Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször
olvasott, idézett, emlegetett humorista - holott tulajdonképpen
filozófus volt.
Karinthy Frigyes (1887 - 1938)
„A humor a teljes igazság” - jegyezte fel Karinthy. Később, az Ascher
Oszkár által megtalált, utolsó noteszába a következő keserű sorokat
írta: „Úgy használnak engem, mint a krumplit Európában - virágomat és
gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat)
eldobják.” Karinthy Frigyes egész életében a nagy mű, az enciklopédia
megalkotására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégis az
apró, a látszólag mellékes, a kényszerből született művekkel alkotott,
kitágítva a magyar nyelv ábrázolási, megjelenítési lehetőségeit.
Szerelem!
Mielőtt megülnők halotti torát, vagy négertáncot járnók sírja fölött...
Szerelem!
Mi az?
Tizenkét kötetben talán lehet rá felelni. De egy mondatban - meghatározni?
A tudomány szótárában ahonnan a meghatározások születnek, nem szerepel ez a szó. A tudomány vágyról beszél és vonzalomról. De mindenki tudja, hogy más dolog valamit szeretni, más dolog vágyni rá.
Szeretni - ez valami egészben magyarázhatatlan, magátál értetődő érzés, olyan, mint a posztulátumok a geometriában.
Vágyni - megszüntetni valamit, azzal, hogy magamévá teszem.
Fontos az, hogy e kettőnek semmi köze egymáshoz egyébként.
A szerelemben esik össze a kettő, mintahogy víz lesz az oxigénből és a hidrogénből, anélkül, hogy hidrogén és oxigén bármiben is hasonlítanának egymáshoz, vagy ami lesz belőle: a vízhez.
Vegyület és nem keverék. A magyar nyelv zsenialitása (más nyelv nem ismeri e szabatos megkülönböztetést) szeretetnek nevezi az összetevők egyikét, az eredményt, más szóval; szerelemnek..
Szerelmesnek lenni tehát annyit jelent, hogy szeretem azt, akire vágyok és vágyom arra, akit szeretek. Ha szeretek valakit, de nem vágyom rá, az nem szerelem és nem szerelem az se, ha vágyok valakire, de nem szeretem. Oxigén nem víz és a hidrogén sem víz, csak a kettő együtt. S amilyen nevetséges, tudákos nagyképűség víz helyett hákettőót mondani, épp olyan nevetséges a szerelem «lényegé»-t akár a vágyban, akár a szeretetben keresni, lévén a szerelem «lényege» nem vágy és nem is idealizálás és nem epedés és nem nyavalygás s nem holdvilág és udvarlás és szenvedés - lévén a szerelem lényege az, hogy két ember vággyal szereti egymást, szerelmesek egymásba, amihez nem kell se korszellem, se alkalmas körülmények, még költészet se kell, csak az élet élésének az a bizonyos lehetősége, amelynek hőfokánál két különböző elem, vágy és szeretet, egymással egyesül.
Nem érnek rá szerelmesnek lenni? Mintha azt mondanád: nem érnek rá születni vagy meghalni.
----
uveNincs divatban a szerelem?
A te dolgod, költő, nem az, hogy ezt megállapítsd, hanem hogy újra divatba hozd.
Úgy,
ahogy van. Az egészet, nem alkatrészeit. A szerelem alkatrészei,
külön-külön ártalmas mérgek lehetnek, - ki merészelne ezeknek hatásáról
ítélni a szerelem fölött? Strindberg és Wedekind csakˇa vágyat mutatták
meg belőle. A vágy, magában, éget és pusztít - de éppenúgy tönkre
sorvaszt, elgyengít és megpuhít a ködös ábrándozás, wertherkedés, sótlan
és vértelen «gyengédség» lélekkeresés.
Ne mindig csak epedésről - ne mindig csak önfeláldozásról, ne mindig csak féltékenységről.
Ki mondta nektek, hagy a szerelem szenvedés, azért, mert szenvedést találtatok a holt szerelem boncolása közben?
Hullát boncoltatok.
Pályakezdetének fő vonásai
Karinthy
Frigyes 1887. június 25-én született Budapesten. Édesapja, Karinthy
József gyári tisztviselő. A család meglehetősen nehéz körülmények között
élt, zilált anyagi viszonyok szorítójában. Karinthy József bohémiára
hajlamos ember volt; fürge szellem, filozófiában, irodalomban járatos.
