Anyák
Születtek, szültek kínnal,
ami enyhül talán minden bizonnyal.
Bírja emberül,csókkal tűri,
és idegszálain nótáját hegedüli.
Kaptak, adtak életet,
mind "szeretet - bűnelkövetők,"
másokéért vezeklők.
"Szeretet-börtön" foglyai:
önfeláldozásban visszaesők,
és áldozathozó áldozatok.
Arcukon örömfénytől égő
tűzkarika forog,
belső lélekpáholy tengelyén át.
Lángját elnyelő bűvészcsodák
tetteik... Örök-tüzek lángjai
szemükben tisztítótűzként ég,
karizmatikus szeretetük
fölperzseli a bánat
tüskés tarlóit tövig.
Szívük egy menhely,
védelmet nyújt,egyben kegyhely is.
S ha lelkedet csiszolnád,
szívében kápolnád.
Az anyai szó harangja,
minden körülményben
vigasz, s ölébe temet ,
a szeretet medrébe húz vissza.
Mysty Kata
Még a Mama
Ahol élt egykor a mama,
szeretet szült ott egy tavat.
Benne keltem minden nappal,
s az éj tükrében elbújt holddal.
Dúdoltunk , tapsoltunk, nevettünk...
Hiába szálltak évek felettünk!
Tőlük hitben érlelődtem,
szeretet szülte erőben!
Ahol a mama élt, szeretet szült:
Csendes éjt!
Jó Reményt!
Szép erényt!
Költeményt!
Egy SMS -t, ami
életet ment!
"Ma örülök
mert várlak,
holnap
boldog leszek
ha látlak!"
szerző: Mysty Kata
Mysty Kata
Anyák napján túl...
Az anyák a szeretetharc
olyan, de olyan egyszerű
közkatonái!
Mindig csatát nyernek és
hőssé válnak!
Virágágyak, hintaágyak;
az anyák nyugta
bennü(n)k fárad.
Szavaik egy Nagy Család
az élet egyedüli
valóságában,
mert a meleg tűzhely
parazsai...
Éltetik a maradékok,
éhes kis tátott szájjal
az utódok, akiktől
virágzó nevetésük fakad.
Anyák napján túl...
Az anyák a szeretetharc
olyan, de olyan egyszerű
közkatonái!
Mindig csatát nyernek és
hőssé válnak!
Virágágyak, hintaágyak;
az anyák nyugta
bennü(n)k fárad.
Szavaik egy Nagy Család
az élet egyedüli
valóságában,
mert a meleg tűzhely
parazsai...
Éltetik a maradékok,
éhes kis tátott szájjal
az utódok, akiktől
virágzó nevetésük fakad.
Könnyekből
Könnyekből erednek és véreznek
emlékező szavak csatornái...
Anyák napja már rég nem a föld,
hanem az ég csillag kalapja...
Az anyai fájdalom elül belül, de
kihajtva a sok gyötrő gyönyör önmagától
belobbanva elég!
emlékező szavak csatornái...
Anyák napja már rég nem a föld,
hanem az ég csillag kalapja...
Az anyai fájdalom elül belül, de
kihajtva a sok gyötrő gyönyör önmagától
belobbanva elég!
Mysty Kata
Később aratókhoz
Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!
Tunyogi almáskertek!- ti most
intetek bátrabb merszet?!
Szabókerti szilvafák!- bírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!
Kemény, konok agyag rögök! - hogy
ragadtatok körmei között....
Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!
szerzőinév: Mysty Kata
/Irma napján, anyák napja elé /
Anyám Drága Irma, - Te Édes!
ma is Kezeiden élem
az Élet_M !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése