Tavasz_verseim - MystyKata

  Tavaszra várva

Még elevenen hull a hó,
szépsége de elragadó...
Szakállt növesztett sok-sok ág,
lehajlik fejük földre már...

Vacogva mégis vissza-visszatér...
el nem búcsúzik egyhamar a tél.
Puhaság a fénye takarója,
bársonyban fehérlik nyoszolyája.

Békés zene a télies világ,
lassító ütem emberek szaván.
Öröme bennük mindig sugárzó.
A nyugalma lelkünkben tanyázó.

Mint havat magával elsodró szél,
suhogás lendül madárraj elé.
Messze sodródik a fakuló idő,
s beül helyére kikelet mező    !

Boldog mosolyt bont ki kopasz faág,
barázdát fodroz táguló határ.
Virágillatot borzol lanyha szél,
végleg búcsút int, eltűnik a tél.

Tavaszt lesnek áhítozó szívek,
hittel megtelve igazi hívek.
Békésen alvó természet reánk
 kapuját nyitja, ébredőn tekint ,

Szaladni,sőt szállni vágyna megint,
új magokat ágyakba szórni, kint:
a nem mozdulókra - csakúgy legyint,
játszva huncutul egy nagyot kacsint.

A Föld fest, hullat színeket,
fényt rajzol homlokán az est.
Kékül a tó vize, tisztul,
békülőn minden beindul.
   
     Mysty Kata
       Májusi dal


 Könnyű májusi zápor mossa a Földet;
Vígan felragyog utána a Nap . Frissül
minden a Földi Folyóban, élet
ágazik szerte termékeny szárban.
Kiált vágy : - közeledj "paradicsomi"
világ!Magyar lélek frissítő, jobb
világba lát ,Halandó test meg-megáll,
remények édes terhével kitár. Kifosztott álmok
vágyják a derűs reggelt, hajnalok hátán.


 Mysty Kata
 Tavasz-Játék



 Ölelésben duzzad,
 vágytól máris tüzel ,
 rügyet fakaszt minden
 ág : tavaszt hirdet
 rajta már sok virág.
 Gerjed , tüzes ajkak
 cserepén tör elő ,
 talál utat felé .
 Élet motoz, sarjad,
 sajog . Ágon ülve
 lehelet szül bébi
 bibét; Virág világa
 vehemensen fakad,
 Ámulatba ejtő
 ejtőernyőn szalad.
 Utoléri pompás
 tavasz!



 MystyKata : 
 Nyitni - kék ...


Dalol egy kis madár. Éneke mennybe száll.

Nap tüzén siklik. Kék égi rónán fürdik.

Párjának énekel, ezzel ébreszti fel.
 
Szava dédelgető, szívet melengető!

Kedvre deríti, magához is öleli.
  
Béke fonja körbe, a szél kapja ölbe.
 
 Mysty kata: 
 Mesél az erdő


 Vágyunk a csendre ,
 ki a természetbe;
 ünnepi templomába, s
 nem temtkezünk mába.
 A fák ; néma óriások
 birodalmába. 
 Irigylem őket, hisz
messzebbre látnak
"szemtelenül!"
Többet  is tudnak 
"eszetlenül!"
Suttognak folyton
folyvást nekünk,de
érzik, nem eléggé
figyelünk.
 Olykor jókedvűen a
széllel társalognak,
 ettől mesél az erdő
ma is a nagyoknak! 

2012 . Anyák napi verseim

Mama

Első szó, - majd utolsó.
Bölcső és a koporsó felett
biztosan elhangzó...
Örök tavasz, liliomfa...
Nyári est friss illata.
Őszbe hajló ág varázsa.
Lelkünk élet- akusztikája.
Szeretetnek palántája.
Belső béke kiáltványa.

  
                                                                        Mysty  Kata: Anyák
                                                                              
                                                                                 Születtek ,
                                                                            szültek kínnal, de ...
                                                           enyhül, le nem ül. Csókkal sokat tűr, bár
                                                                      idegszálain hegedül. 
                                                                      Kaptak és adtak életet...
                                                                   "Szeretet - bűn" elkövetők ,
                                                                     másokéért is vezeklők.
                                                                     "Szeretet-börtön foglyai :
                                                                önfeláldozásban visszaesők,
                                                                      áldozathozó áldozatok.
                                                                      Arcuk örömfényben ég,
                                                                          tűzkarikája forog
                                                                                 belső
                                                                     lélekpáholy tengelyén;
                                                          Lángját elnyelő bűvészcsodák tetteik...
                                                          Örök-tüzek, szemükben tisztítótűz,
                                                         karizmatikus szeretetük fölperzseli
                                                                a bánat tüskés tarlóit tövig .   

                                                                   Szívük a menhelyed,
                                                                 védelmet nyújt neked.
                                                               S ha lelkedet csiszolnád,
                                                                    szívében kápolnád...
                                                                Harangja az anyai szó ,
                                                                minden körülményben
                                                                      vigaszt nyújtó.
                                                     

                                     
                       http://lira.kimte.hu/blog/oleben-tarthttp://lira.kimte.hu/blog/oleben-tart
                 
                                  misztinékata

Mysty Kata:
Lélekfotós

Lélek fotósa
  utazó szivárvány ;
Kikelet - leány
pillant varázst.
 Madárcsicsergő
 összhang repül
 megpihenő gond,
 elül , belül.


Fénytől élnek
a színek...
Színek égnek
a fényben.
Árnyban tátong
a lélek
arca viduló
víg ének.

                                        

Mag..mag..mag

   Volt egy aprócska kicsi mag.
     Valamikor, valahonnan került a világba.
Sodorta a szél, verte vad vihar, lélek távolon a föld alá került, betemetődött. Árnyban, sötétben tengődött - reményvesztetten.
A kis magot sokáig nem érte fény a mélyben, mígnem egyszer egy fénypont áthatolt a burkon, és hozzá jutott.
A fénypont nőtt, a kis magot cirógatta, dédelgette, simogatta. A magocska napjai kezdtek langyosodni, melegedni. A dermedtsége felengedett, ébredezett, s lassan észhez tért.
A friss szellő simogatta, a lágy eső permetezte, a fény, - a napsugár melengette. A magocska életre kelt. Sarjadt, kicsírázott, rügyet hajtott: kidugta fejét a föld alól, hogy kíváncsian nézzen szét a nagyvilágban.
      A meleg szeretet elhozta neki a kikeletet, az életet. Szárat hajtott, és gyönyörű bimbót hozott, amely szép virággá nyílott meg. Egy ragyogó szempárnak mutatta bársony virágait, ontotta illatát. Ő ezzel hálálta meg a felé érkező szeretetet.
Eljött az aranyszínű ősz. A kis virág elvesztette szirmait. Elszórta magját, de a szeretet melegében a kicsi mag csendesen éldegélt tovább.
Ha nem is virággal, de a legnagyobb hálával, szeretettel köszönte meg a neki adott melegséget. Reménykedett, hogy ez a szeretet segít átvészelnie a telet, és újra élhet.

 

Mysty Kata:
Odafigyelés

Köszönöm drága
figyelmedet!
Adjon Néked is a Sors
mindenből eleget!
Te is adhasd mindig
csak azt, ami "el-é-get"!
A Főnixsors de édes!

Tehetség

Isten őrizze ezt a kincset!
Munkálja benned az értékrendet!
Nagy az az érték, amelyet Te bírsz!
Méltatlanra el azt ne tékozold!
Áradó lelked patakja, mint a Hernád
de túl ne - mert elsodor az ár!!!

Ha

Veled együtt vélem: az igazi szerelem nem vénül
a korral: sőt, ifjúhodik belül és egyre szépül!

Idő

Nekem is az idő a haragosom!
Versenyfutásra késztet, kirabol.
Én megbotlok, ő segítségadás helyett
vissza se fordul, hideg daccal elvonul!

Hiba

Kérlek, látva láss,
ha figyelmed lankad, akkor se hibázz!

Ellenszélben

Ellen a szellemed ,
mozdul a mozdulatlan,
útnak indul, aki áll;
megy, megy, mégis áll.
A fa tövén rátalál
az "i"-gazon át!
- IGAZÁN!

Élet

"Az élet él és élni akar..."
Körforgalomban, titkot teremtve.
Üde tiszta kép!
Rajta minden szép!
Az üzenet szíven ért!
Remélem, vissza is Ért!

                                    misztik

A Parnasszus

A) Appiani: A Parnasszus, 1811 (EM 357.)

• (1) A Parnasszus (Parnasszosz) az antik mitológiában az a hegy, ahol Apollón és a múzsák laktak
  
  • átvitt értelemben tehát a művészet hegye.
    A kép középpontjában Apollónt látjuk, ezúttal mint a művészetek, a költészet, a lantjáték istenét. Trónusszerű kőszéken ül és zenél. Körülötte a kilenc múzsa. Ha a kezükben lévő attribútumokat is megfi gyeljük, akkor a múzsák a következő rendben helyezkednek el:
    
  • a jobb oldalon a táncoló alak: Terpszikhoré, a tánc múzsája (attribútuma a táncmozdulat);
    
  • a vele táncoló nőalak: Thaleia (Thália), a komikus színészet múzsája (attribútuma a komikus maszk, l. lent a földön);
    
  • a kezében szögmérőt tartó, az égre tekintő nőalak: Urania (Uránia), a csillagászat múzsája (attribútuma a mennybolt glóbusza, geometriai eszközök, szögmérő);
    
  • mellette, Apollónra vetett tekintettel: Melpomené, a tragikus színészet múzsája (attribútuma a tragikus színészet maszkja);
    
  • Apollóntól balra: Euterpé, a lírai költészet múzsája (attribútuma a fuvola);
    
  • elöl, Euterpé térdére támaszkodva: Erató, a szerelmes költészet múzsája (attribútuma a kithara, a görög pengetős hangszer);
    
  • a kép bal szélén Kleió (Klio), a történetírás múzsája (attribútuma a kezében tartott könyvtok);
    
  • mögötte, piros lepelben: Kalliopé, az epikus költészet múzsája (kezében attribútumaival, az íróvesszővel és a viasztáblával);
    
  • leghátul, félig takarásban elálmodozó tekintettel: Polühümnia (Polihimnia), a himnikus költészet és a kardal múzsája (mindig álmodozó tekintettel és a ruhájába burkolózva ábrázolják).
    
• (2) Mind Apollón, mind a kilenc Múzsa a művészet iránti elragadtatást fejezi ki. Azt teszik, amit mitológiai szerepük előír: énekelnek, táncolnak, zenélnek, az égre vetik tekintetüket. Apollónra fi gyelnek, az ő lantjátéka szervezi a kép jelenetét.
  Az ábrázolásmód eszményítő, mind a tíz alak a görögség és a művészet eszményét van hivatva kifejezni.    
•  
•  
•  
•  
•                       
  
  
  
                     
   Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/nincs-cim-tanari-100218-543
  
  
  
  
            Mysty Kata: A Parnasszus
  
  
             A Parnasszust
•            Lant ékes hangja zengi be .
             Apollón játéka megigéz ; múzsái
             Nyomán örök dala kél , s
•            Táncot járó lenge szél 
•            A hegy ormán oly kacér .
•            Gerincén maszkban áll, s
             Nevet Euterpé , bája botlik
             Derekán a megtörő napsugában.
             Hogy ontja  históriák  sorát !
             Lenn  a hegyláb szögletében
             Térdel  Polühümnia , s fennkölt 
•            Fohásza  érted  szól : - Zsenge és
•            Agg  alkotó !
             Mert úgy kell most a dal , mint
•            Megfáradtnak a pihenő, s mint
             Gyengélkedőnek friss erő,
             Tévelygőnek a remény,       
             Reményvesztettnek az égi fény! 
           
  
           Árnyékában  is otthonra lel a szív.
           Versek szövetébe szövi bele keggyel.  
           Érezhető csoda vár; - veletek 
•          Múzsák! Együtt  itt az  igazi  Varázs! Vele
           Tudunk  jobbá válni ,  helyünkre
           A nagyvilágban vissza'találni ...
           Fokról fokra a sarat jobban állni!
           Tanyát verni ,- énekelni - az alkotás
           Öröméből  nagyon jót kortyolni. 
           Küldetésünk fölvállalni. Alázattal
           Adni , adni   - miközben -      
           Többet , sőt nemeset
•          Lehet kapni.S mint kitüntető 
•          Lehetőséggel  élni : a 
           Magunk Parnasszusát
           Lelkünk köveiből emelni.      
           Megköszönni  meglehet , mert
           Fölemel minden lehajtott fejet .      
•  
•  
•  Mysty Kata
  Magunk Parnasszusa
  
  Apollón játéka megigéz,
  múzsái nyomán örök a dal,
  Táncot járó lenge szél a hegy
  ormán oly kihívón kacér .
  
  Gerincén maszkba bújtan nevet
  Euterpé, bája botlik derekán,
  s megtörik a nap sugarán.
  Hogy ontja históriák sorát !
  
  Lenn a hegyláb szögletében
  térdel Polühümnia, fennkölt
  ékes fohásza érted is szól,
  Zsenge és Agg író-alkotó !
  
  Árnyékában otthonra lel a szív,
  versek szövetébe szövi a rím.
  Érezhető csoda veletek, Múzsák!
  Együtt pezseg az igazi Varázs,
  
  amely a Magunk Parnasszusát
  Lelkünk köveiből kiemeli.
  
•  
•  
•                                                     
  

Mysty Kata: Eszement bolondnak

 

Eszement bolondnak

 Katinka édes kis csacska
leányka,
kék szemű bájos aranyos
madárka!
 Faluszéli házikó fehérre
meszelten,
alig nőtt ki a földből néhány
méteren.
Messziről egyszerű tanyának látszik,
kéményén a gólya, most
fiókákkal játszik!
A leányka éppen pillangót kerget , a ház körül
lót - fut , soha meg nem áll, 
az udvaron , vagy
a kertek alján szaladgál!
Hallani, ...
"jön a boszorkány"-t - kiabál.
Egyke volt ő ...
a szegénység okán,
 szántó - vető szülők -
nem kis nyomorán!
Párszáz méternyire tőlük  gazdagék
laknak,
 kisebb palota, ahova a sors őket rakta.
 Kivűl - belül minden márvánnyal ékes  ,
 már ez egy ok: minden lakója kényes!
  Katinka gyakran hallja,: - " nem
 mehetsz oda édes"!   
  Sziklakert, napernyős ,  úszómedence ,
napozó,
   hinta meg homokozó , sok- sok
játékmanó...
   Minden,  de  minden olyan hivalkodó!
  Kócos leányka   - hát - nem odavaló!
  Szépséget kölcsönzött,
  szúrása nem ártott , sőt
  Nap-anya szeretetében fürdött .
 Sem széltől, sem
 zuhogó esőtől nem fázott ,
 lelkét nem  sebezte...                     
 aláállt, s az
 zuhanyként felette ,
 kis teste a koszt ,
 menten elfeledte!    
"- Eszement bolondnak ,
 nincsen jobb dolga.
 Visszájára fordít ,
mindent kis ostoba !
Öröme csordultig ,
lelke szeretettel...
Isten szent  munkáját végezte , kellő
türelemmel!   
 
                        ***                 
  Évek hosszan mentek , eseménnyel
telten...                                 
 Batyuval a hátán " lányunk vásárba
kelten",
Mit  rejt foltos zsákja ; mások
 boldogítása...!?
Benne : mosolyok, boldog ,megelégedettség,  
életöröm ;
Igazi éltetők, amit  a hívő ember 
méltán  megköszön.   
                          ***     
Indultak  teli zsákokkal
gazdagék lányai ;
Bennük a vásárban sokat érő,
drága dolgaik ...
 Mind zsákbamacska, kelendő és
kapós  !?      
 -  intrikák, perek, harag, és könnyek :
 életekkel  mind- mind adós !
                               ***
 Katinka egyszerű titka:
 Dolgaink" színe" csalóka,
" legjobb , -  mindennek
a visszája " !
Betegségből  gyógyulásba vetett
hitet...
- Veszekedés utáni nyugtató
békülést...
 Harag követte gyógyító
megbocsájtást...
 Gyász nyomán a feltámadásban való
hitet...
 A gondok feletti győzelmet .
 
 Ápold, őrizd, ünnepeld és
add  tovább!
Emelt fővel így mehetsz
Isten eleibe - az ám!

