A lélek gyógyszere; öröm,
Forrásában gyönyörködöm.
Líra annak megmondója,
honnan fakad igaz nóta!?
Líra verme kincse tárva,
táncot lejtő dallamával,
zene, szöveg mind bajadér…
Versbe vésve még többet ér!
Versörömök tiszta kútja,
vándorlások égi útja,
drágábbnál is drágább gyöngyök,
fényt elnyelő hang - gyönyörök!
MystyKata A lélek ép
A lélek ép, lépes méz, bennem él, Gyógyító égi felem, csak vele nem lehet beteg a testem , ereje teljes, s ha test ördöge - árnyéka, kecmeregve jottányit sem enged... Az erősítés bennem Csak Ő lesz, és a hős!
Versem kicsike zöld faággal ölében útra kelt. Nagy vágyakozással pihenni egy kőre letérdepelt: nyomban el is aludt, álmodott is talán; s közben friss dal szárnyai érintették sután. Hirtelen az ágacska kirepült, s mint eldobott kő zuhanva földre ült. Most esőfelhő hátán ül rügyben fakadtan, kis virágszirmaival kelyhe ölében tapadtan. Hirtelen dal szárnyán velük ringatón, meseszél szórt csillogó álomport szerteszét. A felébredő vers kereste, csak kereste; de az ágacskáját sehol se lelte. Helyén - csodák csodája - virágszirom ült, vele siklott tova az égi mezőn... Tovább és tovább! - együtt a csönddel, félelem nélküli boldog örömmel. A zene nyitott kapuja várta, csakis a zene várhatott rája, ott, ahol a szó elül, valahol az üveghegyen belül.
A vers
gondolat kompozíció,
érzelmek librettója,
a lélek kiszolgálója,
szabdalója, szabadítója,
stílusjegyekkel kombinál,
rövid és hosszú léptekkel,
halad az élet- zongorán ; hangsúlyos és hangsúlytalan,
ütemek a szív dobbanásai,
írásjelek az élet- búzavetési; versszakai az Én - templomi,
szünete a lélek lélegzetvétele?
a Mindenség gondolatjelbe tétele!
Mysty Kata
még
még nem alszom el..
még ébren álmodom
még indul egy gondolat...
még temetem gondomat...
maradj rohanó perc még
még nem ittam az élet vizét
maradt még bennem álmodás
nem kell még az az áldomás
még szeretnem kell
még szenvedni érdemes
még remélni lehet
még és még és még
még a Biblia nyitogat...
Jézus Vára hívogat...
Isten hord a tenyerén
nevem sincs az idő kövén
Mysty Kata
az avaron,
lábam alatt
"vala hon"
motoz a lét...
Lomb hull
hull a takaró
virág beágyazó...
tövisei kaparják,
nedv nedűvel
itatják,
magot bont
ásott nyom...
halom lom;
hallom rohad
a rom...
mélybe vág,
megindul
az élet ár:
halál után
élet vár...
Lombok alatt
az avaron
talpam alatt
ravatalom...
Őszlevelek árvák, félnek.
Nyirkos ágyuk az enyészet.
A föld hátán sírnak sápadt sárgán, - rajtuk a halál csendje
virraszt. Némán zokog a szél,
a lehulltak felé hajolva simul.
Csak bánatukra figyel. A végső
útról minek is beszéd!?
***
Ősz levele ágról pereg,
nyirok a könnye,
még pityereg.
Élet-halál üzenete,
"Örömhíre?"
-Nehéz hinnem;
kétségeim el kell hintsem.
Mysty kata Szélcsend Szélcsend a padokon ül, körötte zeneszó, fütty. Kitöröl talányos űrt. Szélcsend útpadkán fütyül, keringve porfelleg - tüll szerelmi láza kisül. Szélcsend a póznák mögül kipillant bólint, s köszön, borozva hanyatt terül. Szélcsendünk szól emberül, kormot hány, elfeketül, víztükör tőle feszül...
Mysty Kata Mondd ősz... Jó ez a körforgás neked? Elkergeted a nyarat, hogy Te uraljad az eget?! Ellopod a nap fényét, és fölperzseld, és díszítsd fák éke? Kölcsönveszed szivárvány színét, hogy elkápráztasd tekintetek özönét?! Szemfényvesztő piktor vagy, vakon, olykor szájjal is festő... a mesterfodrászok majmolója, aki sistergőn sárgára, rikítón - pirító vörösre színezed át őszülő lombok tincseit?! Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak, díszes temetést a lombkoporsóba zárt leveleknek?! Mondd, nem csak ámítás ez?! Kiszínezed az életet, hogy a halál is szép legyen?!
Mysty Kata
Őszi égbolt
Fröccsent a füst, s felhőgóca
kegy-jelét őszi égboltra rója.
Domborművén harci jel,
küzdő tömeg letérdel.
Őszi fasor sorfala áll,
megmaradni egyként kiált,
legyen lenn már nyugalom,
békés rend, n-ép-uralom!
Te és én a folyó két partja, A vízen tündöklő, áradó napfény: a mi életünk... szerelmünktől duzzadón... medréből kilép, de fegyelmezetten visszatér útjára még.
Széltől hullámzó habja érzéseink visszhangja, s egy-egy kavargó örvény karjait dobja felénk.
Átívelő hídján, szurkolók és ellendrukkerek... Ne számláld meg őket Édesem! Messze még az ár, vész nem fenyeget...
Mysty Kata Két Fél egy egész Társ csak társával kerek egész,
az Egy; csak Fél - a kör körében,
önzése foglya bűvkörében.
Két különcnek szerelme merész...
Összeérni, érve lesz mesés,
ősznek rókaveres ölében.
A társ párjával kerek egész.
Millió örömtől lesz "megért,"
másikat szorítva ölében,
szeretet ízében oly édes.
A megbocsájtás fonja eggyé;
mert társsá téve kerek egész.
Istenem, kérlek, gyógyítsd meg a betegeket,
Add vissza számukra az áldott egészséget!
Törölj fel minden kínzó kétség szülte könnyet,
Szüntesd meg a gátat, éltesd a reményeket!
Imára font kézzel, hű szeretettel kérlek,
Nyisd meg útját szent, gyógyító forrásvizednek.
Új álmokat szőjenek a meggyötört lelkek,
Fényedtől megerősödve újjá szülessenek.
Add, hogy újra járjon, kinek lába nyomorék,
A kínfájdalomtól ernyedt test virágozzék.
A láz vörös pírját fesd könnyed rózsaszínre,
A burjánzó vírusokat nyesd el tövébe.
Általad a süket újra halljon zenét,
A néma szájnak gyöngy szavak adják ékét.
Kinek keze nem mozdul, újra tollat fogjon,
S a lábát nélkülöző megint táncoljon.
Ne engedd nőni a sötét gondolatokat,
Hogy galád módon irtsanak csodás vágyakat.
Tudom, tanulni kell, de a lecke túl nehéz,
A homályba burkolt szem felfelé sosem néz.
Gyújts a fájó szívekben fényt adó lámpákat,
Mely segíti a szakadék szélén állókat.
S amikor már minden az értelmét vesztette,
A tévelygőt a hit új felé vezesse.
Istenem, ki megváltóul adtad fiadat,
Tekints ránk, hogy érezzük kegyes irgalmadat.
Te, ki a földön nekünk otthont teremtettél,
A szereteted által kegyelmezőnk legyél!
ÁMEN
/A Lélek Hangja/
2013. 09. 12.
Minden jog fenntartva
forrás: facebooc
Dobosi Andrea
Tanítás
Áldani taníts, azért, mit kaptam,
a létem veled, mint rügy kipattan,
siklunk a térben, dajkálva reményt
reménytelenségen, várva feléd
A távolban keringő dzsakuzzi
zúgó-morgása ,
Szeli, szabja, csiszolja tükrét
a Tisza tónak.
Hullámok hátán lovagló Nap fényét
szórja légbe.
A szeptemberi nyár ringató
hattyúdala száll
szemlátomást. Vitorlást vontató
vízen lebeg.
Csónak ring, és ezer titkot nyit,
száz örömet zár,
és tengernyi báj terül el
részegen heverve.
Villanás vall fészkelődő aranyló
göröngynek.
Káprázat játéka, s a képzeleté
szabaddá tesz.
Csak amikor a parthoz csapódik,
szertefoszlik.
A stégen itt-ott bátor napozók
égre meredten ,
Nem is olyan nagyon messze nagy hal
csobban csendben,
majd sebes ritmusban visszacsusszan
íves rendben.
Férjemmel és Gyerekeinkkel 2013.09. 09. Abádszalók
Én is ott vagyok ....
„Vértezz hittel, hűséggel állig, s akkor én a halálos ágyig beléd fogódzom”
Nagy László: Jártam én koromban, hóban
Nagy László így ír esküvőjükről: "1952 augusztus 20-án feleségül vettem Szécsi Margitot. Rózsás blúzban és ingben esküdtünk. A menyegző egy tányér fehér meggy volt és vörös bor.”
„Csoda, hogy elfér ide, albérleti pici szobába, fogaid villáma, táncoló sávos hajad, fullasztó gyönyöröm! Forró vagy, akár a szél!” (Nagy László: A forró szél imádata)
SZÉCSI MARGIT:
SZERELEM
Acélkék rozsban háltam, karod volt párna fejem alatt. Csókok, s ledőlt rozsszálak becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk fennsíkján olykor egy-egy remek gyorsvonat elviharzott, s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja szépség amint ott elrobogott, a nehéz gazdagság súlya alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer úsztak a fényes fergetegen, és utak, micsoda tájak! Nekünk csak egy volt, a szerelem.
1952 nyarán feleségül vette Szécsi Margitot. Magánéletének
boldogsága ellensúlyozta is valamelyest rossz közérzetét, menedék is
lehetett a szerelem. Majd Szécsi Margit Pécsre ment
kultúrotthon-vezetőnek, Nagy László pedig három hónapra újra Szófiába
utazott, csak karácsonyra jött haza. Boldogok voltak, Margit szép
karácsonyfát szerzett, Nagy László pedig tudta, hogy fiuk fog születni,
akit a tündérkertbeli hajdúvezérről már előre Andrásnak nevezett el.*207
Albérletben laktak a Dembinszky utcában, de Szécsi Margit Pestlőrincen,
szüleinél nevelte fiukat, Nagy László csak vasárnaponként látogatta
őket egy darabig. Aztán Zelk Zoltán édesanyjának társbérletébe költöztek
az Akácfa utcába, majd onnan még ősszel Zuglóba „egy csupa hiba új
lakásba”, egy új lakótelepre a Mogyoródi útra.*208 Nagy László
éjjel-nappal dolgozott, itt írta „néhány nagyobb szabású” versét.
Tizenkét esztendeig laktak itt. Az első évek a sok albérlet, otthontalan
vándorlás után a munkában magára találó költő otthonérzését is
meghozták.
NAGY LÁSZLÓ: TE SEM VAGY
FEHÉREBB
Érzem halántékom kék ütőerének ugrálását, belső dörgését a vérnek. Kint levél se csattan, a világ elhallgat, vadmadár a szívem, valakiért jajgat. Bolygó szemeimmel keseredek érted, ideszívlak hozzám, gyújtva megidézlek. Én lélegzek benned, élsz bennem, te bátor, vagyunk mi egymásnak fölvirágzott sátor. Te sem vagy fehérebb, te sem vagy ártatlan, édes elszánásban nem vagyok páratlan. Szerelem, arannyal befújt hársfa-teknő, rengess minket, födj be tüzes bárányfelhő!
