Anyám, Drága Édesanyám!

 Mysty Kata:
Arcképed előtt

Nem sírok már Anyám,
kezdet vagy te bennem;

Bibliában kézjegyed
megpihenő zokogás.

Arcképed előtt állok,
mosolyodra vigyázok.

 

 

 

Anyám, Drága!

 Irma, - Te Édes!

Anyám, Drága!
Irma, - Te Édes!
ma is
Kezeiden
élem az
Élet_M !


Könyörgés

Altató béke szállj ide! - vértben.
Nyugtató, édes puha melegséged
szíveleségem!
Légy mellettem, mint Édes-Anyai... , s
védj meg, ha bántanak, nyújts oltalmamul
kemény szavakat!
S ha kell gondolatoddá, gondjaiddá
tégy, s lelki erőt adj, hogy befogadj...
Gondtalanságom_ért!

Szerző: Mysy Kata


Később aratókhoz

Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!

Tunyogi almáskertek!- ti is
most intetek bátrabb merszet?!

Szabókerti szilvafák!- kibírjátok-e
nyögni még az örök alvó igazát?!

Kemény, konok agyag rögök!- hogy
ragadtatok körmei között....

Jól van így, Hozzá tartoztok, mint
mihozzánk Ő, aki messze költözött!

szerzőinév: Mysty Kata

Tunyog, Szamos

  Mama

Ahol élt egykor a mama,
szeretet szült ott egy tavat.
Benne keltem minden nappal,
s az éj tükrében elbújt holddal.

Dúdoltunk , tapsoltunk, nevettünk...
Hiába szálltak évek felettünk!
Tőlük hitben érlelődtem,
szeretet szülte erőben!

Ahol a mama élt, szeretet szült:
Csendes éjt!
Jó Reményt!
Szép erényt!
Költeményt!
 
Egy SMS -t, ami
életet ment!
"Ma örülök
mert várlak,
holnap
boldog leszek
ha látlak!"

szerző:  Mysty Kata

Mysty Kata

Csoda született

Ahol élt egykor a mama,
ott született nekem csoda.
Amihez kezét érintette,
gyermeki lelkem megihlette.

Amikor meleg szava szólt,
hozzá semmi nem volt hasonló.
Szeretetét tetteibe ölte,
karácsony örömét is hozzá öltve.

Karácsonyfa dísze fán függő dió,
karamell-cukorka, olyan mosolygó.
Díszes skatulyák, papírfigurák,
linzercsillag és alma, - hazai - jonatán.

Betlehem csodája hozzánk
beköltözött, melegével köztünk
fényárba öltözött. Drága, jó
édesanyám ezt most köszönöm!

Mysty Kata
Anyák napján túl...

Az anyák a szeretetharc
olyan, de olyan egyszerű
közkatonái!
Mindig csatát nyernek és
hőssé válnak!

Virágágyak, hintaágyak;
az anyák nyugta
bennü(n)k fárad.

Szavaik egy Nagy Család
az élet egyedüli
valóságában,
mert a meleg tűzhely
parazsai...

Éltetik a maradékok,
éhes kis tátott szájjal
az utódok, akiktől
virágzó nevetésük fakad.