SOROZATOM 15. DARABJA
Részlet Móricz Zsigmond: Naplók
1924-1925. c. írásából
„Az ember a szerelemben
hódít. De ha ez az alapérzés, akkor viszont ő az egyéni szabadságát
függetlennek akarja. Nem akar föladni, szerezni akar. Azért válogat,
hogy „maga az egyetlen, aki nekem megfelel" - mert azt hiszi, van olyan
nő,aki mindent meghagy, amije van, s azonfelül még saját magát is
odaadja. Ehelyett az lesz, hogy a nő mindent elvesz. Mert a nő az erősebb. "
Az igazi szerelemes nő erősebb minden férfinál: mert meghal.
Móricz Zsigmond anyai ősei református
papok voltak, az apja ötholdas kisparaszt. E kettős gyökerezés eleve
meghatározta szociális érzékenységét. Érettségi után teológiára
iratkozott be, fél év múlva jogot tanult, majd bölcsész lett, de nem
szerzett diplomát. 1903-ban, huszonnégy éves korában lett az akkor
alakult Az Újság munkatársa.
A 100 éves Kispest című helytörténeti kötetben írták: ,,1901-től Móricz
Zsigmond Kispesten lakott a helyi postamesternél. Itt ismerkedett meg
első feleségével." Holics Eugénia, vagyis Janka egy felvidéki
bányatisztviselő lánya, aki a kispesti polgári iskolában tanított. Az
esküvőt 1905. január 5-én, Janka születésnapján tartották.
Házasságuk első évében kisfiuk született, Bandika. Mindössze
nyolc hónapot élt. 1907 nyarán megszületett a második Bandika. Neki is
Ady Endre volt a névadója. Tizenhárom hónapos korában ő is meghalt.
Móricz Virág, a legidősebb lány 1909-ben született. Még két lány
érkezett a családba: Gyöngyi és Lili.
A házaspár sorsa tragikusan alakult. Móriczban nagy volt a
munkakedv, de a megkeseredett szívű asszony mellett börtönnek érezte a
világot. De ez a boldogtalanság teremtő szenvedés volt. Móricz és Janka
nem voltak egymásnak valók, ennek ellenére Janka ,,művész volt, aki egy
írót faragott ki szobrászi ösztönnel és szenvedéssel a magyarság
számára." Barátok mondták: számos műre rá lehetne írni, hogy írták
Móricz Zsigmond és Holics Janka.
1916-ban a nemzetközi hírű Verebély professzor megoperálta Jankát.
A seb elfertőződése miatt az asszony hosszú hetekig élet és halál közt
lebegett. Feltételezhetően ekkor erősödtek fel idegrendszeri problémái. A
konfliktusok elől Móricz távoli vidékekre menekült, vagy a leányfalui
nyaralóba zárkózott be hetekre.
Móricz Virág írja Apám regénye című
művében: ,,Már régen, állítólag tizenkét éve van egy gyönyörű, karcsú,
fehér testű, ragyogó, ifjú színésznő, aki nem is sejti, milyen titkos
izgalmat jelent az írónak."
Simonyi Mária színésznő visszariad az író közeledésétől. Leveleire nem
válaszol, nem akarja feldúlni sem a maga, sem mások életét. Közben
Móricz naponta ír levelet a nyaralóból mindkét asszonynak: az egyiket,
hogy lecsillapítsa, a másikat hogy felkorbácsolja. 1925 elején Janka
Veronált ivott, de életben maradt. Többszöri próbálkozás után, az
április 2-i méreg végzett vele.
A 45 éves Móricz Zsigmond 1924. januárjában a Búzakalász című színdarabja próbáin szeretett bele a 35 éves Simonyi Mária színésznőbe. Mindent elsöprő, leküzdhetetlen érzelmeit mindenki észrevette a környezetében, - felesége, Holics Janka
is. Két évtizede voltak házasok, Janka nemcsak felesége, hanem első
olvasója, szerkesztője, legfőbb kritikusa is volt Móricznak. Ő volt az ihletője és hősnője férje legalább ötven írásának, kettejük viszonyát mutatta be már első sikeres regényében, az egymást szerető, de egymástól mindenben különböző emberpár tragédiáját bemutató Sáraranyban is.
Móricz szerette feleségét, de húsz év után béklyónak érezte kapcsolatukat, és Janka szigorú, katolikus erkölcseit. Házasságuk 1923-ban Janka miatt bicsaklott meg:
„Mikor
éppen torkig voltunk egymással, jött neki valaki. Egy férfi, aki pont
megfelelt az ízlésének. És benne fölfakadt egy kis szerelem.” - emlékezett később Móricz. „Egyszer azt mondta nekem: 'Ej, más is elvenne engem.' Kiábrándultam.”
