Mottó
Paul Eluard
VÁCI MIHÁLY:
HEGEDŰ
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved,
Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.
1924. december 25-én született Nyíregyházán. A család apai és anyai ágon is a föld nélküli parasztság, a zsellérek sötét világába eresztette gyökerét, de a költő édesapja már állami munkás, vasutas. A nagyapák annak idején Amerikába vándoroltak, s mindegyik összekuporgatott egy kis házravalót.
A kis Vitál Mihály - a család eredeti neve Vitál volt - az ó-kisteleki szőlő egyik borházában született, gyermekkorát azonban már a városszéli Bánság utcában töltötte, amely ma Bartók Béla nevét viseli. Innen járt öccsével, a később festőművésszé lett Andrással együtt a nyíregyházi tanítóképzőbe. Tizennyolc éves, amikor a várostól mintegy hat kilométerre fekvő II. manda-bokori tanyasi iskolába kerül tanítónak.
Fiatalkori verseiből kevés maradt hátra, ezek azonban meghatározóan Baudelaire és Juhász Gyula hatásáról árulkodnak;
A háború vége felé segédszolgálatos katonaként végighurcolták majd egész Magyarországon, s miután a határon megszökve visszatért Nyíregyházára, azonnal rátörtek a betegségek. Egymás után háromszor operálták meg vesekővel. Ezek közül a legveszélyesebb az első műtét volt, amikor is infekciót kapott a lábába. A szülők félholtan cipelték haza a szigorú nyírségi télben; szöktették őt az amputálás elől. S mint ahogyan erről a Hol vagy, Názár c. írásában beszámol, életét akkor egy fiatal szovjet orvostiszt mentette meg, akivel soha többé nem sikerült találkoznia. Közben tbc-t is kapott.
Debreceni szanatóriumban kezelték. Gyógyul,...diákkollégiumi igazgató lett,1949-ben felkerült Budapestre, a Művelődésügyi Minisztériumba. Innen idő után átment a Tankönyvkiadó Vállalathoz, ahol számos irodalomtankönyvet szerkesztett, s közben a bölcsészkar magyar szakán tanult.
Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c, folyóiratban, Illyés Gyula baráti támogatásával. Már első kötetére, az Ereszaljára figyelt a kritika, s a meglehetősen későn, harmincegy éves korában jelenkenő költőt József Attila-díjjal tüntették ki.
Váci Mihály eredendően lírai alkatú költő, Bodza c. kötetben azonban már új hangokra figyelhetünk föl.Legnagyobb sikerét a Mindenütt otthon c. kötetével érte e1.
A Kelet felől és a Százhúszat verő szív forradalmi pátosza nem érthető meg a Te bolond vagy a Méltó hatalmat kesernyés szarkazmusa nélkül.
1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé választják.
az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írás című folyóirat egyik szerkesztője. Mint képviselő, betekintést nyer az országos szintű népgazdasági munkába. Sokat utazik; jár Franciaországban és Olaszországban, a környező államokban, a Szovjetunióban, s 1967-ben eljut Kubába is
Súlyos betegség vetett véget életének. Vietnam mégis szimbolikus jelentőséget nyert költői sorsában. Példázza azt az utat, amelyet a "gyalog a porban" szabolcsi tanítója megtett, hogy áthidalja azt az óriási távolságot, amely szülővárosa, Nyíregyháza és gyors halálának színhelye, a Viatnami Köztársaság fővárosa, Hanoi között feszül. Szellemileg ez azt jelképezi, hogy a költő a magyar nép szeretetétől áthatva eljutott más népek gondjainak megértéséig is.
1970. április 16-án halt meg. 1970. április 23-án temettük el a Farkasréti temetőben. S mint minden költő, ő is az utókor méltánylására vár, mindannak méltánylására, ami benne tiszta, emberi s jövőbe mutató volt.
Fporrás:
http://www.vers.hu/evfordulos-koltok/vaci-mihaly-/vaci-mihalyne-juhasz-maria--vaci-mihaly
Még alig emelkedő gondolatnak
Felesége : Juhász Mária
VÁCI MIHÁLY:
NEM ÉRDEMELTELEK MEG
Nem érdemeltelek meg,
elvesztettelek.
- Irgalmad erdejét
ha levetkezed rólam,
oly meztelen leszek,
mint kő a forró porban.
