Homokfutás az életünk

Mysty Kata
Homokfutás az életünk

Homokfutás az életünk,
olykor semmit sem érthetünk,
csupán tétlenül nézhetünk.
Nyomot hagyva, még tovább
is nyomokon lépkedünk.
A szél majd futóhomokkal
fedi be léptünk, mert
sorsunk mint a homok
a szélviharban, építi
majd lerombolja
légváraink sorát,
amíg egy légörvény
minket is az égbe emel...

    Mysty Kata
 Futás porban - piszokban

Egy nagy futás homokban,
Csupán ennyi az életünk.
Futás porban-piszokban,
Göröngy hátán gurulva,
Aszfalt jegén sajogva,
Sivatagi szomjúsággal,
Karöltve nyomorúsággal.
Sok mindent nem érthetünk,
Tétovák a lépteink,
Meredt-merengve figyelünk,
Nyomkeresőként tévelygünk,
míg nehezen megérkezünk...
Nyom nélküliek tetteink...
És kegyetlenek vétkeink!

Mysty Kata
Bennem,Benned...

  Amikor "Együtt" voltunk...
  Boldogság! - átkaroltunk.
Emléknek megmaradtál.
Hittük! - Szél se fejti le
 soha beton hitünk falát!
Erős kötés vagy Bennem!
Csalódás sava se marja
 képed, szívem falán függ,
azóta is nézem, mert csak
Benned látom magam szépnek.

/nagyon régi termés/

Bennem, Benned...

Amikor "Együtt" voltunk,
 boldogság
- átkaroltunk.
Emléknek megmaradtál,
Hittük!
- Szél se fejti le soha
 beton hitünk falát!
Erős kötés vagy Bennem!
Csalódás sava se marja
képed,
szívem falán függ,
azóta is nézem, mert csak
Benned látom magam szépnek.

Mysty Kata
Természetrajzunk

Az őszinteség éhe,
az elfogadás léte !
Bont-ront az elmúlás,
felépít a ragaszkodás.

Álmainkkal élünk
és vele is halunk.
Ez a természetrajzunk;
ezért is szárnyalunk.

A Télből kihajlunk,
lépre csalva hazudunk.
Csak földig hajolunk,
és a porba hullunk.


 A Biblia azt mondja: "Az eszes ember arcáról leolvasható a bölcsesség,
   a bolond szeme pedig a föld határáig kalandozik" (Péld 17,24).

"Színház az egész világ?"
A színdarab csak dráma:
tragédia és komédia.
Mind ugyanaz, mégis más!?
A színészek, - mi, az emberek;
álarcban szüntelen.

Meddig bírjuk még;
a "Játék" nem csupán játék!
"commédia dell arte,"
rögtönzött küzdelem;
nagy alakítás, közben - vallatás!
Színről színre igaz'ítás!

Az Élet színpadán sorban állunk,
főszerepre oly hiába várunk.
Díszlet a múlt nyűtt fátyla...
Rendezője a jelen,
a jövő mindig, a súgó!
A szöveg süket füleket botoz,
ezért katarzist nem okoz!

A sors nagy dramaturg ,
a rendezőt a taps választja meg,
a jelmezen át a világ kiált,
mindenhol az ördög statisztál.
A nézőtéren sok az elítélt...
Így a darab bukásra ítélt.

kicsit újítottan..

Az élet színpadán :Mysty Kata

 Mysty Kata
Sajátosan magyar?

Te vagy lelketlen,
akit szintén érhet baj ?!
Szenvedsz a közönytől,
mint"kiütött öklöző"!?

Hidegtől dermedőn
befagyott evező!?
Jeges víz csapdossa,
Vajon mi az oka!?

Mentséged nincs erre;
ürömök meetingjén,
frázisok alanya mind;
sírásó búsmagyar.