Mysty Kata: Esik
Felhőkből csurran
édeni lehelet fátyla;
Szeretem, ha esik...
Ahogy a csönd
eltávolodik;
közeledünk csupa-könny
ablakunk felé.
Zendül záporos-zene,
s csobogó cseppek
folyamán ébred
a nyugalom nüansznyi
izgalma bennünk.
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök, s
nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás.
Elillan a perc, a pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend, de
szemedben mintha
újra cseperegne.
Májusi eső
Pereg , pereg,
csepereg.
Eső dobol,
szemre szem.
Perel vele,
mulat idő-
felügyelŐ!
Napfény
csapong,
átitatja,
ékét benne
csillogtatja.
Licsloccs
pocsolya,
május édes
mosolya.
Természeti
csoda ez!
A természet
csodaszer!
szerző: Mysty Kata
Mysty Kata
Ébredj Katicabogár!
Bezárt már a napház, elvitte a fényét,
Kék ködben úszott el a fellegvár élén.
Fölnyílott holdanyó hombárja fedele,
megindult sorjában pöttyeid menete:
Amíg álomba szenderültél kis bogár,
Elrepültek fekete füstcsíkot húzván;
Viccből varázsolt el éji manó foglár!
Ébredjél Katica , mind visszatért immár!
Hajnal
Álomba ringatta magát
a sápadt teli hold,
S csillagok nyomában lassan
pihenni elvonult.
Udvarából Hold-anyó még
többször is integet,
Naphimnuszt dúdolva, táncot
lejtő pirkadat lépked.
Virradat! Simogasd arcát
a koránkelőknek!
Vidd a frissességed harcát
az életmezőknek!
Hozz víg szelekkel
kedvitató vályút...
Hadd kortyolgassa
ébredező álmunk!
Mysty Kata
Szorít szíved
Nehéz, nagy súly nyomja;
gondármány átkarolja,
ettől tovább nehezül,
a szív padkájára ül, s
lelked satuba szorul.
Szorít szíved, levegőt kér
liheg , benne élet él,
pulzál, amíg meg nem pihen...
Pillangó pillantó
Pillangó pillantó
rózsaszál gangra száll,
lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.
Jövőtlen teljes Vég,
talán véget ér.
Szerelmi líránk, hidd,
el sosem "enyész"!
Szirének éneklik
minden dalunkat,
visszhangzani hallják
bércektől szavunkat.
Élet - ha kipattan,
termést hozó Kéz
öleli magához
párzók hű szerelmét.
Pillangó pillantó
rózsaszál gangra száll,
lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.