Éljek, ki tudja, meddig,
örökké nélküled:
mert bármily közel Hozzád,
de mindig kívüled,
s te mégis mindig bennem,
örökre hordalak.
VÁCI MIHÁLY:
NÉLKÜLED
Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled
szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad felemel.
Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.
VÁCI MIHÁLY:
HA ELHAGYNÁL...
Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
a csalódás kínjától félek,
vagy féltelek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
VÁCI MIHÁLY:
DERENGŐ
Derengő vagy, mint felhőszűrte fény,
melynek se lángja nincs, se pontos árnya;
kimondhatatlan, mint szívben a mély
szenvedélyek szenvedő hallgatása;
és kitapinthatatlanul belém
hasítsz - nem tudom, merre fájva?
Megfoghatatlan vagy, mikor ölel
karom, mikor legfájóbban szorítlak;
beteljesült csoda - nem hiszem el,
hogy van, amit szívem Benned gyanítgat.
Léteddel magad ellen vétkezel.
Akkor hiányzol legjobban, ha itt vagy.
Csak zsongj bennem, mint elszállt dallamok,
adj merengést, mint hívó költemények.
Ölelj és altass: - már mindent tudok,
amit tudni lehet - s semmit nem értek,
Jaj! meg ne kérdezd, hogy mit akarok,
mert sírásomat nem csitítja térded.
VÁCI MIHÁLY:
EGYEDÜL
Mindenki alszik. Hull a csillag.
Csak én ragyogok, égek Érted.
Nem érted meg, hogy miért hívlak,
és elhagysz, ha egyszer megérted!
Mindenki elfordul és itthagy,
és magammal maradni félek.
Úgy kellenél most! És ha itt vagy,
milyen magányos vagyok Véled!
VÁCI MIHÁLY:
SEMMI AZ EGÉSZ
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
„Nincs önkény a költészetben – akármit is higgyünk. S abban
a pillanatban válik csak igazán énekké a költő éneke, amikor hangja látszólag
belevész a valóságba, akkor telik csak meg hallatára dallal a szív, könnyel a
szem, amikor a költészet azonosul az ember sorsával.”
Paul Eluard
VÁCI MIHÁLY:
HEGEDŰ
Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved,
Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.
1924. december 25-én született Nyíregyházán. A család apai és anyai ágon is a föld nélküli parasztság, a zsellérek sötét világába eresztette gyökerét, de a költő édesapja már állami munkás, vasutas. A nagyapák annak idején Amerikába vándoroltak, s mindegyik összekuporgatott egy kis házravalót.
A kis Vitál Mihály - a család eredeti neve Vitál volt - az ó-kisteleki szőlő egyik borházában született, gyermekkorát azonban már a városszéli Bánság utcában töltötte, amely ma Bartók Béla nevét viseli. Innen járt öccsével, a később festőművésszé lett Andrással együtt a nyíregyházi tanítóképzőbe. Tizennyolc éves, amikor a várostól mintegy hat kilométerre fekvő II. manda-bokori tanyasi iskolába kerül tanítónak.
Fiatalkori verseiből kevés maradt hátra, ezek azonban meghatározóan Baudelaire és Juhász Gyula hatásáról árulkodnak;
A háború vége felé segédszolgálatos katonaként végighurcolták majd egész Magyarországon, s miután a határon megszökve visszatért Nyíregyházára, azonnal rátörtek a betegségek. Egymás után háromszor operálták meg vesekővel. Ezek közül a legveszélyesebb az első műtét volt, amikor is infekciót kapott a lábába. A szülők félholtan cipelték haza a szigorú nyírségi télben; szöktették őt az amputálás elől. S mint ahogyan erről a Hol vagy, Názár c. írásában beszámol, életét akkor egy fiatal szovjet orvostiszt mentette meg, akivel soha többé nem sikerült találkoznia. Közben tbc-t is kapott.
Debreceni szanatóriumban kezelték. Gyógyul,...diákkollégiumi igazgató lett,1949-ben felkerült Budapestre, a Művelődésügyi Minisztériumba. Innen idő után átment a Tankönyvkiadó Vállalathoz, ahol számos irodalomtankönyvet szerkesztett, s közben a bölcsészkar magyar szakán tanult.
Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c, folyóiratban, Illyés Gyula baráti támogatásával. Már első kötetére, az Ereszaljára figyelt a kritika, s a meglehetősen későn, harmincegy éves korában jelenkenő költőt József Attila-díjjal tüntették ki.
Váci Mihály eredendően lírai alkatú költő, Bodza c. kötetben azonban már új hangokra figyelhetünk föl.Legnagyobb sikerét a Mindenütt otthon c. kötetével érte e1.
A Kelet felől és a Százhúszat verő szív forradalmi pátosza nem érthető meg a Te bolond vagy a Méltó hatalmat kesernyés szarkazmusa nélkül.
1965-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé választják.
az Élet és Irodalom munkatársa, majd haláláig az Új Írás című folyóirat egyik szerkesztője. Mint képviselő, betekintést nyer az országos szintű népgazdasági munkába. Sokat utazik; jár Franciaországban és Olaszországban, a környező államokban, a Szovjetunióban, s 1967-ben eljut Kubába is
Súlyos betegség vetett véget életének. Vietnam mégis szimbolikus jelentőséget nyert költői sorsában. Példázza azt az utat, amelyet a "gyalog a porban" szabolcsi tanítója megtett, hogy áthidalja azt az óriási távolságot, amely szülővárosa, Nyíregyháza és gyors halálának színhelye, a Viatnami Köztársaság fővárosa, Hanoi között feszül. Szellemileg ez azt jelképezi, hogy a költő a magyar nép szeretetétől áthatva eljutott más népek gondjainak megértéséig is.
1970. április 16-án halt meg. 1970. április 23-án temettük el a Farkasréti temetőben. S mint minden költő, ő is az utókor méltánylására vár, mindannak méltánylására, ami benne tiszta, emberi s jövőbe mutató volt.
Fporrás:
http://www.vers.hu/evfordulos-koltok/vaci-mihaly-/vaci-mihalyne-juhasz-maria--vaci-mihaly
Váci Mihály: Két szárny
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
Váci Mihály: Kicsordulsz forrón a szememből
Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.
Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.
A mivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, vág, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.
Felesége : Juhász Mária
VÁCI MIHÁLY:
NEM ÉRDEMELTELEK MEG
Nem érdemeltelek meg,
elvesztettelek.
- Irgalmad erdejét
ha levetkezed rólam,
oly meztelen leszek,
mint kő a forró porban.
Éljek, ki tudja, meddig,
örökké nélküled:
mert bármily közel Hozzád,
de mindig kívüled,
s te mégis mindig bennem,
örökre hordalak.
VÁCI MIHÁLY:
NÉLKÜLED
Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled
szemem ki sem nyitom.
Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad felemel.
Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.
VÁCI MIHÁLY:
HA ELHAGYNÁL...
Ha elhagynál engemet, - jobban
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
a csalódás kínjától félek,
vagy féltelek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged?
VÁCI MIHÁLY:
DERENGŐ
Derengő vagy, mint felhőszűrte fény,
melynek se lángja nincs, se pontos árnya;
kimondhatatlan, mint szívben a mély
szenvedélyek szenvedő hallgatása;
és kitapinthatatlanul belém
hasítsz - nem tudom, merre fájva?
Megfoghatatlan vagy, mikor ölel
karom, mikor legfájóbban szorítlak;
beteljesült csoda - nem hiszem el,
hogy van, amit szívem Benned gyanítgat.
Léteddel magad ellen vétkezel.
Akkor hiányzol legjobban, ha itt vagy.
Csak zsongj bennem, mint elszállt dallamok,
adj merengést, mint hívó költemények.
Ölelj és altass: - már mindent tudok,
amit tudni lehet - s semmit nem értek,
Jaj! meg ne kérdezd, hogy mit akarok,
mert sírásomat nem csitítja térded.
VÁCI MIHÁLY:
EGYEDÜL
Mindenki alszik. Hull a csillag.
Csak én ragyogok, égek Érted.
Nem érted meg, hogy miért hívlak,
és elhagysz, ha egyszer megérted!
Mindenki elfordul és itthagy,
és magammal maradni félek.
Úgy kellenél most! És ha itt vagy,
milyen magányos vagyok Véled!
VÁCI MIHÁLY:
SEMMI AZ EGÉSZ
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorúan:
- Semmi az egész!
Semmi az egész.
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri, hogy
meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése