2013. október 17., csütörtök

Örök hiányától....Édesanyámért


                    

  Anyák

Születtek, szültek kínnal,
ami enyhül talán minden bizonnyal.
Bírja emberül,csókkal tűri,
és idegszálain nótáját hegedüli.

Kaptak, adtak életet,
mind "szeretet - bűnelkövetők,"
másokéért vezeklők.
"Szeretet-börtön" foglyai:
önfeláldozásban visszaesők,
és áldozathozó áldozatok.

Arcukon örömfénytől égő
tűzkarika forog,
belső lélekpáholy tengelyén át.
Lángját elnyelő bűvészcsodák
tetteik... Örök-tüzek lángjai
szemükben tisztítótűzként ég,
karizmatikus szeretetük
fölperzseli a bánat
tüskés tarlóit tövig.

Szívük egy menhely,
védelmet nyújt,egyben kegyhely is.
S ha lelkedet csiszolnád,
szívében kápolnád.
Az anyai szó harangja,
minden körülményben
vigasz, s ölébe temet ,
a szeretet medrébe húz vissza.

 Mysty Kata

Még a  Mama

Ahol élt egykor a mama,
szeretet szült ott egy tavat.
Benne keltem minden nappal,
s az éj tükrében elbújt holddal.

Dúdoltunk , tapsoltunk, nevettünk...
Hiába szálltak évek felettünk!
Tőlük hitben érlelődtem,
szeretet szülte erőben!

Ahol a mama élt, szeretet szült:

Csendes éjt!
Jó Reményt!
Szép erényt!
Költeményt!
 

Egy SMS -t, ami
életet ment!
"Ma örülök
mert várlak,
holnap
boldog leszek
ha látlak!"

szerző:  Mysty Kata



Mysty Kata
Anyák napján túl...

Az anyák a szeretetharc
olyan, de olyan egyszerű
közkatonái!
Mindig csatát nyernek és
hőssé válnak!

Virágágyak, hintaágyak;
az anyák nyugta
bennü(n)k fárad.

Szavaik egy Nagy Család
az élet egyedüli
valóságában,
mert a meleg tűzhely
parazsai...

Éltetik a maradékok,
éhes kis tátott szájjal
az utódok, akiktől
virágzó nevetésük fakad.


 Könnyekből

Könnyekből erednek és véreznek
emlékező szavak csatornái...

Anyák napja már rég nem a föld,
hanem az ég csillag kalapja...

Az anyai fájdalom elül belül, de
kihajtva a sok gyötrő gyönyör önmagától
belobbanva elég!

Mysty Kata






Később aratókhoz

Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!

Tunyogi almáskertek!- ti most
 intetek bátrabb merszet?!

Szabókerti szilvafák!- bírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!

Kemény, konok agyag rögök! - hogy
ragadtatok körmei között....

Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!

 szerzőinév: Mysty Kata

  /Irma napján, anyák napja elé /

        Anyám Drága  Irma, - Te Édes!
           ma is   Kezeiden élem
                  az Élet_M !


                                                               

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése