2014. március 22., szombat

Infarktus

 
 

 

 

 

 

 

 

 


 Mysty Kata : Infarktus

                Látod halál orvul
                támadsz ,     
                meglepsz,
                ártasz;
                Legrosszabbkor...
                az éj leple
                alatt...
                gyors rohanva ,
                kalapot  emelsz
                titokban.
                Kezet emelsz ,
                agyonversz -         
                szíven találsz,
                s odébb állsz...        
              - Aludt éppen ,
                mikor láttam
                 érkezésed.
                 Lopva jöttél,
                 célba értél...
                 elaltattad...
                 szólni
                 sem hagytad...
                 Szíven találtad!
                  Szám
                  szájába
                  életet lehelt...
                - El
                 nem veheted!
                - Ezt
                 nem teheted!!
                  Szívét szívemen
                  cipelem.
                 Szívét szívembe
                 cövekelem...     
              

Eszement bolondnak

1.
 Katinka édes kis csacska
leányka,
kékszemű bájos aranyos
madárka!
 Faluszéli házikó fehérre
meszelten,
alig nőtt ki a földből néhány
méteren.
Messziről egyszerű tanyának látszik,
kéményén a gólya, most
fiókákkal játszik!
A leányka éppen pillangót kerget , a ház körül
lót - fut , soha meg nem áll, 
az udvaron , vagy
a kertek alján szaladgál!
Hallani, ...
"jön a boszorkány"-t - kiabál.
Egyke volt ő ...
a szegénység okán,
 szántó - vető szülők -
nem kis nyomorán!
Párszáz méternyire tőlük  gazdagék
laknak,
 kisebb palota, ahova a sors őket rakta.
 Kivűl - belül minden márvánnyal ékes  ,
 már ez egy ok: minden lakója kényes!
  Katinka gyakran hallja,: - " nem
 mehetsz oda édes"!   
  Sziklakert, napernyős ,  úszómedence ,
napozó,
   hinta meg homokozó , sok- sok
játékmanó...
   Minden,  de  minden olyan hivalkodó!
  Kócos leányka   - hát - nem odavaló!
  Szépséget kölcsönzött,
  szúrása nem ártott , sőt
  Nap-anya szeretetében fürdött .
 Sem széltől, sem
 zuhogó esőtől nem fázott ,
 lelkét nem  sebezte...                     
 aláállt, s az
 zuhanyként felette ,
 kis teste a koszt ,
 menten elfeledte!    
"- Eszement bolondnak ,
 nincsen jobb dolga.
 Visszájára fordít ,
mindent kis ostoba !
Öröme csordultig ,
lelke szeretettel...
Isten szent  munkáját végezte , kellő
türelemmmel!   

2.
                        ***                 
Évek hosszan mentek , eseménnyel telten...                                 
 Batyuval a hátán " lányunk vásárba
kelten",
Mit  rejt foltos zsákja ; mások
 boldogítása...!?
Benne : mosolyok, boldog ,megelégedettség,  
életöröm ;
Igazi éltetők, amit  a hívő ember 
méltán  megköszön.   
                          ***  
Indultak  teli zsákokkal
gazdagék lányai ;
Bennük a vásárban sokat érő,
drága dolgaik ...
 Mind zsákbamacska, kelendő és
kapós  !?      
 -  intrikák, perek, harag, és könnyek :
 életekkel  mind- mind adós !
                               ***
 Katinka egyszerű titka:
 Dolgaink" színe" csalóka,
" legjobb , -  mindennek
a visszája " !
Betegségből  gyógyulásba vetett
hitet...
- Veszekedés utáni nyugtató
békülést...
 Harag követte gyógyító
megbocsájtást...
 Gyász nyomán a feltámadásban való
hitet...
 A gondok feletti győzelmet .

 Ápold, őrizd, ünnepeld és
add  tovább!
Emelt fővel így mehetsz
Isten eleibe - az ám!
Mysty Kata
    EREDETE: mese                   http://blog.poet.hu/mystynekatika/kategoria/gyerekeknek         




A töklámpás Jack

 Mysty Kata



Jack egy duhajkodó, bohó piás ,aki
"szeszkazán" számba ment,
a kocsma lett az állandó otthona , családja
minden ivó cimbora.
Estéről estére ment ott a móka ,
szivarfüstben fürdött a sör korsója.
Boroskancsók hasára feküdtek a tenyerek ,
ujjlenyomatok órája össze - vissza ketyegett .
Mutatója járt - kelt  lent is meg fent is ,
új arcot keresett , még a kereveten is:
Egyszer csak a rémségesen ronda sátán érkeze,
hogy a tivornyák díszmadarait röptesse!
Jack e molesztálást sokáig nem tűrte,alkut ajánlott neki ;
"fejében kifőzte "!

Fát mászni versenyzés lett az alku tárgya,amiért
az ördög a körmét is rágta.
Jelre a mászás kezdetét vette,de
Jack a balgát azon nyomban átverte.
Az gyorsan a fa tetején termett, gúnyos kacajjal
vissza se nézett!
- Ne igyál előre a medve bőrére! - s már
járt is a fűrész táncot a kezében.
Egy keresztet vésett a fatörzs elejébe,hogy
annak visszatértét elhalassza szépen.

Tettét a patás famászó meg nem bocsájtotta!
Halála után Jacket sehol se fogadta.
Sem a menny , sem a pokol kaput nem nyitott.
Így a hasztalan lélek csak bolyongott, bolyongott.
Élt ,élhetett
csak száműzetésben ,
honra sehol nem lelt  a végtelen éjben .

Egy tökbe rejtett fényt csempészett magának,
Lopakodva koslat "bolygó hollandi" módjára.
Az ördög sosem alszik ,  róla is szól a fáma!
A félelem azóta araszol újra és újra az éjszakában!
De a gyermeked vele ne ijesztgesd kérlek!
A babonás ember meg csak hadd rettegjen tőle!



2014. március 20., csütörtök

Alkot_Ok

 Mysty Kata is  , és Szabó Katalin is szerzői nevem

Nem költői babér

Okkal és joggal megírt;
tollal gyúrt dalok...
mind azok, amit tőlem
láttok e lapon.
Nem költői babér,
ami ezért jár.
Parányi mosoly csupán,
mosoly a lélek útján!
Nem, nem tudhatom,
meddig bírja még kezem,
de amíg levegőt veszek,
sóhajaim elengedem.
Mysty Kata





Mysty Kata
Alkot_Ok

Mohó vágy kúszik a szűrt fényen át
láthatatlan kincsért,
finom megigazulás fon babérkoszorút
a még nincs-ért.
Érzem esőcseppektől síró fák
friss leheletét,
sőt hallom, amint nevetésbe tör
a fürdőző nap
aranyzuhanya alatt, és kinyílva
ragyog  fény rózsájától.
   Ezért alkotok én...


















Vendég leszek

Nagy szavak nélkül
szívem üzenetét
vallom,
s hogy részemmé legyetek,
hagyom...
Vendég vagyok,
bár lennék magvető,
marokszedő arató
netán, az sem baj
ha utolsó...
Csak legyen sok olvasó,
és vers, arcokra 
örömpírt rajzoló,
rácokat elsimító...



A gyöngédség bére

 Mysty Kata
A gyöngédség bére

Párban párharc, a fészek-meleg hűl,
zsarnokká válhat "a szerető fél"!
A szeretve szeretés elszenderül.
Éltetharc-fűrész csipkéző hátszél.

Sorskérdés ez, avagy sorstalanság?
Ha tékozló aláz meg, szívszorító!
Szolgává tehet minden ostobaság.
Hitegetés, birtoklás, oly lázító!

Meguntat mindinkább csak félretol,
Adni sohasem ad önként magából.
Önámítás gyengít gyámoltalant!

Olykor tehetetlent saját vérével
itat, s falja telhetetlen kénye.
A gyöngédség bére, fájó meguntság.

(Poét -ban megjelenttől eltért változat)

A gyöngédség bére


"Játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész. ”"
Recéz, csipkéz egy életharc-fűrész!
Álom marad csupán a szeretve szeretés.

Sorskérdés, lenne sorstalanságom?
Ha tékozló aláz meg. - Szívszorító!
Hiszek, bár hiteget, birtokol. - Ez lázító!
Szolgává tehet  az ostobaságom?!

Meguntként mindinkább csak félretol,
Adni sohasem ad önként magából.
A gyöngédség bére csak fájó meguntság.

Engem, a tehetetlent, saját véremmel
itat, s telhetetlen élvezettel felfal.
Önámítás gyámoltalan gyengít, megfojt!
Folytassa pályázat -

Az idézet Pilinszky János: Ne félj –című verséből való.



Mysty Kata                   
Hiányod

Édes öröm a jöttöd,
vágyam kerget, s az ösztön.
Hiányod fék, fájdalom,
zokogva sír fel jaj-dalom.


 Mysty  Kata: Nélküled

        Sikít a  csend,

           ügyel a rend.   

        Nincs se hideg,

           se meleg.   

       Üresek a várók,      

      s némák a terek.

         Hűvös az érzés,

         zörget a léttér.

        Tunya a vágy ,

        béna  a száj ,

          Ölben a " kékség,"

          megöl a kétség.  

   

          Nincs-edre"van-e

             mentség?    



ÉvJárat

Mysty Kata
Legyen, legyen BUÉK!


Csodára nem várunk,
bennünk egy holdudvar,
Ha netán pirkadna,
éberebbé válunk...

Csodára nem vágyunk,
"egyszeriek"- mi vagyunk.
Karácsony, a kíséretünk:
léleklisztté málunk.(léleklisztje nálunk)

Csak tarts ki égi Fény,
Legyen, legyen BUÉK!
Olyan szép ez a vég!
Folytassuk, folytassuk még!







Mysty Kata
Évjárat

Lépeget az Óév
közben meg is áll.
Visszatekint, sandán
órájára néz , majd
lépteit szaporázza,
de léleklisztjét mindet
az anyaföldre rázza.

Csillag fényét követi
fenyők örökzöldjében,
új Remény sugárútján.
Árkádok alatt halad,
de léptei oly suták,
fáradtabbak netán
az év végi éjszakák.

Én nem sopánkodom,
hiszen most is gyermeki
öröm ragyog, mosolytól
gömbölyded arcomon.
Szeretetet tölti ki,
panaszra nincs okom.

2013. letelt az időd,
fogj hát kezet velünk,
tetted dolgod emberül.
Elvégzi az új esztendő,
amit még meghagytál,
a dolgok folyhatnak
majd szép csendben tovább.

Csak jókedvet
és egészséget
hadd kérjük bőséggel,
mert a szükség
tetőzni fog készséggel.
Nehéz terhek súlyát
elfogadjuk mértékkel!

        
 
Mysty Kata
Elfut Év apó

Nincsen hó, se , fagy, se tél,
hosszú az éj, égig ér.
álomittas hótündér,
derűs karácsonyt ígér.

Pompában áll zöld fenyő,
Kályhatűztől retteg ő,
tűlevele összerezzen,
ágai közt csengő csörren.

December nem didereg,
napfény szálon hempereg.
Kabát lóg a fogason,
szánkó alszik a napon.

Talán holnap hull a hó,
szállhat majd a hógolyó!
Köszön, s elfut Év apó,
Újra hódít Fagy anyó!


  Évvégi szép napokat, boldog új évet!

Homokfutás az életünk

Mysty Kata
Homokfutás az életünk

Homokfutás az életünk,
olykor semmit sem érthetünk,
csupán tétlenül nézhetünk.
Nyomot hagyva, még tovább
is nyomokon lépkedünk.
A szél majd futóhomokkal
fedi be léptünk, mert
sorsunk mint a homok
a szélviharban, építi
majd lerombolja
légváraink sorát,
amíg egy légörvény
minket is az égbe emel...

    Mysty Kata
 Futás porban - piszokban

Egy nagy futás homokban,
Csupán ennyi az életünk.
Futás porban-piszokban,
Göröngy hátán gurulva,
Aszfalt jegén sajogva,
Sivatagi szomjúsággal,
Karöltve nyomorúsággal.
Sok mindent nem érthetünk,
Tétovák a lépteink,
Meredt-merengve figyelünk,
Nyomkeresőként tévelygünk,
míg nehezen megérkezünk...
Nyom nélküliek tetteink...
És kegyetlenek vétkeink!



















Mysty Kata
Bennem,Benned...

  Amikor "Együtt" voltunk...
  Boldogság! - átkaroltunk.
Emléknek megmaradtál.
Hittük! - Szél se fejti le
 soha beton hitünk falát!
Erős kötés vagy Bennem!
Csalódás sava se marja
 képed, szívem falán függ,
azóta is nézem, mert csak
Benned látom magam szépnek.

/nagyon régi termés/
Bennem, Benned...

Amikor "Együtt" voltunk,
 boldogság
- átkaroltunk.
Emléknek megmaradtál,
Hittük!
- Szél se fejti le soha
 beton hitünk falát!
Erős kötés vagy Bennem!
Csalódás sava se marja
képed,
szívem falán függ,
azóta is nézem, mert csak
Benned látom magam szépnek.
























Mysty Kata
Természetrajzunk

Az őszinteség éhe,
az elfogadás léte !
Bont-ront az elmúlás,
felépít a ragaszkodás.

Álmainkkal élünk
és vele is halunk.
Ez a természetrajzunk;
ezért is szárnyalunk.

A Télből kihajlunk,
lépre csalva hazudunk.
Csak földig hajolunk,
és a porba hullunk.


 A Biblia azt mondja: "Az eszes ember arcáról leolvasható a bölcsesség,
   a bolond szeme pedig a föld határáig kalandozik" (Péld 17,24).


"Színház az egész világ?"
A színdarab csak dráma:
tragédia és komédia.
Mind ugyanaz, mégis más!?
A színészek, - mi, az emberek;
álarcban szüntelen.

Meddig bírjuk még;
a "Játék" nem csupán játék!
"commédia dell arte,"
rögtönzött küzdelem;
nagy alakítás, közben - vallatás!
Színről színre igaz'ítás!

Az Élet színpadán sorban állunk,
főszerepre oly hiába várunk.
Díszlet a múlt nyűtt fátyla...
Rendezője a jelen,
a jövő mindig, a súgó!
A szöveg süket füleket botoz,
ezért katarzist nem okoz!

A sors nagy dramaturg ,
a rendezőt a taps választja meg,
a jelmezen át a világ kiált,
mindenhol az ördög statisztál.
A nézőtéren sok az elítélt...
Így a darab bukásra ítélt.
kicsit újítottan..

Az élet színpadán :Mysty Kata








 Mysty Kata
Sajátosan magyar?

Te vagy lelketlen,
akit szintén érhet baj ?!
Szenvedsz a közönytől,
mint"kiütött öklöző"!?

Hidegtől dermedőn
befagyott evező!?
Jeges víz csapdossa,
Vajon mi az oka!?

Mentséged nincs erre;
ürömök meetingjén,
frázisok alanya mind;
sírásó búsmagyar.


2014. március 18., kedd

Évszakok_Nyár



Felszökött a Napnak láza,
lázba hozta szélnek lánya...
lázgörbéjén zongorázik,
aranyláza  félre csábít,
lázba hozza, sose tágít.
Láztól arany fénye kábít,
aranylázban mindhalálig.
A lázbahozta éj se fázik,
lázas útján talicskázik,
aranyásókkal komázik,
S ha kocsmázik, nem lármázik.
hűsítő harmatra vágyik,
lázkezelést titkon áhít.
Lázas napok égő vágyat
lángoló színekbe vájnak.