Móricz Lili is felveti, Móricz a leveleket nem egyszerűen Simonyi
Máriának írta, hanem a valamikori olvasóknak is. Ezt nemcsak az
bizonyítja, hogy aggódott leveleiért, felszólította Máriát többször is,
őrizze meg őket,19 de az is, hogy voltaképpen egy levelekből
összeszövődő regényt írt, amely levált az életben megismerhető
Móriczról: „Olyan szelídnek, türelmesnek, emberekkel remekül bánni
tudónak ismertem. Ezek az indulatok csak itt jelennek meg. Írásban. Úgy
látszik, nála egy levél is írás volt, mint egy novella. Két külön világ
volt a lelkébe zárva. Az írás szenvedélye és az ember szelíd mosolya.”20
És ez a szerelmi levelezés voltaképp akkor billent meg, romlott el, az
őt életre hívó kapcsolattal együtt, amikor a modell, az ihlető, vagyis
Simonyi Mária monológból dialógussá próbálta fordítani: „Azok: írások
voltak. Novella, regény. Regény, amelynek címe: Mária a szenvedély.
Mária nehezen ment bele ebbe a játékba, de végül elfogadta, viszonozta.
Teljes szívvel és testtel – élte. Itt kezdődhetett a bomlás. A szobor
életre kelt s ezért Pygmalion lassan elfordult az ő szépen megtervezett
Galatheájától.”21
Móricz tudja, egyedül nem megy,
azonnal feleségül vesz egy színésznőt. Nem szerencsés. Simonyi Mária
nyolc év alatt totálisan lelakja, kicsontozza Móriczot, aki nem képes
annyit keresni, amennyi az asszonynak elég.
Móricz 1926-ban kötött második
házassága még kevésbé sikerült. A házasságkötés előtt Simonyi Mária a
Magyar Színházban, a Belvárosi Színházban játszott, Móricz feleségeként
már csak egy-egy szerepre szerződött.
A "szépségnek" emlegetett Simonyi Máriát a Móricz lányok
elfogadták, Virág idézi szavait "Apám regénye " című művében: - "Nem
akartam modell lenni. Azt nem ! Rettenetes. Rettenetes miket tudott
mondani , írni anyádról. Akinek mégis nagyon sokat köszönhetett."
Az író alkotótársnak képzelte
feleségét, azonban erre Mária nem vállalkozott. A házasságkötés után
néhány hónappal Móricz kiábrándult a feleségéből. A konfliktusra
bizonyíték egy naplórészlet 1930-ból: ,,Mária megint elutazott. Úgy
látszik, ezzel eltűnik az életemből..." Az eltűnés jóval később
következett be: a házaspár 1937-ben vált el.
Móriczban ott kísértett Janka emléke.
1934-ben így írt: ,,Íme, kilenc éve meghalt és nincs több
asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte ,,poétaceruzámat", csak a vele
való élethalálharc. Ő tett íróvá és ő tart ma is."
Móricz 1942. szeptember 5-én, éjjel halt meg.
Első felesége Holics Janka méltó múzsája volt
a XX. század második felében méltán legnagyobb prózaírónak tartott
Móricz Zsigmondnak. Legtöbb művének nőalakját Róla mintázta. Írói
pályája kezdetén Janka volt az egyetlen , aki biztatva , bízva
egyengette útját, bízott is a tehetségében... Sőt szinte munkatársa
lett . "És engem inspirált . Neki írtam, rá gondoltam, előtte
produkáltam magam....Most már igen, már megvolt az élettársam, aki
ugyanúgy rá fog szánni egy életet arra, hogy nagy író legyek , mint
én..." - írta feleségének szóló levelében 1925. jan . 25-én
házasságuk 20. évfordulóján. A két különböző alaptermészetű ember közül
Janka adta fel, két fiúgyermek halála után ( Ady neve után Bandika )még
három leányának adott életet. Férje szexuális étvágya ; titkolt,
de napvilágra került szerelme Simonyi Máriába elég volt ahhoz, hogy
elmeneküljön az önként vállalt halálba.
"Mig én élek, maga nem tud szabadulni attól, hogy adósa
valakinek , és azt az adósságot miattam nem törlesztheti le." - kezdi
búcsúlevelét.
Litkei Erzsébet - Csibe
Az utcáról fölszedett leányanyából
szintén híres múzsa lett.
Csibe a megnyomorítottan rebbenő
paraszti lélek kisleánykájaként – egyenesen glóriában – vonul be.
Ehelyett Móricz bonyolultan felszedett, bonyolultan megtartott, jelentős
fantáziával ellátott szeretője. Móricznak a készséges kislánytesten
kívül a mesélőkére is szüksége van.
Nőre szüksége van.