Mese egy kislányról

Valamikor hajdanán, mikor még
az utcán  köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is
egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. katinkának hívták.
     Egy szántó-vető házaspár gyermekeként
látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa
gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek
közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.

Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta.
Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.
A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
     Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.  
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára
fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon.
Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében,
kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott,
miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:

- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
  
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem
értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla:
ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
          Teltek az évek. A kislány felnőtté vált.
A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek.
Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi,
olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át
belőle.
Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerek
elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság,
elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:  
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük? - Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást,
mint a   betegség után a gyógyulást.
A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit,
megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam
veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a
tietekben, csak - tudjátok,
én mindent a visszájára fordítva használok. 

             Mag..mag..mag

   Volt egy aprócska kicsi mag.
     Valamikor, valahonnan került a világba.
Sodorta a szél, verte vad vihar, lélek távolon a föld alá került, betemetődött. Árnyban, sötétben tengődött - reményvesztetten.
A kis magot sokáig nem érte fény a mélyben, mígnem egyszer egy fénypont áthatolt a burkon, és hozzá jutott.
A fénypont nőtt, a kis magot cirógatta, dédelgette, simogatta. A magocska napjai kezdtek langyosodni, melegedni. A dermedtsége felengedett, ébredezett, s lassan észhez tért.
A friss szellő simogatta, a lágy eső permetezte, a fény, - a napsugár melengette. A magocska életre kelt. Sarjadt, kicsírázott, rügyet hajtott: kidugta fejét a föld alól, hogy kíváncsian nézzen szét a nagyvilágban.
      A meleg szeretet elhozta neki a kikeletet, az életet. Szárat hajtott, és gyönyörű bimbót hozott, amely szép virággá nyílott meg. Egy ragyogó szempárnak mutatta bársony virágait, ontotta illatát. Ő ezzel hálálta meg a felé érkező szeretetet.
Eljött az aranyszínű ősz. A kis virág elvesztette szirmait. Elszórta magját, de a szeretet melegében a kicsi mag csendesen éldegélt tovább.
Ha nem is virággal, de a legnagyobb hálával, szeretettel köszönte meg a neki adott melegséget. Reménykedett, hogy ez a szeretet segít átvészelnie a telet, és újra élhet.

Mysty Kata: KELETRŐL

MystyKata:
Keletről

Ha megkérdezed,
honnan jöttem; Válaszul
ég felé néző mutatóujjal megállok...

A szegény Napja sose henyél,
Szánt - vet itt ma is a paraszt legény,
Untig dolgozik, s épphogy megél ;
jószágából jövőt remél.

A Nap ontja fényét, ül
hatalmas arany trónusán,
fénylő drága palástján.
Elér keze a nyugati végekig,
egyformán oszt meleget oda is.
"Bal oldala ez a hazának
a szív is e tájra esik"
Szatmári, nyírségi térség
de messze is esik!
Nem csoda, ha Vácit
csak a jegenyefák emlegetik.

A szatmári adózó népet tisztelem,
ha nem teszem: akkor - vétkezem
Tette ezt már "a csekei remete", aki
Himnuszunkat papírra vetette.
Látta és láttatta, itt hogyan élnek...
A keleti élet mostohán "édes"!
Paraszt ember korán fölkél, bizony
napja sosem henyél.
Csizmája mindig készen, a sárt
tapossa egész héten, lábát
rongya betakarja, gombája
megbújik alatta. Munkája van
éjjel-nappal, jövedelme:
maga a Baj nagy kalappal!
A rendszerváltozás nem változás, sőt
még jobban látszik a lemaradás.
Nőttön nő az elmaradás!

Csécse neveltje, Móricz adta parancsba:
"Légy jó mindhalálig" !
Ma is nevel a "tündérszigeti szállóige",
Ott, ahol még nagy a szív hű a kebelben;
Ott, ahol sírokon is tövisvirágok nőnek.
Magjaiból még több szerencsétlen, le és
elmaradott, életszínvonal alatti,
mélyebb szegénység nemzői,
nehezebben élői, rosszabbul adózói,
analfabétái, kisebbségi többlet sarjad, de
kevesebb a harácsoló,
milliomos - vagyonos,
adócsaló.