Mysty Kata:
Lélekfotós

Lélek fotósa
  utazó szivárvány ;
Kikelet - leány
pillant varázst.
 Madárcsicsergő
 összhang repül
 megpihenő gond,
 elül , belül.


Fénytől élnek
a színek...
Színek égnek
a fényben.
Árnyban tátong
a lélek
arca viduló
víg ének.

                                        

Mag..mag..mag

   Volt egy aprócska kicsi mag.
     Valamikor, valahonnan került a világba.
Sodorta a szél, verte vad vihar, lélek távolon a föld alá került, betemetődött. Árnyban, sötétben tengődött - reményvesztetten.
A kis magot sokáig nem érte fény a mélyben, mígnem egyszer egy fénypont áthatolt a burkon, és hozzá jutott.
A fénypont nőtt, a kis magot cirógatta, dédelgette, simogatta. A magocska napjai kezdtek langyosodni, melegedni. A dermedtsége felengedett, ébredezett, s lassan észhez tért.
A friss szellő simogatta, a lágy eső permetezte, a fény, - a napsugár melengette. A magocska életre kelt. Sarjadt, kicsírázott, rügyet hajtott: kidugta fejét a föld alól, hogy kíváncsian nézzen szét a nagyvilágban.
      A meleg szeretet elhozta neki a kikeletet, az életet. Szárat hajtott, és gyönyörű bimbót hozott, amely szép virággá nyílott meg. Egy ragyogó szempárnak mutatta bársony virágait, ontotta illatát. Ő ezzel hálálta meg a felé érkező szeretetet.
Eljött az aranyszínű ősz. A kis virág elvesztette szirmait. Elszórta magját, de a szeretet melegében a kicsi mag csendesen éldegélt tovább.
Ha nem is virággal, de a legnagyobb hálával, szeretettel köszönte meg a neki adott melegséget. Reménykedett, hogy ez a szeretet segít átvészelnie a telet, és újra élhet.

 

Mysty Kata:
Odafigyelés

Köszönöm drága
figyelmedet!
Adjon Néked is a Sors
mindenből eleget!
Te is adhasd mindig
csak azt, ami "el-é-get"!
A Főnixsors de édes!

Tehetség

Isten őrizze ezt a kincset!
Munkálja benned az értékrendet!
Nagy az az érték, amelyet Te bírsz!
Méltatlanra el azt ne tékozold!
Áradó lelked patakja, mint a Hernád
de túl ne - mert elsodor az ár!!!

Ha

Veled együtt vélem: az igazi szerelem nem vénül
a korral: sőt, ifjúhodik belül és egyre szépül!

Idő

Nekem is az idő a haragosom!
Versenyfutásra késztet, kirabol.
Én megbotlok, ő segítségadás helyett
vissza se fordul, hideg daccal elvonul!

Hiba

Kérlek, látva láss,
ha figyelmed lankad, akkor se hibázz!

Ellenszélben

Ellen a szellemed ,
mozdul a mozdulatlan,
útnak indul, aki áll;
megy, megy, mégis áll.
A fa tövén rátalál
az "i"-gazon át!
- IGAZÁN!

Élet

"Az élet él és élni akar..."
Körforgalomban, titkot teremtve.
Üde tiszta kép!
Rajta minden szép!
Az üzenet szíven ért!
Remélem, vissza is Ért!

                                    misztik

A Parnasszus

A) Appiani: A Parnasszus, 1811 (EM 357.)

• (1) A Parnasszus (Parnasszosz) az antik mitológiában az a hegy, ahol Apollón és a múzsák laktak
  
  • átvitt értelemben tehát a művészet hegye.
    A kép középpontjában Apollónt látjuk, ezúttal mint a művészetek, a költészet, a lantjáték istenét. Trónusszerű kőszéken ül és zenél. Körülötte a kilenc múzsa. Ha a kezükben lévő attribútumokat is megfi gyeljük, akkor a múzsák a következő rendben helyezkednek el:
    
  • a jobb oldalon a táncoló alak: Terpszikhoré, a tánc múzsája (attribútuma a táncmozdulat);
    
  • a vele táncoló nőalak: Thaleia (Thália), a komikus színészet múzsája (attribútuma a komikus maszk, l. lent a földön);
    
  • a kezében szögmérőt tartó, az égre tekintő nőalak: Urania (Uránia), a csillagászat múzsája (attribútuma a mennybolt glóbusza, geometriai eszközök, szögmérő);
    
  • mellette, Apollónra vetett tekintettel: Melpomené, a tragikus színészet múzsája (attribútuma a tragikus színészet maszkja);
    
  • Apollóntól balra: Euterpé, a lírai költészet múzsája (attribútuma a fuvola);
    
  • elöl, Euterpé térdére támaszkodva: Erató, a szerelmes költészet múzsája (attribútuma a kithara, a görög pengetős hangszer);
    
  • a kép bal szélén Kleió (Klio), a történetírás múzsája (attribútuma a kezében tartott könyvtok);
    
  • mögötte, piros lepelben: Kalliopé, az epikus költészet múzsája (kezében attribútumaival, az íróvesszővel és a viasztáblával);
    
  • leghátul, félig takarásban elálmodozó tekintettel: Polühümnia (Polihimnia), a himnikus költészet és a kardal múzsája (mindig álmodozó tekintettel és a ruhájába burkolózva ábrázolják).
    
• (2) Mind Apollón, mind a kilenc Múzsa a művészet iránti elragadtatást fejezi ki. Azt teszik, amit mitológiai szerepük előír: énekelnek, táncolnak, zenélnek, az égre vetik tekintetüket. Apollónra fi gyelnek, az ő lantjátéka szervezi a kép jelenetét.
  Az ábrázolásmód eszményítő, mind a tíz alak a görögség és a művészet eszményét van hivatva kifejezni.    
•  
•  
•  
•  
•                       
  
  
  
                     
   Forrás:http://www.tankonyvtar.hu/nincs-cim-tanari-100218-543
  
  
  
  
            Mysty Kata: A Parnasszus
  
  
             A Parnasszust
•            Lant ékes hangja zengi be .
             Apollón játéka megigéz ; múzsái
             Nyomán örök dala kél , s
•            Táncot járó lenge szél 
•            A hegy ormán oly kacér .
•            Gerincén maszkban áll, s
             Nevet Euterpé , bája botlik
             Derekán a megtörő napsugában.
             Hogy ontja  históriák  sorát !
             Lenn  a hegyláb szögletében
             Térdel  Polühümnia , s fennkölt 
•            Fohásza  érted  szól : - Zsenge és
•            Agg  alkotó !
             Mert úgy kell most a dal , mint
•            Megfáradtnak a pihenő, s mint
             Gyengélkedőnek friss erő,
             Tévelygőnek a remény,       
             Reményvesztettnek az égi fény! 
           
  
           Árnyékában  is otthonra lel a szív.
           Versek szövetébe szövi bele keggyel.  
           Érezhető csoda vár; - veletek 
•          Múzsák! Együtt  itt az  igazi  Varázs! Vele
           Tudunk  jobbá válni ,  helyünkre
           A nagyvilágban vissza'találni ...
           Fokról fokra a sarat jobban állni!
           Tanyát verni ,- énekelni - az alkotás
           Öröméből  nagyon jót kortyolni. 
           Küldetésünk fölvállalni. Alázattal
           Adni , adni   - miközben -      
           Többet , sőt nemeset
•          Lehet kapni.S mint kitüntető 
•          Lehetőséggel  élni : a 
           Magunk Parnasszusát
           Lelkünk köveiből emelni.      
           Megköszönni  meglehet , mert
           Fölemel minden lehajtott fejet .      
•  
•  
•  Mysty Kata
  Magunk Parnasszusa
  
  Apollón játéka megigéz,
  múzsái nyomán örök a dal,
  Táncot járó lenge szél a hegy
  ormán oly kihívón kacér .
  
  Gerincén maszkba bújtan nevet
  Euterpé, bája botlik derekán,
  s megtörik a nap sugarán.
  Hogy ontja históriák sorát !
  
  Lenn a hegyláb szögletében
  térdel Polühümnia, fennkölt
  ékes fohásza érted is szól,
  Zsenge és Agg író-alkotó !
  
  Árnyékában otthonra lel a szív,
  versek szövetébe szövi a rím.
  Érezhető csoda veletek, Múzsák!
  Együtt pezseg az igazi Varázs,
  
  amely a Magunk Parnasszusát
  Lelkünk köveiből kiemeli.
  
•  
•  
•                                                     
  

Mysty Kata: Eszement bolondnak

 

Eszement bolondnak

 Katinka édes kis csacska
leányka,
kék szemű bájos aranyos
madárka!
 Faluszéli házikó fehérre
meszelten,
alig nőtt ki a földből néhány
méteren.
Messziről egyszerű tanyának látszik,
kéményén a gólya, most
fiókákkal játszik!
A leányka éppen pillangót kerget , a ház körül
lót - fut , soha meg nem áll, 
az udvaron , vagy
a kertek alján szaladgál!
Hallani, ...
"jön a boszorkány"-t - kiabál.
Egyke volt ő ...
a szegénység okán,
 szántó - vető szülők -
nem kis nyomorán!
Párszáz méternyire tőlük  gazdagék
laknak,
 kisebb palota, ahova a sors őket rakta.
 Kivűl - belül minden márvánnyal ékes  ,
 már ez egy ok: minden lakója kényes!
  Katinka gyakran hallja,: - " nem
 mehetsz oda édes"!   
  Sziklakert, napernyős ,  úszómedence ,
napozó,
   hinta meg homokozó , sok- sok
játékmanó...
   Minden,  de  minden olyan hivalkodó!
  Kócos leányka   - hát - nem odavaló!
  Szépséget kölcsönzött,
  szúrása nem ártott , sőt
  Nap-anya szeretetében fürdött .
 Sem széltől, sem
 zuhogó esőtől nem fázott ,
 lelkét nem  sebezte...                     
 aláállt, s az
 zuhanyként felette ,
 kis teste a koszt ,
 menten elfeledte!    
"- Eszement bolondnak ,
 nincsen jobb dolga.
 Visszájára fordít ,
mindent kis ostoba !
Öröme csordultig ,
lelke szeretettel...
Isten szent  munkáját végezte , kellő
türelemmel!   
 
                        ***                 
  Évek hosszan mentek , eseménnyel
telten...                                 
 Batyuval a hátán " lányunk vásárba
kelten",
Mit  rejt foltos zsákja ; mások
 boldogítása...!?
Benne : mosolyok, boldog ,megelégedettség,  
életöröm ;
Igazi éltetők, amit  a hívő ember 
méltán  megköszön.   
                          ***     
Indultak  teli zsákokkal
gazdagék lányai ;
Bennük a vásárban sokat érő,
drága dolgaik ...
 Mind zsákbamacska, kelendő és
kapós  !?      
 -  intrikák, perek, harag, és könnyek :
 életekkel  mind- mind adós !
                               ***
 Katinka egyszerű titka:
 Dolgaink" színe" csalóka,
" legjobb , -  mindennek
a visszája " !
Betegségből  gyógyulásba vetett
hitet...
- Veszekedés utáni nyugtató
békülést...
 Harag követte gyógyító
megbocsájtást...
 Gyász nyomán a feltámadásban való
hitet...
 A gondok feletti győzelmet .
 
 Ápold, őrizd, ünnepeld és
add  tovább!
Emelt fővel így mehetsz
Isten eleibe - az ám!

Mese egy kislányról

Valamikor hajdanán, mikor még
az utcán  köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is
egyaránt, élt egy kicsiny kisleány. katinkának hívták.
     Egy szántó-vető házaspár gyermekeként
látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa
gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek
közelébe csemetéjüket.
A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült.

Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta.
Kukoricababáját hercegnőnek nevezte.
A Nap izzó hevét simogató aranyzuhatagként élvezte, és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta:
     Én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám, mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám.  
Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára
fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon.
Ha langyos nyári zápor hullott, szappannal a kezében,
kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott,
miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:

- Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
  
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem
értették, miért tud mindennek örülni. Azt mondták róla:
ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
          Teltek az évek. A kislány felnőtté vált.
A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek.
Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi,
olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át
belőle.
Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerek
elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság,
elégedettség volt található. Megkérdezték tőle:  
- Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük? - Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást,
mint a   betegség után a gyógyulást.
A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit,
megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam
veszteségemet.
Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a
tietekben, csak - tudjátok,
én mindent a visszájára fordítva használok. 

             Mag..mag..mag

   Volt egy aprócska kicsi mag.
     Valamikor, valahonnan került a világba.
Sodorta a szél, verte vad vihar, lélek távolon a föld alá került, betemetődött. Árnyban, sötétben tengődött - reményvesztetten.
A kis magot sokáig nem érte fény a mélyben, mígnem egyszer egy fénypont áthatolt a burkon, és hozzá jutott.
A fénypont nőtt, a kis magot cirógatta, dédelgette, simogatta. A magocska napjai kezdtek langyosodni, melegedni. A dermedtsége felengedett, ébredezett, s lassan észhez tért.
A friss szellő simogatta, a lágy eső permetezte, a fény, - a napsugár melengette. A magocska életre kelt. Sarjadt, kicsírázott, rügyet hajtott: kidugta fejét a föld alól, hogy kíváncsian nézzen szét a nagyvilágban.
      A meleg szeretet elhozta neki a kikeletet, az életet. Szárat hajtott, és gyönyörű bimbót hozott, amely szép virággá nyílott meg. Egy ragyogó szempárnak mutatta bársony virágait, ontotta illatát. Ő ezzel hálálta meg a felé érkező szeretetet.
Eljött az aranyszínű ősz. A kis virág elvesztette szirmait. Elszórta magját, de a szeretet melegében a kicsi mag csendesen éldegélt tovább.
Ha nem is virággal, de a legnagyobb hálával, szeretettel köszönte meg a neki adott melegséget. Reménykedett, hogy ez a szeretet segít átvészelnie a telet, és újra élhet.

Mysty Kata: KELETRŐL

MystyKata:
Keletről

Ha megkérdezed,
honnan jöttem; Válaszul
ég felé néző mutatóujjal megállok...

A szegény Napja sose henyél,
Szánt - vet itt ma is a paraszt legény,
Untig dolgozik, s épphogy megél ;
jószágából jövőt remél.

A Nap ontja fényét, ül
hatalmas arany trónusán,
fénylő drága palástján.
Elér keze a nyugati végekig,
egyformán oszt meleget oda is.
"Bal oldala ez a hazának
a szív is e tájra esik"
Szatmári, nyírségi térség
de messze is esik!
Nem csoda, ha Vácit
csak a jegenyefák emlegetik.

A szatmári adózó népet tisztelem,
ha nem teszem: akkor - vétkezem
Tette ezt már "a csekei remete", aki
Himnuszunkat papírra vetette.
Látta és láttatta, itt hogyan élnek...
A keleti élet mostohán "édes"!
Paraszt ember korán fölkél, bizony
napja sosem henyél.
Csizmája mindig készen, a sárt
tapossa egész héten, lábát
rongya betakarja, gombája
megbújik alatta. Munkája van
éjjel-nappal, jövedelme:
maga a Baj nagy kalappal!
A rendszerváltozás nem változás, sőt
még jobban látszik a lemaradás.
Nőttön nő az elmaradás!

Csécse neveltje, Móricz adta parancsba:
"Légy jó mindhalálig" !
Ma is nevel a "tündérszigeti szállóige",
Ott, ahol még nagy a szív hű a kebelben;
Ott, ahol sírokon is tövisvirágok nőnek.
Magjaiból még több szerencsétlen, le és
elmaradott, életszínvonal alatti,
mélyebb szegénység nemzői,
nehezebben élői, rosszabbul adózói,
analfabétái, kisebbségi többlet sarjad, de
kevesebb a harácsoló,
milliomos - vagyonos,
adócsaló.

       Mysty Kata:  Még...
                                         
Még nem alszom el, még
ébren álmodom,
még indul egy gondolat, még
 temetem gondomat,
még szeretnem kell, még
 szenvedni érdemes,
még remélni lehet, még
 adnom szabad,
még a Biblia nyitogat,
Jézus Vára hívogat,
Isten hord a tenyerén, még
 nevem nincs az idő kövén .
Maradj még rohanó perc! Még
szomjazom az élet vizét.
Maradt még bennem álmodás!
Nem kell még az az áldomás.

           
             misztik                         

Úgy szeress..

Ez aztán a király videó!