1936-ban esik be egy lány, aki fiatalka,
zsengécske, bár korához képest jelentős tapasztalati tőkével. Tudja,
mit mire teremtett az Úr, és elvarázsolja Móriczot. Móricz ötvenhét
éves. Kicsit sok. Aki ért hozzá, aki látja az elmúló férfi mélyén zajló
folyamatokat, nem nehéz. Annak sem nehéz, aki őstehetség. Márpedig
Csibe-Csöre jelentős tehetségnek tűnik. Csakhogy a lány nem ír, nem
olvas, nem ért semmihez, túl azon, amihez egy nő alapszinten ért,
viszont a fantáziája kimeríthetetlen. Hazudik, ahogy a csövön kifér.
Megérzi, mit kell mondania ahhoz hogy folyamatosan érdekes maradjon.
Ekkor belép a Pygmalion-szindróma: „teremtsünk örök vágyainknak
megfelelő nőt magunknak”. És lőn. Ha Móricznak több ideje van hátra, a
családi ellenállás nem nyomasztja, ha nem szívja el az összes irodalmai
forrást a készülődő világháború, akár elhelyezi valami irodába, és
írónőt, költőnőt, feminista frontharcost farag Csibéből, miként Babits
tette Tanner Ilonkával. Írót csinálni szerelmes szívünk élő tárgyából,
emberes feladat. Főleg, ha analfabéta némelyest. De „apukát” – így
nevezi az ifjú szerető Móriczot, semmi nem rettenti vissza. Írógépet
vásárol neki a bérelt lakásba. Dolgoztatja. Iskolába íratja. Hivatalokat
jár, kérvényez, ügyeskedik, hogy közelítse a megálmodott alakot. Egy
másik réteg, az író, eközben naponta nyomja a Csibe-történeteket, és
készül az egyik legnagyobb dobásra, az Árvácskára. Az egykori
lelencgyerekről mintázta Árvácskát azonos című regényében. A lány
gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. Naplójából kiderül, hogy Csibe
a szerelme-szeretője is volt.
Litkei Erzsébet kisfia, Imre, akit Móricz maga is gyakran látogatott
meg, Zagyvarékason nevelkedett egy ideig, kiadva pénzért
nevelőszülőkhöz. kis Imre voltaképpen Móricz Zsigmond vérszerinti
gyermeke, nemcsak örökbefogadott. Később kitanítatja úri emberré...
„Most ugyanis tisztán nemi ingerből táplálkozik a munkaenergiám.
Valósággal mesterségesen kell felizgatni erotikus rágondolással a költői
erőt." És ez még a leginkább visszafogott megfogalmazás, Móricz ebben a
témában is őszinte és szókimondó. Mindenesetre az Árvácska jól
sikerült."
„Csibe-Árvácska-Erzsike Móricz Zsigmond utolsó költeménye”. A
Móricz és Erzsike közti szexuális viszony ma könnyen az
irodalomtörténet „pletykarovatába” lenne száműzhető, ha nem fonódna
ebben a kapcsolatban, pontosabban a viszonyról szóló naplórészletekben,
visszaemlékezésekben elválaszthatatlanul össze élet és irodalom, írás és
szexualitás. Móricz számára ugyanis egy irodalmi mű létrehozása az
ejakuláció, a csúcspont, a kielégülés: „Abszolút nyugalmi állapotot kell
élveznem, hogy a bent folyó események, ami leírva neveztetik pl.
regénynek, tökéletesen meg nem zavartan keljen, dagadjon bent, s érjen, s
mikor itt az írás szent és minden coitusnál magasztosabb pillanata, a
legtökéletesebb erekcióval lövellje ki a spermát.” Így egyáltalán nem
meglepő, hogy az életben is szövegként formált Csibe és Móricz közti
szexuális kapcsolat az író naplójában az írásnak, az megírandó anyag
átadásának egyetlen lehetséges formája lesz. Író és modellje így
egyesülhet, és válhat a modell valódi teremtménnyé: „Tehát a hímben és a
nőstényben a koitálás teremti meg a tökéletes egységet. [...] Most jön
az író kérdése önmagához: az író abban a pillanatban már nem modellnek
tekinti a nőt, hanem a saját megtalált vagyonának.”
http://www.litera.hu/hirek/moricz-zsigmond-arvacska
Móricz öregember. Hat év jut az
utolsó nagy szerelemre. Ráadásul: "Elő fog állni egy fals helyzet: az
öreg nevelőapa, aki féltékeny a lányára" – mondja. Nem csak a család,
mindenki szívja a fogát. Ahogy Jókait, aki vénségére nyakába akasztja a
fiatal színésznőt, Grósz Bellát, Móriczot se érti senki. Inkább
mellénéznek, félrenéznek...
Forrás:Brauch Magda: Móricz Zsigmond szerelmei
1942-ben halt meg
agyvérzésben – örömében, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, rosszul lett és pár nap múlva
meghalt.
A munkával, tervekkel teli író 63 éves korában, 1942. szeptember 4-én
hunyt el Budapesten. Ezen az éjszakán hullottak az elsõ bombák a
fõvárosra.
http://hetek.hu/arcok/200908/130_eve_szuletett_moricz_zsigmond
„Magyar embert nem érhet csapás, csak egy, ha kedélyét elveszti...
De míg él a magyar kedély,... addig ne essenek kétségbe" - mondja
Móricz egyik szereplője a Kivilágos kivirradtig című kisregényben.
Móricz naturális stílusa miatt sokan kiabáltak, hogy
írásművészete egyszerűen durvaság. Ezeknek Ady válaszolt helyette:
„Persze, hogy a nacionalista műmagyarok, a nehézfejű impotensek, grófi
és püspöki ispánok megint kiabálhatnak a magyar falu megbántása miatt."
Amit Adyról mondott, az önmagára is igaz: „Az ő nacionalizmusa
más volt: annak mélysége az emberi fájdalmak s az emberi életparancsok
igazságába merült. Magyar volt, mert magyar volt. A magyar nép szaván,
jajján hirdette ki a jövőt, mert ez volt az ő szava, jajja, hangja: s
nem azért volt magyar, hogy ebből valakinek kára legyen, nem azért, hogy
valakit leigázzon, hogy valakit bilincsbe verjen a magyarsága
erejével."
A Károlyi-féle polgári fordulat alatt fellelkesítik a változások. A
Tanácsköztársaság alatt tagságot vállal az írói direktóriumban. Ezért
később szuronyosok viszik el, majd pár nap után elengedik. Elfogy
körülötte a levegő. Ekkor írja meg a Légy jó mindhaláligot, amely a
könyörtelenség, vaskalaposság és a kitaszítás rajza.
A Kivilágos kivirradtig is a kirekesztésről szól. Az antiszemitizmus
is a frusztrált, beteg kor pótszere. Móricznál: „Az antiszemitizmus nem
logika, hanem pszichológia! Az ember nem szereti azt, aki nincs a
falkában." „A mágnásosztály pedig túl erős konkurenciát talál bennük,
mert friss energiát hoznak a mélyből." „Hallottam egyszer egy jót a
zsidókérdésről, hogy az antiszemitizmus a vagyonosok problémája".
http://www.guppy.eoldal.hu/cikkek/moricz-zsigmond.html
Az életmű kivételes pillanataként szól Móricz a szerelem társadalmi korlátokat legyőző erejéről a Pillangó 1925.
A férfi-nő kapcsolatot (a művekben visszatérő
két nőtípus: a szépasszony, aki inspirál, de pokolba is taszít; a jó
asszony, aki óv, de a férfi nagyra törő terveit gátolja) is elemző
dzsentri-regényei (Kivilágos-kivirradtig, 1926; Úri muri, 1928; Rokonok,
1932)
„Olyan
eredendően nagy művész volt, hogy nem is éreztük művésznek. Ennél
nagyobb elismerést művész nemigen kaphat. Úgy alkotott, olyan
természetesen, magától értetődően, olyan keresetlenül, ahogyan a
gyümölcsfa terem. Három sort nem írhatott le anélkül, hogy alakjai meg
ne elevenedtek volna; szinte alkotójuk ellenére éltek és cselekedtek.
/Illyés Gy./
ÉLETE: http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Moricz.htm
Köztudott,
hogy Móricz grafomán volt. Pozitívan jegyzem meg, hogy az irodalmárok
sincsenek ezzel másként, kutatnak, írnak tanulmányt, regényes
életrajzot, hogy keresztül-kasul írjanak mindent, mivel az
írásbeliségnél izgalmasabb nincs is a világon. Nem?
Móricz
valóban mindig írt, ezt tudjuk, jegyzetelt az utcán, a moziban
(sötétben), sőt, képes volt arra is, hogy Jankával veszekedve lejegyezze
az asszony szavait, amitől, persze, Janka még idegesebb lett, így egyre
érdekesebb nyelvi alakzatokat, írói nyersanyagot produkált...
http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=925&Itemid=9
Ady Endre így írt
Levél-féle Móricz Zsigmondhoz
címû versében:
Erõs vagy, mert erõs lelkedben az Élet /.../
Nyugat csapatának keleti zászlója /…/
Szentírásos ember, kinek szent az írás.
Közös témájuk a magyar Ugar volt,
közös céljuk: tündérkertté varázsolni azt.
Önépítõ, eredményes életre akarta tanítani, irányítani önpusztító
népét. Mûvelt, újjászületõ Magyarországot, igazságos társadalmat akart, s
olyan magyarokat, akik megszívlelik Nyilas Misi édesanyjának tanítását:
Légy jó, légy jó mindhalálig!
http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&tipus=kultura&kod=33&kat=2
Mystyk
