Holt-Szamos

Mysty Kata
Holt- Szamos


Egy mezítlábas kisgyerek
a Szamos partján tekereg.
Úszni nem tud, vízbe
nem megy, pedig csodálója
Víznek,tűznek;
szerelmetes szülőföldnek.

Eltévedni nem lehet.
Minden út haza vezet.
Kis társai valahol
várják vissza konokul.

Ártatlan Holt - Szamos,
sok élőt befogadott.
Csak álldogál, csak vár
szelíden; nem siet sehová.

Akácsor ágaiba botlik
meg a napsugár, árny-
játéka mosolyog a
gyermek üde
friss arcán.

Kisgyereknek lába sose fáj,
bandukolhat kilométerszám.
Ha csalán megcsípi,
nyállal gyorsan bekeni,
fájdalmát elfelejti.

Tövis is akad bőven ,
az út porában
elfekvőben.
Néha kelletlenül talpba áll,
csak a kihúzás komplikált...

Frissül tüdő, de jó is
a honi levegő,
Hangosabb szívdobbanás
- az Istenem!
És édesanyja ölében
a szeretet.

Később aratókhoz

Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!

Tunyogi almáskertek!- ti most
intetek bátrabb merszet?!

Szabókerti szilvafák!- bírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!

Kemény, konok agyag rögök! - hogy
ragadtatok körmei között....

Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!

szerzőinév: Mysty Kata

/Irma napján, anyák napja elé /

Anyám Drága  Irma, - Te Édes!
ma is   Kezeiden élem
az Élet_M !