás!
Könyvemben sok könnyed
ének érik egy tömbben,
Bennem gyökereznek,
templomában lelkemnek.
Meg nem öregszenek.
Én ennek örvendezek.
Örök ifjúi hittel,
Érzem, ez a tisztem.
Mysty Kata
Ha véget ér az élet
Ha véget ér az élet bennem,
elered majd, folyik könnyem;
kinyílik fenn élet könyvem;
földi létből égi kékbe,
megyek , futok messzeségbe'...
Lelkem libben cseppből-cseppbe,
megpihenek igaz csöndbe'
Selyemfonállal szőtt álmom,
várva vár a nyoszolyámon...
Égtengeri vízipókok
dús fodrokká öltögetik,
hullámszögekkel szögezik,
kötőtűjükre fölszedik,
póköltéssel kidíszítik.
Halálom lesz lassú tánc,
s keringő a Kék Dunán...
Pillangó és pillantás,
éjt meggyőző villanás.
Lélek kútból buggyan szó,
folyton friss, mást itató.
Szakad eső, élez, követ,
ne legyen az élet könnyes!
Hogy ha mégis megtelik,
Vízesések elnyelik...
Nem éltem hiába...
Nem éltem hiába,
Azt mondják rólam:
"a próbák sorát kiállta."
Illatozom rózsaszálban,
becsületövvel e gonosz világban.
Ez maradt nekem mint kegyelem,
és áldás adománya.
Gáncsoltak, ráncoltak kétségek,
a hűséglánc vértként megvédett.
Helyemet megálltam , az Embert,
s a gyerekeit mindig imádtam, mert
mustármagnyi hitre ha kellett, rátaláltam...
Nem éltem hiába,
hiába öltek,
- mindhiába!
Mysty Kata
Posted by drmisztilajosne
Mysty Kata
Betakarja hant
Harmatfriss még minden
örömöm,
Torkomon végső dalom
köszörülöm,
Tovatűnt idő lábnyomán
járok,
Betakarja hant gyönyörű
világom.
Megállítanám...
Megállítanám az időt,
ne fusson el, koptatom őt!
Elbújtatnám,féltve,őrzőn
ne zavarja el' kesergőm.
Elhalmoznám tapintattal,
törődéssel,vigaszszóval.
Homokba is írnám le a nevét,
megkérném, még legyen Elég.
Megfognám ragaszkodón,
tartóztatnám kedvesen, hisz
futja körét, - vehemens.
Lehiggadni sem képes,
Legyek inkább én a vétkes!
Mysty Kata
Voltam , leszek
Voltam én is boldog gyerek,
boldog - boldogtalan kamasz,
szerelem-, szenvedély rabja,
Istent kereső eretnek.
Gyerek- és emberszerető társ,
a Napra néző Hold sápadt sugara,
Leszek kéklő ég lehulló csillaga,
lombos erdő rejtekén egy hárs.
Vagyok
Gyűröm, hajtom magam alá napjaim gondjait,
birkózom terhekkel,
erőm tele ninccsel,
szőlőkaróként tartanak verseim csonkjai.
