2012. november 28., szerda

KözKinccsé tétetik






http://staticimg1.mainap.hu/data/cikk/2/9/85/42/cikk_2098542/490_370.jpg 
Ha megtorpansz

Lesz itt munka?

- Teremt a Nincs ?
- Terem babért,
- "babért?!"

Nem babra megy a játék!


Se pénzed,

se posztód:
van, és lesz
kifosztód!

Segélyért

közmunkát adsz,
ami lassan
megkopaszt!
*
Választásod kevés,
"önként" lépre mész...
Lapátra tesznek,s talán
ki is söprögetnek!
**
Munka nélkül sehol élet,
meg nem élsz, ha nincsen béred?!
kegyelem kenyéren
jövőnk nem lesz - kérem!
***
Ha megtorpansz,
"Az álmok szigetén" építs mólót - oda,
ahol majd part partot mos - tisztára,
s a part parton ér - tisztásra!

Mysty Kata






Vers: Esik


Természet
Felhőkből csurran
édeni lehelet fátyla;
Szeretem, ha esik…
ahogy a csönd
eltávolodik;
Közeledünk csupa-könny
ablakunk felé.
Zendül záporos-zene,
s csobogó cseppek
folyamán ébred
a nyugalom nüansznyi
izgalma bennünk.
Megcsillan a régi fény,
mosolyodban fürdök, s
nem hallom, hogy sír
a cserfes csobogás.
Elillan a perc, a pergő
eső dallamán megáll.
Visszatér a csend, de
szemedben mintha
újra cseperegne.
 Mysty Kata

 /5815953889544162610
Eszement bolondnak  - verses mese

   1.
Esőben

Egyke volt ő, szántó - vető szülők gyermeke,
nem kis nyomorban, de éltek boldogan.
Pár száz méternyire tőlük,
gazdagék laktak, kisebb palota,
ahova a sors őket rakta.
Kívül - belül minden márvánnyal ékes,
már ez egy ok :, hogy minden lakója kényes!
Katinka gyakran hallja,: - " nem
mehetsz oda édes"!
Sziklakert, napernyős , úszómedence ,
napozó, hinta meg homokozó , sok- sok
játékmanó..!
Minden, de minden olyan hivalkodó!
Kócos leányka - hát - nem odavaló!
Szépecske volt, napbarnított az arca,
napszúrás soha sem ártott , sőt
Nap-anya szeretetében halászott.
Sem a széltől, sem a zuhogó esőtől
nem fázott , aláállt, s az zuhanyként felette ,
kis teste a koszt , menten elfeledte!
- Eszement bolondnak , nincsen jobb dolga.
Visszájára fordít , mindent kis ostoba !
Öröme csordultig , lelke szeretettel...
Isten szent munkáját végezte , kellő
türelemmel!



       2.

 http://napkorong.hu/news.php?readmore=43583                          
 Katinka

 Katinka édes , csacska leányka,
 kék szemű, bájos aranyos madárka!
 Eszement kis bolondóra ,
 nincsen neki semmi dolga!

 Faluszéli házikójuk fehérre meszelten,
 alig nőtt ki a földből néhány méteren.
 Messziről egyszerű tanyának látszik,
 kéményén a gólya, fiókákkal játszik!

 A leányka pillangót kerget, a ház körül
 lót - fut , soha meg nem áll, az udvaron , vagy
 a kertek alján szaladgál!
Hallani, - "jön a boszorkány"-t - kiabál.

Egyke volt ő, szíve a kincse;
Visszájára fordít, mindent a kicsike.
Öröme csordultig, lelke szeretettel telve...
Rajta Isten munkája, és kellő türelme!
                                                                                                              
 http://napkorong.hu/news.php?readmore=43596


        3.

Legjobb, mindennek a visszája!
 
Évek hosszan mentek
eseménnyel telten.
Batyuval a hátán
" lányunk vásárba kelten"...
- Mit rejt foltos zsákja ;
mások boldogítása...!?
Benne sok mosoly,
nyugalom, életöröm
boldogság, elégedettség.
Minden olyan, ami a
rosszat elkerüli, s
az Igaz méltán megköszöni.

Indultak teli zsákokkal

gazdagék lányai ;
Bennük drágábbnál
drágább dolgaik.
Mind zsákbamacska,
kelendő és kapós!
- Intrikák, perek,
harag és könnyek:
Életekkel mind adós !

Katinka egyszerű titka:

Dolgaink " színe" csalóka,
legjobb, mindennek a visszája!
Betegség helyett
gyógyulásba vetett hitét.
Veszekedés utáni nyugtató
békülést. Harag követte szerető
megbocsájtást. Nem gyászt,
hanem a feltámadás hitét.
A gondokat röpítő vigaszt.

Ápold, őrizd és ünnepeld

Katinka ügyét és add tovább!
Emelt fővel így állsz
Isten eleibe - jó barát!

Mysty Kata


 
 

2012. november 12., hétfő

Kortárs - alkotók

Patak

Elcsorgó napok monoton hídja alatt,
mélységekbe búvó titokzatos patak -
sodrása pulzálva emelkedik s apad.

Gátat tör, félénken visszariad, vacog,
kavicsok fogai szürcsölik a habot, -
látom hömpölyögni a lemenő napot.

Örvénytükrében a szív furcsa fadarab:
felkapja, ledobja, sodorja áramlat,
s az erőtlen, leszázalékolt akarat.

Felém-úszó arcod álmaim farvizén
csobogó varázslat, megcsaló égi fény:
lelkembe-fodrozódott lázadó szirén.