Frigyes
Budapesten végezte iskoláit, az ötödik kerületi állami főreálban,
illetve a Wesselényi utcai polgáriban. Érettségi után a műegyetemre
iratkozik be, de vizsgáinak nyomát nem találjuk. Fiatalon, szinte
gyerekfővel kezdett írni: naplót vezetett, melyet rajzokkal illusztrált;
majd hosszabb műve is megjelenik: Nászutazás a föld középpontja felé
címmel a Magyar Képesvilág című lapban, 1902 végén, tizenöt éves
korában. Néhány zsengéjét leszámítva, rendszeresen 1906-tól publikál,
számos lapban, így Az Ujságban, a Budapesti Naplóban, a Borsszem Jankó
című szatirikus vicclapban, majd a háború kitörése idején a Budapesti
Hirlapban.
1906 táján kerül kapcsolatba Kosztolányival; szövetségük
egyetemista barátságnak indult. Karinthy, mint egyik önéletrajzi
feljegyzésében olvashatjuk, Négyesy László stilisztikai szemináriumait
is látogatta, önálló dolgozatként Reviczkyről szóló tanulmányát olvasta
fel.
Roppant termékeny újságíró volt. Verseivel és novelláival a
Nyugatban jelentkezett: a folyóiratnak haláláig munkatársa maradt, s e
nagyszerű műhely első nemzedékének nagyjaihoz számított.
Első komoly
sikerét az előbb lapokban közzétett, majd kötetben először 1912-ben
megjelent Így írtok ti irodalmi paródiáival aratta. Pályájának
természetes indulása volt az irodalmi karikatúra. Az irodalom
lehetőségei érdekelték: hogyan írnak az írók és hányféle módon lehet
írni.
Paródia sorozata voltaképpen az irodalom lehetséges formáinak
végigpróbálása és leleplezése - írta róla Babits.
Az Így írtok ti a
pályakezdés szempontjából az irodalom iránt forduló érdeklődést jelzi. A
társadalom egy bizonyos - jobbára polgári rétege - kíváncsisággal
figyelte a művészeti közéletnek azt a felbolydulását, melyet a Nyugat
megjelenése s új írónemzedékének feltűnése kavart. Ady feltűnése, híre
még a kevésbé tájékozottakban is elültette azt az érzést, hogy itt
irodalmon túli jelenségek törnek fel, s az új, elátkozott (ráadásul nem
is politikai programmal dolgozó) magyar irodalom: valószínű előfutárja
{358.} Magyarország megkésett, de most már nem sokáig halasztható,
szociális átalakulásának (Ady).
Az irodalomnak ez a közérzet adott
új és eddig nem ismert fontosságot - harc folyt a betűk világán belül,
egy konzervatív és megújhodást áhító áramlat között.
Az Így írtok ti
jelentősége és sikerének titka: hogy az érdeklődés tárgyát, az irodalmat
meghitt közelségbe hozta, mint létező s fontos jelenséget tárgyalta,
stíluskérdéseket állított középpontba.
A stílus pedig áruló jel volt
abban az irodalmi közéletben, mely - Ady szavával - nem csupán politikai
programmal dolgozott. Sokak számára ez volt a látható és tetten érhető
különbség a konzervativizmus és az új között.
Az irodalom mint téma:
felfedezés és állásfoglalás volt. S amellett, mint Babits megfigyelte,
lehetőséget adott egy fiatal írónak műfajok és stílusok próbájára is.
Karinthy élményvilága nem volt elsődlegesen valóságihletű:
gondolat-rendszerek, filozófiák, a logikum segítségével kikövetkeztetett
helyzetek termékenyítették meg fantáziáját. Az egész jelenségben volt
valami elvont és kísérletszerű - állapította meg írói természetéről
Kardos László. Munkásságára jellemző ... valami matematikai egyetemesség
és a környező tapasztalati világtól függetlenedni törekvő filozóf
humanitás, de ami legmélyebb írói izgalmainak, szemléleti vívódásainak a
mélyén, szelleme termékeny magjában lappang, az éppenséggel arra a
társadalomtörténeti pillanatra vall, amely a Karinthy-művek szülőágya
volt.
A társadalomtörténeti pillanat Karinthy számára a Nyugat
mozgalmával egyidőben jelentkező s annak részeként is kibomló
intellektuális megújhodás volt. A gondolat és a gondolkodás becse
növekedett meg: és a logika, a természettudomány helyet követelt a
szépirodalmon belül is. A Nyugat mozgalom szellemi vezetői, bármily
aforisztikusan gondolkodtak: nagy szenvedéllyel művelték a filozófiát.
.........................................................................................................
1912-ben, az Így írtok ti
évében már két novellás kötete, egy apró szösszeneteket tartalmazó
cikkgyűjteménye s egy csokorra való humoreszkje jelenik meg (Esik a hó,
Ballada a néma férfiakról, Együgyű lexikon, Görbe tükör); a kötetek
között mintha műfajt is váltana, s egyetlen esztendő összefoglaló
termésében jelezné, milyen sokirányú és gazdag, változatos és többrétű
lesz a pályája.
Karinthy az első, igazi humorista a huszadik század
magyar irodalmában - ez feltűnésének harmadik jelentősége. S abban az
értelemben, hogy számára {359.} a humor látásmód, alapállás, szemlélet: a
groteszk minden munkájában jelen van.
A humoreszkek népszerűségét, a
paródiák kelendőségét a századvég készítette elő. Megannyi író
kirándult a humor birodalmába - s volt, akinél már jelentős helyet is
foglalt el az életműben, így Ambrus Zoltánnál, Heltainál, a fiatal,
kortársnak számítható Molnár Ferencnél. Náluk azonban a humoreszk -
bármennyit írtak is és bármilyen minőségben - egyetlen szólam maradt a
sok közül. Karinthy - már az első Görbe tükör megjelenése idején - a
gondolat kifejező eszközévé emelte a humort; irodalmi rangot adott ennek
a szemléletmódnak. Jelentkezése megváltoztatta azt a paradox helyzetet,
hogy kiváló íróinknál a humor művelése maradt a periférián, s csak a
jelentékteleneknél kerülhetett az életmű középpontjába (pl. Lovászy
Károlynál
„Csakhogy az ő irodalmi torzképei
egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől egyig, álarcos vagy álruhás
bírálatok, a bírálatok legnemesebb fajtájából valók: az alkotást nem
fogalmakkal és elméletekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen….
Ő a szó hétköznapi értelmében sohasem „utánoz”: nem egy regényt vagy
egy verset figuráz ki, hanem az egész mű, az egész művészet velejét.
Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében, akár jó a jó versekben,
mindig kiszökken egy részlet, mely mintegy vezérdallama
mondanivalójának, s valahova messzebbre mutat. Ez a részlet jelképpé
válik. Elgondolkoztat bennünket, és megdöbbent. Leleplez valamit, amit
addig nem láttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja,
oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül - elolvasásuk után
is - távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunk volna, és
kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.” (Kosztolányi Dezső)
Forrás: http://www.vers.hu/evfordulos-koltok/karinthy-frigyes/karinthy-frigyes-eletm Munkássága:
1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az
Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a
Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az
Együgyű lexikon és a
Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az
Így írtok ti.
Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és
formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra
művészetét.
1910-ben kezdődött idillje Judik Etellel, a
színésznőt férje haragja elől 1912-ben Berlinbe szöktette; 1913-ban
kötöttek házasságot, 1914-ben születte meg fiúk, Gábor
A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s
Grimasz 1914 című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az
Utazás Faremidóba 1915 című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a
Holnap reggel
1916 című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába
fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke,
hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban
Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem.
1918-ban
a spanyolnátha áldozataként harminckét éves korában meghalt felesége. A
tragédia után visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű
fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” - írta
le a baljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatok is
meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror
ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták.
1920-ban
feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb, korábban orvosi
tanulmányokat folytató Böhm Arankát, aki - Judik Etelhez hasonlóan -
Karinthy miatt vált el előző férjétől. 1921-ben született meg gyermekük,
Ferenc.
Karinthyné Böhm Aranka A
húszas-harmincas években létezett azonban olyan női társulás is, amely a
környék alapján szerveződött. Egymás közelében lakó barátnők, hol
férjükkel, hol barátjukkal, aktuális udvarlójukkal az új értelmiségi
központ körzetében ütötték fel tanyájukat.
A Lágymányos újmódi vidéke
volt ez, már nem a patinás, régi Buda, hanem rohamosan fejlődő, a város
szívéhez közeli negyed. Itt élt Böhm
Aranka és barátnőinek köre: Klug
Böske, egy futballbíró neje, Kondor Lívia és Guthi Erzsi, a népszerű
színpadi szerző, humorista Guthi Soma lánya, aki később Devecseriné
Guthi Erzsébet néven megírta emlékezéseit, s nem mellesleg Devecseri
Gábor édesanyja is volt. Az ideggyógyásznak készülő Böhm Aranka,
Karinthy második felesége zajos társasági életet élt. „Nagy házat vitt”,
ahogy akkoriban mondták, a takarékosság és előrelátás fogalmát enyhén
szólva mellőzte. A lakás, mint afféle városi menedékház, szinte
szakadatlanul, még
késő éjjel is üzemelt, a legváratlanabb vendégek sem
jöhettek rosszkor.
Aranka
temperamentumos, erős egyéniség lévén, cseppet sem tűrt beleszólást
életvitelébe. Nyílt titok volt, hogy
udvarlókat tart, köztük az egyik
leghosszabb, legmélyebb kapcsolata Déry Tiborral alakult ki. (Szerelmük
hajnalán randevúztak Cecil mama egyik esti fogadásán is.) A barátnők és
azok barátai természetesen mindent tudtak, Aranka gyakran panaszkodásba
rejtette kérkedését, férje féltékenységét. Máig megfejthetetlen
feladvány, vajon annyi vita, veszekedés, félrelépés mellett mi tartotta
össze Karinthyt és Arankát, az állandósult csetepaték ellenére
miért nem
hagyták ott egymást?
Anélkül, hogy a rejtélyre egyáltalán megkísérelnénk a választ, az ügy
bonyolultságát illusztrálandó, érdemes figyelembe venni azt a játékos
példát, melyet Devecseri Gábor jegyzett fel, s amely legalább részben
segít megérteni két ember minden érzelmi válságot átvészelő, különös
összetartozását. A könyvsikert jelentő Így írtok ti mintájára az író
felesége nemegyszer rögtönzött a
Karinthy-házban amolyan élő
karikatúrát, paródia-előadást.
Dobozokkal és zuhogó zászlókkal
Temessetek el: katona voltam.
Ifjú hajam ázik a vérben –
Fekszem dacosan és kiraboltan.
Lélekkel, kit viadalba küldtél
Hadúr: – hadakoztam imetten –
De jöttek rám orvul, testtel és hússal:
Lélek voltam, verekedtem.
Hússal fojtottak, testtel gyömöszöltek
Szememre térdeltek, összetiportak –
Gyilkosom kemény, nevető száját
Borzongva láttam még lenni bibornak.
Didergő lelkem nem bírta tovább,
Torkomba szorult bele holtan –
Lukat törtem a fejemen át
Benyúltam érte és kiraboltam.
/Szerelmi öngyilkosság/
Ma azt hitted, boldog vagy
(Karinthy Frigyes)
Sacy von Blondel (Megyeri Sári)
Ma lementem reggel
Könnyű ruha volt a derekamon
Libegett és fölfelé fújta a szél
Alulról,
Mentem és azt hittem, nagyon boldogtalan vagyok,
Nagyon boldogtalan,
Mert mindenkitől mindent el kell vennem,
A gazdagtól a pénzt, a széptől a szépséget,
A koldustól az alamizsnát
És elszedni és harcolni
És nem bánni, dögöljenek meg
És haljanak meg értem
És jött a szőke fiú
És köszönt és elpirult
És egyszerre úgy éreztem, hogy nagyon boldog vagyok,
Nagyon boldog.
S mindenkinek mindent odaadok,
A ruhámat a derekamról,
Odaadom a szélnek, mert úgy akarja letépni.
A pénzt a szegénynek,
A csúnyának a szépet
És mindent, amim van
És aztán meghalok érte.
Mintha a te kezed vezetné a tollam
Karinthy Frigyes novelláinak és regényeinek fő témája férfi és nő kibékíthetetlen harca. Bizonyára saját élmények alapján úgy véli, hogy a férfi-nő viszonyban mindig a férfi az elnyomott, a kihasznált, a megcsúfolt. De hangja nem a nőgyűlöleté, ellenkezőleg: szinte áhítatos leborulás a női nem egésze előtt. Ez hallik ki az alább olvasható levélből is, melyet a titokzatos "G. I."-nek írt 1929-ben.
Sietek, pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod – csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok. Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, én eddig író voltam – ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam,
most mintha a Te kezed vezetné a tollam – olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez.
Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is. Rémes. Hm? Mi? Hogy mi lesz? Az elejét látom. Csak a közepét nem látom, a végét is látom. Iskolában fogják tanítani a mi dolgunkat, fiam, az a gyanúm. Érettségi tétel leszünk. „Kérem, Schwarz, beszéljen valamit Karinthy és G… legendás ügyéről. Hát, kérem.
Talán a bécsi levelekből valamit.” Hopp – vigyázni kell. Te drága. Mitől görbült le a szád? Hű vagyok.