Költészete is ekkor emelkedett először igazi magaslatokra
1955–1956-ban. Mélyen átélte az új felismerések okozta megrendülést
1952–1954 között, majd a csalódáson túlemelkedve, azt költői élményként
is kamatoztatva ívelt föl pályája a bartóki szintézis lírai
megteremtéséig 1955–1956-ban. Ekkori két kötete a pályaszakasz két
állomása is: A nap jegyese 1954-ben az útkeresésé, az első eredményeké, A
vasárnap gyönyöre 1956-ban már a beteljesülés örömét is hozhatta
jelentős művek sorával.
Szécsi Margit:
Vonzás
Nagy Lászlónak Kellesz a kárhozathoz, az üdvösséghez, kellesz hangnak a némák körmenetéhez. Rozzant kocsmai székek, üvegek, képek, részeg seregek - minden megindul érted. Vonzod az éhes létet, lényed a póráz. Üdvösségre ki gondol: szavadra pályáz. Minden égbeli érckő melleden villan, fordul, énekre-lobban félelmes kínban. Ó majd kitűz az ország, kénytelen vállal, bajban elhenceg véled: sajgó virággal.
Nagy László: Az én szívem Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. Születtem, felnőttem durva gaz-erdőben, virág vagyok, attól félek: csalán lesz belőlem. Szaporodik évem fényben, égdörgésben, ecetért kell elcserélni minden édességem.
A költő fiatal, szép, boldog (ami a virágra jellemző) s fél, az idő múlásával a keserű, csípős, mások által kevésbé kedvelt csalánra fog hasonlítani (s ettől talán kedvese közelléte az, ami megmentheti…)
Nagy László: Fagyok jönnek
Fagyok jönnek sorban, Fehér hidű gárda Mint a perec roppan, Az esendők válla. Nélküled hol laknék? megborzong a lélek – Hajnaltüzes hajlék a te közelséged. Szemem elől vedd el A tél-hideg tányért, Etess szerelemmel, Hogy ne legyek árnyék. Szerelmünk tűztornyát Engedd betetőznöm – Kapcsold ki a szoknyát Az aranycsípődön.
(párja nélkül hontalan, egyedül lebegő, anyátlan volna ..
hideg, fehér, szürke áll szemben a tűz, a hajnal vörösségével )
NAGY LÁSZLÓ: JÁRTAM ÉN KOROMBAN, HÓBAN
Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet. Köröttem kusza az élet, kusza a sorsom. Vértezz hittel, hűséggel állig, akkor én a halálos ágyig beléd-fogódzom.
Szécsi Margit: Levél Nagy Lászlónak Mind ami volt: a bősz macska-hadak, szerelmünk ágya meg a bogáncs-dívány, orcánk a kútban, s a pecsételt járvány, kedvesünk sörénye a kés alatt: mind ami lét volt, lenni megmarad, a csipkefák szerelmi hajzata, fogalmaink: az ember és haza, a sárga ló s a pegazus-fiak - mind ami lét volt: lenni megmarad, csak kiterjed, kikel mint a halikra, a csillogást fájóvá szaporítja: vadállat-fejjé nőnek a kövek, ruhaszárítók: lengő égövek osztják világgá ifjúságodat - mind ami lét volt: lenni megmarad, csak elburjánzik, dolgait leróván. Fehér inged átível Európán. /hangsúlyoz a költőnő a refrénnel...- minden ami fontos volt a léthez, az megma-radt, jelen van, nem tűnt el/
Nagy László: Májusi rózsa
Elvette tőlem a lángot, szívénél gyermek érik. Járja a bánya-világot, kormos a lába térdig.
Fürgén csak két szeme győz a síkon, meredek dombon. Nehézkességével ő a földön lépkedő sólyom.
Éjjelek és nappalok jönnek, jajgat s mosolyog, mintha ölében lenne a földnek minden öröme, kínja.
Sápadt az asszonyka, már a gyermekért csatáz nyíltan, megveti azt, aki szánja, szóljatok hozzá vígan.
Kínjai tornyát sikítva dönti, ha eljön az óra, s akkor világra virít a legszebb májusi rózsa.
(a költő felesége gyermeket vár, s rá koncentrál, a gyermek van a nő számára a középpontban ) Nagy László levele Szécsi Margithoz
Kedves kis Margitka!
Bp., 1967. I. 17.
Nem írtál, gondolom, még fáradt lehetsz. Szeretném, ha jól éreznéd
magad ott Magadat – sokat kell aludni, enni, meg a szép ezüst levegőben
sétálgatni. Mi csendesen és szorgalmasan töltjük napjainkat. Még
eddig, hála istenkének, nem esett semmi bajunk. Persze a múlt héten
kétszer kiruccantunk, vagyis én. Udvari doktornál (K.T.) volt pénteken
összejövetel, Feriék, Nagy Attiláék (színész) és még néhányan voltak.
Szombaton pedig a Fészek volt, amint tudod. Rengeteg közönség. Kati
megint csak kitűnő volt. Utána bár, de én nagyon keveset ittam. 2
narancs-dzsuszt – mégis 4 órakor jöttünk haza. Egyébként szegényke
voltam a múlt héten. Bundit szombaton hazavitték, jó is volt neki, mert
fizikát tanultak a Gyurival. Ma volt (hétfő) dolgozatírásunk f.-ból. Ma
kaptam pénzt postán, az Almanach-verseidért csak 360-at fizettek az
átkozottak. Pisti ma este jött és hozott hurkát, kolbászt, húst. Annuska
megint megsütött. Annuskával vacsoráztunk és még elvinni is adtam
neki. – Holnap megyek a Müller úrhoz, és küldök könyveket Neked. Pénzt
is küldök. És írjál levelet, hogy tudjam, mire van szükséged. A múlt
héten lefordítottam két bolgár verset a nemzetközi költő-antológiába.
Hernandezhez 4 rajzot csinálok. Már sok vázlatot készítettem a napokban,
ezzel is kész leszek, és írom a verset nyakra-főre. Lakásügyben még
senki nem szólt, pedig már nagyon szeretnék nekik fizetni. Kondorról
annyit tudok, hogy a mamájánál van. B. Katival nem sokat társalogtunk,
mert egy fekete után elmentek. Bodnárikékkal és Huszárikékkal voltam.
Huszárik egy kívül szőrös gubát hoz nekem Nógrádból. Holnap pedig lila
és fekete vasfát kapok Cs. Kovács szobrásztól, aki Amerikából hozta. És
van egy kedves kis ékszerész-üllőm. A Dési Huberé volt ezüstműves
korában. A Szép versekhez megcsináltam a korrektúráidat. És holnap
veszünk szenet is. Apuék jól vannak. Több újság nincs. Ha Te ennyit
írnál, Aranyosom, az nagyon jó volna. Mondd meg a kis denevérnek, hogy
üdvözlöm, és a patakunk is. Kiváltképpen örvendenék, ha a mesebeli
nyúllal találkoznál – őt pedig pusziltatom. A hírek szerint Illyés
kirámolta az egész társaságot. Még a macskát is kitagadta. Ha tudta
volna, nem cselekszik a saját zsenialitása ellen. A versek bizonyára
megsínylik. Hát most nagyon kíváncsi vagyok. Most majd az egerek raknak
pontokat a kéziratára, többet, mint kéne. Már nagyon álmos vagyok,
lefekszem. Azt mondta a rádió, hogy jön a hideg bácsi megint, holnap 15
fok lesz. – Ma délelőtt voltam a pénzjegynyomdában, a próbanyomat elég
jó (Kötéltáncos). Márc. 10-re nyomják ki a rézkarcokat. Korrektúrád
nemsokára lesz. Majd nekem küldd vissza. Most megyek a Müller úrhoz.
Hideg van. Az új arany kis bundádban sétálgass. Én szeretném, ha
hamarosan írnál. És gondolj reám szeretettel, mint ahogy én is Rád.
Nagyon sok puszit küld Bundi is. A héten ő is ír neked. Csókollak: L.
Nagy László: Szerelem emléke
Szerelem emléke, viráglámpa tabáni tulipánfa világíts belső éjszakánkba mert szívünk megvakult beborult, elvadult kitörve édes vonzalmából átkozott csillagként csak rombol tördeli párját szeretőjére halált gondol viráglámpa tabáni tulipánfa ragyogd be szívünk éjszakáját!
(a
költő a szerelem emlékét hívja segítségül,
úgy érzi, a nehéz pillanatokban csak azoknak az édes, tiszta emlékeknek a felidézése segíthet)
Nagy László életrajza
(1925–1978) A Veszprém megyei Felsőiszkázon
1925. július 17-én, a családi emlékezet szerint azonban július 14-én
született. Apja Nagy Béla (1889–1969) mintagazda, egy időben a falu
bírája, anyja a nyárádi születésű Vas Erzsébet (1905–1995). Négy
gyermekük közül László a második, István, aki Ágh István néven vált jeles költővé, a negyedik. A szülőház 1984 óta emlékmúzeum.
Szülőfalujában
1931–1938 között öt osztályt végzett. 1935-ben csontvelőgyulladás
támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így
élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt két évet
késett tanulmányaival. 1938-ban pápai diák lett lánytestvéreivel,
unokatestvéreivel együtt, az anyai nagymama felügyelete alatt. 1938–1941
között végezte el a polgári iskola négy osztályát, az első kettőt
magánúton, egy év alatt. 1941–1945 között a református kollégium
kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait, 1945 júliusában
érettségizett.
Iszkáz megszenvedte a második világháborút, a
Nagy-család is elszegényedett. Az érettségi utáni esztendőt László a
szülőfaluban töltötte. 1943 óta rendszeresen verselt, de környezete
inkább csak festői ambícióit ismerte, Pápán is ezzel tűnt fel. 1946
augusztusában Budapestre utazott.
Az Iparművészeti Főiskolán
grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. Egy év múlva átjelentkezett a
Képzőművészeti Főiskolára, a rajz szakon Kmetty János növendéke lett,
Barcsay Jenő is tanította. Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes
híve, őt is magával ragadta a fényes szellők lendülete. Országos
folyóiratban figyelmet is keltően 1947 decemberében jelentkezett a Valóságban.
1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a
Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be
magyar–szociológia–filozófia szakra, majd félév után áttért az orosz
szakra, hogy Jeszenyint fordíthasson. 1949 könyvnapjára, június elején
megjelent első kötete, a Tűnj el fájás.
Már nem diákként,
hanem elismert fiatal íróként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy
tanulja meg a nyelvet és fordítson belőle. 1949 őszétől 1951 nyaráig
közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt. Első
műfordításkönyve, a Szablyák és citerák 1953-ban jelent meg.
Hazatérése
után szembesült az ötvenes évek hazai valóságával, az iszkázi család
beszolgáltatásokkal megnyomorított sorsával. Nehezen tájékozódott,
eszmélése vontatott, fel kellett dolgoznia az ellentétes élményeket.
1952 nyarán már határozottan látta a feladatait, s Juhász Ferenccel
együtt hozzáfogott egy újfajta költői nyelv, poétika, szemlélet
kidolgozásához. Közben elég nehéz anyagi körülmények között élt, de nem
vállalta, hogy a Szabad Nép munkatársa legyen. 1952.
augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit költővel. A következő
évben megszületett András fiuk. Zelk Zoltán főszerkesztő a Kisdoboshoz hívta munkatársnak. 1953 őszén Zuglóban lakást is kaptak.
A
gyermekújság 1957 elején megszűnt, a költő ezidőben elsősorban
műfordítóként lehetett jelen. Ezt a tevékenységet is meghatározónak
tartotta. A népköltészet mellett elsősorban García Lorca, Dylan Thomas,
modern lengyel és régi kínai költők verseinek fordításai emelendők ki.
1959-ben az Élet és Irodalom képszerkesztője lett. Haláláig ez a munkahelye, a legutolsó években a lap főmunkatársa.
1957-ben jelent meg először gyűjteményes kötete, a Deres majális, ezt követően azonban 1965-ig nem adták ki könyvét. A Himnusz minden időben
azonban áttörést hozott. A következő esztendőben – a három József
Attila-díj után – megkapta a Kossuth-díjat, s lírája rendkívül népszerű
lett. Rangos nemzetközi elismeréseket is kapott. 1976-ban a bulgáriai
Szmoljan városa díszpolgárává választotta, halála után pedig
emlékmúzeumot avatott tiszteletére.
Családjával
1967-ben Óbudára költözött, az Árpád fejedelem útjára. Ha tehette,
hazament Iszkázra, pihenni pedig Szigligetre jártak, az alkotóházba.
Gyűjteményes kötete 1966-ban, újabb verseivel és válogatott
műfordításaival kiegészítve 1967-ben jelent meg. Az 1960-as évektől
ismét létrehozott képzőművészeti alkotásokat, festett, rajzolt,
faragott. Illusztrált néhány verseskönyvet. Első kiállítására már csak
posztumusz került sor 1979-ben a hatvani múzeumban.
Költeményeit legalább 18 nyelvre fordították, 11 idegen nyelvű kötete jelent meg 1970 óta.
1975
februárjától naplót vezetett. 1978. január 30-án, influenzából
lábadozva percek alatt végzett vele az infarktus. 1978. február 6-án
temették el a Farkasréti temetőben. A síremlék kopjafa Szervátiusz Tibor
műve. Szécsi Margitot 1990 végén helyezték társa mellé örök
nyugalomra.
Nagy László Ki viszi át a Szerelmet című műve költői hitvallás, arra a
kérdésre keresi a választ, hogy mi vár a költőre, van-e értelme a
költészetnek? A költemény nem szerelmi vallomás, mint ahogy azt a címből
sejtenénk: a Szerelem minden pozitív érték szimbóluma. A címbeli kérdés
nem kizárólag Nagy Lászlóra vonatkozik, hanem az általános emberi
értékekre. A kérdésfeltevés indoka lehet a történelmi helyzet is (az
1956 utáni megrendült lelkiállapot), amely hasonló az 1850-es évekhez,
de lehet egy általános gondolat is.
A szöveget nyolc mondat
alkotja, s mindegyik egy-egy képi egységet foglal magába. A vers hat
kérdő és két felkiáltó mondatból áll. Ez jelzi, hogy az utolsó négy sor
némileg elkülönül a megelőzőekétől, hogy ez az összefoglaló lezárás.
Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak
szüksége van a költőre.
A költemény választékos kezdéssel
indul ("létem"), amely már a halál képét vetíti előre. A tücsök-hegedű
régi költői kép, a dalolást, magát a költészetet jelenti. Ezek a képek a
költő feladatait sorolják: érdekes, néhol ellentétekkel tarkított képek
ezek. A szivárványra való felfeszülés utalás lehet a kereszténységre,
de kifejezheti a költő nehéz feladatát. A deres ágra lehelés aránylag
egyszerűbb kép, a költői vigasztalás képzetét kelti. A lehetetlen
próbája a negyedik kép is: a lényeg a humanizáció. A "falban megeredt
hajakat, verőereket" költői kép sok vitára adhat okot - e komplex képnek
nemcsak a párhuzamosság, hanem az ellentét is szervezőelve. A következő
egységben a katedrális az emberi világ hitének a jelképe - a
kiábrándultságot kell újra hitbe fordítani.
A mű
összefoglalása és lezárása a két kérdve állító mondat. Az első
kiteljesíti a mítoszi jelleget a keselyű-képpel. A keselyű a
Prométheusz-mítoszra utal, de a halál jelképe is. A halál képzete jelen
van a megismételt versnyitó sorban is. A túlsó part metafora a második
mondatban többféle képzettel társítható: lehet a túlvilág, vagy a
költészet munkájának elvégzése, elérés a túlpartra, a tulajdonképpeni
célba érés. A költő feladata: minden körülmények között, ha lehetetlennek
mutatkozik is, humánumőrző és teremtő legyen. Ezt parancsolja a több
évszázados magyar költészet hagyománya Janus Pannonius óta. "
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?
Vajon értelmezhető-e aKi viszi át a Szerelmetcímű verse szerelmes versként?
Legközismertebb vers , tananyag az iskolákban. Igen, értelmezhető szerelmes versként is :
Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? - a láng jelentheti a szerelmet, a szerelem tüzét, a láng és deres ág ellentét azt a pillanatot, mikor a hideg, elkeseredett (női) szív szerelemre lobban. - A szivárványra való felfeszülés jelentheti azt az „édes kínt” amit a szerelem okozhat, vagy akár azt a fájdalmat amit a szerelem elvesztése okoz. Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt Hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?
- a lágy hantú mező – szikla csípő ellentét egyértelműen a női testet idézi, azt a pillanatot, amikor a testi szerelemben eggyé ol-vad férfi és nő, a nő befogadja, elfogadja a férfit..
- a sírva ölelés szintén a szerelem olykor fájdalmas
voltára utalhat, a fájdalmat okozó, sírásra fakasztó szenvedélyre - a falban megeredt hajak, verőerek becézése ugyancsak a női testet idézi fel, már gyengédebb, kevésbé szenvedélyes, inkább meg-hittebb pillanatokat, mikor a férfi cirógatja, babusgatja a nőt
Létem, ha végleg lemerűlt ki rettenti a keselyűt? s ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra? - a keselyű rettentése vonatkozhat akár arra, mikor a férfi küzd a szerelemet megrontó démonokkal, s elűzi őket, hogy megvédje azt - a nagybetűs Szerelem hangsúlyozza saját fontosságát, s a túlsó partra átvitel, a megmentés eleme akár összekapcsolódhat az előző sorral, miszerint a férfi küzd, s sikerrel jár, megmenti a szerelmet, a boldogságot, amely az élet legfontosabb eleme.
Fontosabb díjak, elismerések:
1950, 1953, 1955 – József Attila-díj
1966 – Kossuth-díj
1968 – a strugai nemzetközi költőfesztivál nagydíja (Macedonia)
1976 – Nemzetközi Botev-díj
Az életrajzot Vasy Géza írta. A szerző fényképét Balla Demeter készítette.
Bokorba bújt el az Isten, Vár, hogy szépre, jóra intsen.
Bokorba bújt el az Isten, Érted, akinek öröme nincsen.
Bokorba bújt el az Isten, Várva, kegyelmében részesítsen.
Azért bújt el, hogy Te is keresd, közel legyen, jövet - menet.
Játszik velünk az Úr Isten, komoly játék teremt kincset.
A bőség láthatatlan kincsestárát az Isten törvényének való
engedelmesség nyitja meg.” A Biblia azt mondja: „Az Úr áldása gazdagít
meg…” (Példabeszédek 10:22). Legszebb szó a harangszó
Legszebb szó
a harangszó,
Úgy érzed,
csak
neked szól.
Lelket mélyen átható.
Amit üzen, hallható.
Új álmokat álmodó,
Szent tüzeket csiholó
Mennyből angyalt rajzoló.
Legszebb szó
a harangszó,
Hárfa, pánsíp
áthalló.
Hozzám hajol,
hozzám ér.
Atyánk szavát áthozó,
Hozzá szóló meghívó...
Anyánk hangját
visszhangzó.
Aprószentről daloló.
Legszebb szó a harangszó,
Az Életre bíztató.
/Az életért hangadó/
Vele égi hárfa szó!
Benned cseng-bong, így zenél,
Harangjáték , kékre kék...
Arany szólam égbe kél..
Giling-galang dala fény...
Mysty kata
Mysty Kata Színek színe Színek színe Színek színe; égszínkék, a mindenség térfelén! Tisztaság és ragyogás; - áhítattal várva élek! Fénybe hulló égi kék, harmat selyme megigéz . Tó vizének tükrén fény, mosolyt úsztat lágy ölén, arca bája a remény, szerelemtől gyöngyfüzér... Kék ködökben hegyen-völgyön reményfonál rajzolat... ébren léttel kút-at kutat , életkedve kegyes tűz, mindhalálig egybe fűz!
kép: Kulcsár Ágnes
