Mysty Kata: Papírcsíkokba roncsolt sorok

Mysty Kata

Jelképek

Büszke, sudár Jegenye
Parnasszus ormán.
Versfaragta ágán
dalos kedvű madár.
Ég tolla lánghegye,

bércek élezték,
s szívének vérét
színébe keverték.
Szurdok oldalára
árnycsíkja vetül,
mint egy Zöld Gyertya
cövekként egyedül.
Hegygerinc ölébe
látnokként merül,
s mint borostyán,
ház falára terül.
Szikrázó, lázas
dallama gyullad
csillag mezején.
Az égnek vásznán
huroknyi feszület;
Gondolatcsillag
reszkető fészke,
bóbitásan tekinget
lehulló levélen.
Est csepereg felé;
- Fénybe költöző -
vakságot üldöző,
örök mező.
De máris egy Máglya
szurdok álmát
valóra váltja.
Élet vagy halál, s
délibáb dalnoka.

költészet

   Soha...

Egy szál nem szakadhat el soha, ha
az égieknél van garancia . Ha
 van érzelmi intelligencia,
nem kezdheti ki az idő vasfoga.

 A sors soha sem volt kegyes ..
 miért is lenne más ma velem....
 csapása , amit mér reám
 nem bírná el Dávid( Botond, Toldi) se talán ...
 
Örököltem valami olyan varázserőt,
amitől akaratom legott csak nőttön-nő,
elvenni nem hagyom soha, ami az enyém,
semmi nem tántorít el a cél előtt!
         Mysty Kata

A VERS A LÉLEK ZENÉJE -
MONDTAM ÉS MONDOM ÉN,
FÁJDALOM SZÜL ,S
A GYÖNYÖR MINDIG ELVETÉL.
SZÓLHAT CSODÁSAN REMEGŐN,
VAGY BÉKÉS BOLDOGAN.
BENT NYUGALOM MARAD,
ŐRZI CSÖND DALÁT.
DE A LANT PIHENNI NEM TUD
ZENÉJE FOLYTONÁRADÁS.
mystykata


 Mysty Kata
 Papírcsíkokba roncsolt sorok


 Az emlék néha csak homályos folt, egy
 kifoszlott szűk kabátbélés könyökén .
 Gombhiányos, és leszakadt zsebében
 tépett papírcsíkokba roncsolt sorok.
 Gallérján a zsírfoltkéreg matt hege,
 a sorsolló nyeste sebek látlelete.     

 Mysty  Kata
a Szép szó_ért
 
Jöhet - küldd , küldöm - utazzon !
Egy életmegtartó pillanat nem árt,
hisz folyton folyvást fojt a rút halál...
A hangulatjavítás majd ellenáll,
A pillanatban az élet élni megáll...
kap valamennyi bátorítást ,
a naphoz kellőn - elég biztatást!

 Potóczki Zsuzsanna  festménye

 Vár a Parnasszus
átkarol
aranyló napban
meghajol

Felirat hozzáadása

 A kor
kínnal szül torzszülötté engem, téged;
újra meg újra, s
akit szeretsz sem tudja miért nyomja
bánat ujja...
Túlsóz a szó, forrong az indulat , habzik
a mozdulat...
Hangerőt srófol hír, hívás, hallgatás...
Szívhang sem igazít helyre tán!?

 
 Búsuló juhászok lettünk,
hejráérünk skizofének,
haragvó, tékozló vének.
Ártanak a dörmögések;
kegyetlen hiába vetések...

 
 A harag méreg,              
magad magadnak adod be.
Tedd a kezed,
tedd a másik kezébe,
s békülés lesz
útja a reménynek...
Mysty Kata 

 Mysty Kata:

Egy politika-falóhoz

Amíg a magyar
a magyar zsebében kotorász,
kemót csempész hazafinak,
a Rák terjed tovább!
"Se ide, se oda
nem fütyül a madár..."
mert az már rég
csak egy halálmadár!
A Politika egy fa...
Piszkafa...
Nimfa, vagy tilalomfa?
Tiszafa, a hintaló fája...
                                                                                     és még van p.fája!
                                                                                       Fapofája...

 Mysty Kata

Úgy becsülöd meg 

Ha könnyeidben a bánat elmerül,
az öröm arca ismét felszínre kerül..
Úgy becsülöd meg leginkább napjaid,
ha kinyitod bezárt ajtóid, s beengedsz
minden érzőt, érzést, Érkezőt....s pillanatnyi
féltés övez minden hozzád Megérkezőt.